Playoff esélylatolgatásunk ötödik részében a Spurs-Jazz párharcot vesszük górcső alá.

Az alapszakaszban: Spurs-Jazz 3-1

Várható kezdőcsapatok

Spurs: Parker-Green-Leonard-Diaw-Duncan
Jazz: Harris-Hayward-Carroll-Millsap-Jefferson

Elöljáróban is elnézést kérek a Jazz-drukkerektől, ez az elemzés főleg a Spurs oldaláról közelíti meg a párharcot. Ennek prózai oka az, hogy idén 55-60 meccset láttam a texasiaktól és egy kezemen meg tudom számolni hányszor láttam pályán a Utah-t. Az ember manapság nagyon sokat kideríthet a csapatokról, ha utánajár a neten a statisztikáknak, de minden nüanszot úgysem vesz észre a táblázatokból.

Hogy azokat is nagyjából képbe hozzam, akik nem követték idén ezt a két gárdát: a Spurs-puzzle-t egy közepes kezdés után az Év Edzője címre esélyes Gregg Popovich februárra megoldotta és azóta a liga leghatékonyabb támadócsapatát alkotják. Jó és a trade deadline, illetve a kivásárlások óta már gátlástalanul mély keretüknek köszönhetően a veteránjaik perceit kordában tartva lehajrázták a Thundert. A Jazz az újév első hónapjában stabil rájátszónak tűnt, de egy brutális februárt követően egészen keddig nem volt biztos a továbbjutásuk. Bár Jerry Sloan már másfél éve távozott, az őrült közönségük és a csapat faultolási hajlama a régi.

A legegyszerűbb megközelítésből kellemetlen ellenfél a Spurs számára a Jazz: előbbi sejhaját tavaly elnáspágolta a Memphis frontline; a Jazznek is vannak jó minőségű magasai, úgyhogy jó esélyük van. Véleményem szerint ez a logika téves, de legalábbis „lusta”. A Jazz magasállománya, bár mély, nincs benne egy, nem hogy két olyan játékos, mint a tavalyi Marc Gasol vagy Zach Randolph. Al Jefferson kiváló évet fut, személy szerint 20/10-es átlagot várok tőle a párharcban, de nem képes annyira dominálni, mint a két grizzli 2011-es kiadása. Nem szabad elfelejteni, hogy a San Antonio rotációja bővült Tiago Splitterrel és Boris Diaw-val, ők ketten komoly előrelépést jelentenek az Antonio McDyess-DeJuan Blair duóhoz képest.

Két x-faktort érdemes megemlíteni, amik ha nem is tudják a Jazz oldalára átbillenteni a mérleg nyelvét, mert a Spurs serpenyője bele van szögelve az asztalba, meghosszabbíthatják a sorozatot.

1, A Jazz óriásai: Az elmúlt hetekben Ty Corbin összesen 65 perc erejéig együtt játszatta Derrick Favorst, Paul Millsapet és Jeffersont. Az eredmény ebben a kis mintában hihetetlenül jól mutat, 100 támadásra normálva 117,5 pontot dob és csak 80,4-et enged az ötös, melynek hátvédsora Devin Harris és a másodéves Gordon Hayward. Fent említettem, hogy a Jazz magasemberei alapesetben nem okoznak nagyon komoly gondot a Spursnek, de egy ilyen háromfejű sárkánnyal megküzdeni emberes feladat.

Tim Duncan mellett vélhetően a Splitter/Diaw/Bonner trióból kettő kerülne pályára ezekben a percekben, attól függően, hogy Popovich ezen Jazz-ötös támadási repertoárját akarja-e megfogni (Splitter és Diaw) vagy inkább a Spurs támadásaira koncentrál és kívülről szétlőni a behúzódó Utah-t (Diaw és Bonner).

A párharc egyik olyan részéről van szó, amit alig várom, hogy láthassunk, mert nem tudom mi jó sülhet ki belőle. Reményeim szerint Corbin nem fog sokáig várni vele, az első alkalommal, amikor esetleg meglép a Spurs, megpróbálkozik vele, elvégre sok veszteni valója nincs csapatának.

2, Gordon Hayward: A 2010-es draft 9. választottja az All-Star gála óta elit szinten veti a triplákat, és az utolsó meccs végére álmából felkelve is tudni fogja hány öltéssel van a 20-as felvarrva Manu Ginobili mezére. Ha képes Hayward, aki az egyetemről átlagosnál jobb védő hírével érkezett a ligába, a mobilitását, gyorsaságát vesztett és kockázatos passzokra hajlamos argentínt hibákba, eladott labdákba kényszeríteni, a könnyű kosarak őt, csapatát és a 3-4. meccseken a mormonokat is féktelen lázba hozhatja. És erre szükségük lesz, ha el akarják kerülni söprést.

A San Antonio jelenleg fékevesztett tehervonatként robog a lejtőn, feledtetni akarják a tavalyi égést. A Jazz képtelen hatékonyan védekezni a Spurs legtöbbet használt fegyverét, a pick-and-rollt. És a Spurs-játékosoknak is meg lett súgva, hogy a második körben lesz back-to-back (!!), tehát nem ártanak maguknak, ha rövid úton és mielőtt e párharc menetrendje besűrűsödik, átlépnek Salt Lake City képviselőin.

Tipp: San Antonio Spurs – Utah Jazz 4-0

Szerző: Márton Tamás

Dátum: 2012. 04. 29.