Playoffs 2012 – 1. kör: Pacers-Magic

Playoff esélylatolgatásunk első részében a Magic-Pacers párharcot vesszük górcső alá.

Az alapszakaszban: Magic-Pacers 3-1

Várható kezdőcsapatok:
Pacers: Hill-George-Granger-West-Hibbert
Magic: Nelson-Richardson-Türkoglu-Anderson-Davis

Az első kör talán legjobb, legizgalmasabb párosításáról beszélhetnénk, ha Dwight Howardnál nem diagnosztizálnak porckorong sérvet, és emiatt nem kényszerül kihagyni az idény hátralévő részét. A Magic az alapszakaszbeli 4 találkájukból 3-mat is megnyert, legnagyobb részt pont Howardnak, és az így center poszton meglévő hatalmas matchup előnyüknek köszönhetően. Dwight egyszerűen túl fürgének bizonyult a nehézkesen mozgó Hibbert számára, így amellett, hogy 23 pontot, és 10 lepattanót átlagolt a Pacers ellen (70% körüli dobáspontossággal!), még arra is képes volt, hogy a Pacers toronydaruját messze átlagai alá szorítsa a védő oldalon (10 pont, 6,5 pattanó).

Howard kiválásával a Magic nem csak pontokat, és lepattanókat veszít azonban, hanem elveszíti teljes arculatát, ráadásul a pálya mindkét oldalán. Azt, hogy a Magic évről-évre top 5-ben, vagy annak környékén tanyázik a védekező statisztikákat illetően, szinte egy az egyben neki köszönhetik, hiszen évek óta átlagos, de inkább pocsék egyéni védőkkel van körülvéve. Az ő személye nélkül, a csapatvédekezés (és lepattanózás) teljesen összeomolhat. Ha a Magic szurkolók optimizmusát még nem sikerült volna teljesen letörnöm, most ejtsünk néhány szót a támadójátékukról. Bár Howard első, sőt második ránézésre sem minden idők legképzettebb centere, alulértékelt támadójátékos, akinek támadásban is egyértelműen a legnagyobb szerepe van a Magic sikereiben.

Mire épül ugyanis a Magic támadójátéka: a Howard, és az ő duplázásai által teremtett szabad területek kihasználására, és a (lehetőleg) üres hárompontos dobóhelyzetek minél hatékonyabb értékesítésére. Howardnak ugyanis hiába nincsen tempódobása, hiába nem tudja megtáncoltatni a védőjét ahogy Hakeem tette, van egy egészen jó félhorga (amit mindkét kézzel be tud dobni) és elképesztő atletikusságának köszönhetően állandó veszélyt jelent az ellenfél palánkja alatt, legyen szó egy visszapöcizésről, vagy egész egyszerűen az arra kóborló védők demoralizáló áttöméséről. Egy szó mint száz, Howard, pótolhatatlan.

Fontos matchupok:

Granger-Türkoglu: A Pacers kiscsatára egyébként is jobb játékosnak számít (főleg manapság), Hedo ráadásul sérülésből jön vissza, tegnap (26-án) játszott először arccsonttörés miatti műtétje után. Granger pontszerző hatékonysága a gyenge kezdés után fokozatosan javult, és április hónapban (csapatával együtt) egészen kivételes formába lendült, távoli dobásai is sültek. Nem túl nehéz magunk elé képzelni ahogy megszórja magát a törökről. Előny, Pacers.

George-Richardson: Az ultra-atletikus, PF méretű (208 cm) hátvéd/kiscsatár George, a szezon egyik legnagyobb felfedezettje. Lebron óta nem találkoztunk ilyen atlétával a ligában. Magassága ellenére 2-es, és 3-as poszton játszik, mivel hihetetlenül gyors, és robbanékony játékos, aki ráadásul vajkézzel szórja a triplákat. Fiatal kora ellenére, szívós, remek védő, támadásban pedig a már említett triplák mellett, főleg gyorsindítások után veszélyes. Középtávolról, és betörésekből pályafutásának ezen szakaszában nem igazán hatékony, de Granger és West mellett erre nem is igen van szükség jelenleg. Richardson tapasztalt, közel all-star szintű játékos volt pályafutása csúcsán, ma már inkább spot-up shooterként számítanak rá. Nehéz elképzelni, hogy George ne okozzon neki kellemetlen pillanatokat, a pálya mindkét oldalán. Előny, Pacers.

West-Anderson: Andersont szintén az idei szezon kellemes meglepetései között kell említenünk, jó lepattanózó, elit triplavető, azonban talán ő volt az, aki a legtöbbet profitált Dwight jelenlétéből, így nehéz elképzelni, hogy meg tudja közelíteni az alapszakaszbeli átlagait, de legalábbis hatékonyságát. West tavalyi keresztszalag sérülése után egyre jobb és jobb formában, Granger mellett ő a Pacers másik játékosa akire a fontos kosarak megszerzését rábízzák, és a védő oldalon is fontos szerep jut neki, Hibbert és George mellett ott van a Pacers legjobban védekező játékosai között. Bár Anderson 1-2 meccsen megszórhatja magát, előny, Pacers.

Hibbert-Davis: Ez az a matchup, ami Howarddal akár a Magic felé is billenthette volna a mérleg nyelvét, így azonban itt is úgy érzem, hogy a Magic van hátrányban. Hibbert ugyan nem az a játékos, aki bármelyik csapatot egymaga kivégezne, de épp elég lesz az is, ha alapszakaszbeli átlagait (13/9), vagy annál kicsivel többet betesz a közösbe, mivel nehéz elképzelni, hogy a nála majd egy fejjel alacsonyabb Davis, komoly problémákat okozna neki egy teljes sorozaton keresztül. A hatalmas csecsemőnek ugyan volt pár egészen kiváló meccse áprilisban (18/16, 31/10, 23/12, 17/13), azokat nem egy 218 centis, 125 kilós center ellen követte el. Előny, Pacers.

Hill-Nelson: Ez az a párharc, ahol talán lehet keresnivalója a Magicnek, hiszen Nelson támadásban lényegesen képzettebb, és agresszívebb játékos, a Collisont főleg higgadtabb játékának, és jobb védőmunkájának köszönhetően, a kezdőben leváltó Hillnél, ami talán hozhat némi hasznot a Magic számára. Hill szerepe persze nagyon egyszerű amióta kezd, védekezésben keményen oda kell tennie magát, támadásban nyomni a gázpedált ha lehet rohanni, egyébként felhozni a labdát, odaadni vagy Grangernek, vagy Westnek, beszaladni az egyik sarokba, és bedobni az üres dobóhelyzeteket ha újra megtalálja őt a labda. Ezt azért fontos megemlíteni, mert az irányítók eltérő szerepe miatt, akkor sem biztos, hogy a Magicé lesz ez a matchup, ha papíron Nelson sokkal jobb számokat átlagol majd. Ha Hill képes lesz alacsony hibaszázalékkal, és hatékonyan tenni a dolgát, még akár az irányítók párharcát is megnyerheti a Pacers, főleg mivel Nelson kisebb sérülést szedett össze pár napja. Azért előny (talán) Magic.

Padok: Collison, Hansbrough, Stephenson, Barbosa vs. Duhon, Redick, Clark, Richardson. Az egyik oldalon egy ex-legjobb 6. ember (Barbosa), egy minőségi kukás ember Hansbrough személyében, egy egészen jó védő, Jones, és egy olyan tehetséges csere irányító (Collison), akiben gyenge éve ellenére mindig benne van a nagy meccs. A Magicnél ezzel szemben az egészen jó kiegészítő emberré érett Redicken kívül van egy nyúlszívű lottery tehetség (Clark), a túlsúlyos gyorstüzelő Q-Rich, és egy szebb napokat túl régen látott csere irányító Duhon személyében. Előny, Pacers.

Tipp: Indiana Pacers-Orlando Magic 4-1

Szerző: Zukály Zoltán

Dátum: 2012. 04. 27.