Missing image

DAL – 2014.02.16.

Történelem

Miután a Dallas Chaparrals 1973-ben San Antonióba költözött (hogy elődjéül szolgáljon a Spursnak és még élesebbé tegye a texasi rivalizálást), 7 évet kellett várnia a Ewingok városának, hogy újra profi csapata legyen. A Mavericks meglepően gyorsan ledolgozta az újonc csapatok hátrányát, mivel már a második évükben későbbi All-Star játékosokat draftoltak Mark Aguirre és Rolando Blackman személyében. Derek Harper behúzása már egyenesen a play-offba repítette őket 1984-ben, ahol jó pár évre megragadtak és kétszer is csak a Showtime Lakers tudta megállítani őket. A folytatódó remek draftolásnak (Sam Perkins és megágyazva a német importnak Detlef Schrempf érkezett) köszönhetően a harmadik összecsapásra már a nyugati döntőben került sor: a későbbi bajnok Magic Johnsonéknak 7 meccsre volt szükségük a Dallas legyűréséhez 1988-ban.

Az ezt követő visszaesés rövidesen meredek zuhanássá gyorsult és a 90-es évek elején nehéz idők köszöntöttek a Dallasra. 1994-ben jutottak el arra a mélypontra, hogy két teljes idényre volt szükségük, mire összegyűjtöttek 24 győzelmet. Ugyanehhez 2002-ban elég volt 2 hónap. A két “esemény” közötti időszakban lezajlott újjáépülés a magas draftjogokból tartott tehetségtoborzóval indult. Néhány év alatt így állt össze a “3J”, mikor 1994-ben Jason Kidd csatlakozott Jamal Mashburnhöz és Jim Jacksonhoz. Az irányító érkezése új lendületet adott a csapatnak, de aztán újra visszasüppedtek az alsóház futóhomokjába. 1997-ben a sérülések, Toni Braxton és a frissen kinevezett menedzser, Don Nelson szétrobbantotta a triót és egy újat kezdett építeni. A Kiddért kapott Finleyhez egy év múlva csatlakozott Nash, majd a 98-as draft előtt Donnie Nelson meglátta a tehetséget egy nyurga német fiúban és nyélbeütötték minden idők legegyoldalúbbnak bizonyuló ügyleteinek egyikét. Így került Tractor Traylorért cserébe Dallasba Dirk Nowitzki (és Pat Garrity). A gyorsan fejlődő szőke germán hátán a Mavericks is határozott léptekkel haladt a nyugati élmezőny felé és az ezredfordulóra meg is érkezett oda. Éppen 2000-ben vásárolta meg a Dallast az egyik fanatikus szurkolója, Mark Cuban, és hamarosan világossá vált, hogy a csendes, lassan MVP-jelöltté izmosodó német és a csapatot bőkezűen finanszírozó, extravagáns milliárdos soha nem látott magasságokba repítheti a Maverickst.

A Nowitzki-Nash-Finley triumvirátus legnagyobb eredménye a 2003-ben elért alapszakasz-győzelem és nyugati döntő volt. 1 évre rá Nash Phoenixbe igazolt, 2005-ben lemondott a sikerkovács edző, Don Nelson és kirakták Finley szűrét. A Dallas szétesés helyett megint nyert 60 meccset, Avery Johnson az év edzője lett, a csapat pedig a nyugati nagyágyúk testén keresztül a nagydöntőbe menetelt. Ott már 2-0-ra és a 3. meccsen Miamiban 6 perccel a vége előtt 13 ponttal vezettek, mikor elkezdődött az a leolvadás- és szerencsétlenkedés-sorozat, aminek eredményeképpen végül hagyták kiénekelni a sajtot a szájukból és elvesztették a döntőt.
Elkedvetlenedés helyett “ami nem öl meg, az erőssé tesz”-alapon a következő évben 67 meccset nyertek az alapszakaszban, Nowitzki MVP lett és mindenki azt várta, hogy ezúttal nem torpannak meg a végső siker kapujában. Ehelyett a rájátszás első körében kiestek a 8. kiemelt Warriors ellen. Ez már sok volt, és a következő években hiába tért vissza Kidd és szerződtették Rick Carlisle-t a vezetőedzői székbe, az elsőkörös kiesések állandósultak.

Közelmúlt

A Nowitzki-éra igazi áttörése (a bajnoki cím) akkor jött el, mikor már senki sem számított rá, és a Mavs 2011-ben minden idők egyik legváratlanabb, ugyanakkor egyik legjobban megérdemelt, és semleges szurkolók által leginkább ünnepelt bajnoki címét szerezte meg. Helyenként domináns játékkal, több nagy bajnoknak is megkoronázva ezzel a pályafutását verték a nagy esélyesnek tartott, frissen összeállt nagy hármasát felvonultató Miamit, visszavágva ezzel az 5 évvel azelőtti fájó vereségért. A következő holtszezon nagy vihart kavart a csapat szurkolói körében, Cuban ugyanis szinte példátlan módon, szélnek eresztette a bajnokcsapat több meghatározó játékosát, tulajdonképpen esélyt sem hagyva ezzel a címvédésre.

A döntést azért hozta meg, hogy legyen elég helye a sapka alatt Dwight Howard vagy Deron Williams (ideális esetben mindkettő) leigazolására, azonban Howard végül a Lakershez került, Williams pedig maradt a Netsnél. A playoffba ugyan még zsinórban 12-edjére is bejutottak a következő szezonban, de ott a későbbi döntős Oklahoma City kisöpörte őket. A szezon után Cuban megint úgy döntött, hogy a flexibilitás a legfontosabb, és ennek megfelelően töltötte fel a keretet lejáró szerződésű játékosokkal, a playoff azonban már nem jött össze, amibe Nowitzki sérülése is belejátszott. Miután Dwight Howard játékjogát ismét nem sikerült megkaparintani, a Mavs megint hoppon maradt az átigazolási szezonban, Cuban azonban már nem volt hajlandó tovább várni, és masszív, többéves szerződést adott Calderonnak és Monta Ellisnek.

Erősségek

A kiváló dobószázalékoknak köszönhető precíz támadójáték. Megbecsülik a labdát: sok gólpassz, kevés eladott labda. Rengeteg labdalopás.

Gyengeségek

Védekezés. Pattanózás. Dobásblokkolás. Kevés büntetőt dobnak, az ellenfeleknek sokat engednek. Nemcsak a legalacsonyabb, de az egyik legkisebb testsúlyú és legöregebb keret. Nem túl biztató jövőkép.

Húzóemberek

Dirk Nowitzki minden idők legjobban dobó magasembere. Elsősorban erőcsatár, de centereket is képes kétségbe ejteni. Fénykorában alulértékelt védő és lepattanózó volt, mostanra kezdi beteljesíteni az előítéleteket. Centereket idéző magasságához dobóspecialista hátvédeket megszégyenítő vajkéz társul. Nagyszerű triplázó és büntetőző. Blokkolhatatlan tempódobás.

Egylábas fade-away jumperét védjegyévé fejlesztette és a dobás nehézségéhez képest magas százalékban értékesíti. Noha támadásban egyre távolodik a palánktól, hatékonyságát nemcsak megőrizte, hanem még növelte is. Védekezésben jól használja magasságát, de viszonylagos eredményessége nagyban annak köszönhető, hogy a Dallas körültekintően választja meg, kit kell fognia.

A sajnálatos motorbalesete előtt a liga egyik legjobb fiatal játékosának számító Monta Ellisre sok mindent lehet mondani, de azt nem, hogy szégyenlős lenne, mikor kezében van a Spalding. Az utóbbi években pocsék dobószázalékokkal dolgozott, de előző együtteseiben nem volt túl sok olyan játékos mellette, aki magára tudta volna irányítani a figyelmet, megkönnyítve ezzel Ellis dolgát. Nowitzki jelenléte és Carlisle átnevelő munkája megtette hatását: Ellis kevesebb triplát vállal, gyakrabban tör be és több büntetőt harcol ki, megközelítve ezzel korai éveinek átlag fölötti hatékonyságát.

Villámléptű, kiszámíthatatlanul támadó hibridhátvéd, aki eredményesen támadja a gyűrűt, és dobótávja (jobb napjain) bármeddig elér. Jócskán kiveszi a részét a játék szervezéséből is, utoljára 2009-ben átlagolt 5 gólpassz alatt.

Jó ütemben nyúlkál bele a passzsávokba, de egyébként védekezésben hajlamos lustulni. Hidegvérrel végzi ki az ellenfelet a meccs utolsó másodperceiben.

Alulteljesítők

Brandan Wrightnak voltak rendkívül jó periódusai, de legalábbis meccsei az elmúlt két szezonban, a neki engedélyezett játékidő mégis inkonzisztensre sikeredett, amiben a legnagyobb szerepet vélhetően gyenge lepattanózása játszotta. Vékony, kifejezetten atlétikus erőcsatár irdatlan hosszú kezekkel. A palánk közelében eget verdeső hatékonysággal dolgozik, de szinte teljesen csapattársaira hagyatkozik a helyzetek kialakításánál. Olykor 1-1 középtávolit is bever.

Mozgékonysága védekezésben is jól jön, de a palánk alatti állóháborúban nagyon sebezhető. Legalább még egy játékelemben nagyot kell fejlődnie, hogy megszolgálja az évi 5 millióját.

Reménységek

Jae Crowder már tejfelesszájú újoncként a kezdőcsapatban találta magát, bár ennek elsősorban Marion sérülése volt az oka. Robusztus, lendületes kiscsatár. Sok labdát lop.

Lehetne magasabb. Átlag alatti büntetőzés. Nem veszélytelen tripladobásának továbbfejlesztése kulcsfontosságú, ha nehéztüzér/védőspecialistaként meg akar ragadni Dallasban.

Kilátások

Szerző: Halász Csaba – Zukály Zoltán

Dátum: 2014.02.16.