Playoff esélylatolgatásunk 15. részében a Thunder-Heat nagydöntőt vesszük górcső alá.

Az alapszakaszban: Thunder-Heat 1-1

Várható kezdőcsapatok:

Thunder: Westbrook-Sefolosha-Durant-Ibaka-Perkins

Heat: Chalmers-Wade-James-Bosh-Haslem

A két csapat különböző utakat bejárva jutott be az idei nagydöntőbe. A Thunder a bajnok Mavs kisöprése után a Lakers ellen sem került különösebb gondba, és 4-1-gyel abszolválták a második kört is. A konferencia döntőben aztán némileg változott a helyzet, legalábbis legtöbben ezt hihettük, a Thunder azonban 0-2-es állásról, meglepően magabiztos és összeszedett játékkal, zsinórban 4 mérkőzést nyerve tudott fordítani, és jutott be ezzel a döntőbe. A Heat a Knicks ellen kezdett, és ahogyan az várható volt, a new-yorki alakulat nem tudott komoly ellenállást kifejteni (4-1 lett a vége). Nem úgy a Pacers, akik – nagyrészt Bosh kiesésének köszönhetően – ideig-óráig még bomba meglepetés okozására is esélyeseknek látszottak, hiszen 2-1-es vezetéssel, 10 pont körüli előnyük volt a 4., hazai pályán lejátszott mérkőzésen.

James és Wade azonban úgy gondolták, inkább nyernek zsinórban 3-mat a Heatnek. A konferencia döntő előtt, Bosh hiánya ellenére is szinte minden amellett szólt, hogy egy könnyebb párharc következhet majd a Heat számára, hiszen ellenfelük a Celtics, egy a Miamira felfogásban, szerkezetben, és stílusban is nagyon hasonlító együttes, a Sixers ellen kényszerült 7. meccsre a korábbi körben. A végeredmény azonban mint tudjuk, egy rendkívül izgalmas, és szinte végig kiélezett 7 meccses sorozat lett. Mit szűrhetünk le a két csapat eddigi útjából? Egy biztos, a Thunder összességében lényegesen erősebb konkurenciával kellett, hogy szembenézzen, és ennek ellenére, magabiztosabbnak tűntek mint a Heat. Jelent-e ez azonban bármit a döntőre nézve? Nem biztos, hiszen mint tudjuk, kosárlabdában nemhogy minden párharc, de minden meccs más, és a győztes kiléte szinte mindig a matchupok függvénye. Vessünk is akkor rájuk egy pillantást.

Fontos párharcok:

Westbrook-Chalmers: A párharc legfontosabb matchupja véleményem szerint. Ha Chalmers képes lenne a Pacers ellen mutatott formáját hozni, és magabiztosan, jó dobószázalékkal betenni a közösbe azt a 15-16 pontot meccsenként, és némileg lelassítani, de legalábbis kétes döntésekbe sodorni Westbrookot, az szó szerint aranyat érhetne a Heatnek. Megfordítva, ha a Thunder irányítója képes lesz úgy dominálni a Heat 1-esét ahogyan azt oly sokan várják, elképzelhető, hogy ezzel olyan előnyt tud majd szerezni csapatának, amiről nehéz elképzelni, hogy társai elveszítsék a többi poszton. Előny, Thunder.

Sefolosha-Wade: Dwyane idén már úgy tűnik nem sóhajthat fel amikor átnéz a pálya túloldalára… Shumpert és George után itt a következő kullancs-bulldog hibrid, Thabo Sefolosha személyében. A Thunder védője legrosszabb esetben is ott van a liga 5 legjobb periméter védője között (nálam 2-3. a listán), így Wade számára megint fel van adva a lecke. A fő Heater erősen ingadozó formában játszik az elmúlt hetekben, de ha előveszi a döntőbeli „szokásost”, akkor persze lehetséges, hogy olyan nagyon nem számít ki, és hogyan védekezik rajta. A másik oldalon ésszel szabad majd csak besegítenie svájci ellenfélről, ugyanis az 60%-kal szórja a triplát az idei rájátszásban. Előny, Heat.

Durant-James: Bird-Magic? Jordan-Malone? Durant-James? Miért ne? Valószínűleg egy klasszikus első felvonásához érkeztünk csak, ami – ha most kéne fogadnom, azt mondanám – minimum trilógiává bővül majd később. Aki azt állítja, hogy nem fog összefutni a szájában a nyál a Durantula-King James párharcra gondolván, az vagy hazudik, vagy szimplán nem szereti a kosárlabdát (oké, esetleg Spurs vagy Celtics drukker). A háromszoros MVP, a háromszoros pontkirály ellen? A liga sokak szerint 1. és 2. számú játékosa? Ez az igazi „marquee” matchup, ahogy a tengerentúlon mondani szokták. A pálya minden pontjáról veszélyes offenzív géniusz, egy poligonokat megszégyenítően sokoldalú, sérthetetlen tank ellen. Az ellenállhatatlan erő, az elmozdíthatatlan tárgy ellen. Superman Batman ellen. Értitek na.

Mint all-around játékos Lebron még mindig egyértelműen Durant előtt jár, viszont a Thunder kiscsatára évről-évre fejlődik a játék minden egyes elemében, és mára már maga is kifejezetten motivált, és különleges paramétereit remekül kihasználó védőjátékos, elit lepattanózó, fejlődő passzjátékkal. A támadójátékáról pedig csak egy kérdés jut eszembe. Mit csinálsz egy 208 centis Ray Allennel, aki remek labdavezető, bármikor képes becikázni, és zsákolással, vagy egy legtöbbeknek bonyolult fél ziccerrel befejezni, mert úgy mozog mint egy dobóhátvéd, és olyan hosszú karjai vannak, mint egy centernek? A válasz, ahogy hétről-hétre látjuk, az, hogy semmit. Próbálkozni persze mindig lehet, és ki lehetne erre alkalmasabb, mint Lebron James?

James élete legjobb alapszakaszán van túl. Talán volt már kicsivel jobb szezonja a támadóoldalon (sokáig úgy tűnt, hogy ez lesz az) védekezésben viszont megint sikerült előrelépnie, és végérvényesen csatlakoznia a liga elit periméter védőihez, jelen pillanatban egyetlen szupersztárként helyet foglalva a top 5 között. Jamesben az az igazán különleges, hogy a triplákat leszámítva gyakorlatilag minden egyes játékelemben elit teljesítményre képes, s a meccs minden egyes szegmensén ott hagyja a szignóját, időnként 48 percen át robotolva, és mindenkit megsemmisítve, aki az útjába kerül. Durant levédése azonban a szokásosnál is több energiáját fogja felemészteni, ezért kérdéses, hogy a végjátékra mennyi ereje marad majd, főleg annak függvényében, hogy az idei rájátszásban sokak szerint Spoelstra már eddig sem osztotta be túl jól be a játékidejét. Előny, mi nézők.

Brooks-Spoelstra: Legszívesebben belinkelném nektek a Southpark „Cripple fight” videóját, és ezzel letudottnak nyilvánítanám a kérdést, de ez valószínűleg nem lenne túl elegáns tőlem, de semmiképpen sem tartalmas. A párharc vélhetően sok lehetőséget ad majd arra, hogy megmásítsam a véleményemet bármelyikük személyét illetően, ugyanis felmerülhet jó néhány olyan kérdés, ami az edzők azonnali, és dadogás nélküli válaszát igényli majd. Kezd Perkins? Szerintem igen, mégpedig Bosh-on, mert James és Wade ellen rendkívül fontos, hogy a kongói szabadon portyázhasson a festékben, amire Bosh-t őrizve nem igen lenne lehetősége. Perkins az idei szezonra leadott 15 kilót, és normál esetben, ha sérülése rendbejött, mozgékonyabb mint korábban bármikor. Dönthet persze úgy is Brooks, hogy a Collison-Ibaka kettőssel kezd, és ha nem is a kezdő sípszótól, de azt gondolom, hogy ez a páros sokat lesz fent együtt a pályán.

Mit léphet Spoelstra? Bosh-t a padon hagyhatja, és maradhat a Battier-Lebron kettősnél, ez véleményem szerint akár rendkívül kedvező hatással is lehetne a Heat játékára. Battier őrizhetné Durantot, így Jamesnek több energiája maradna a támadásokra, ahol ráadásul szembe találhatná magát Collisonnal, vagy Ibakával is ebben a szcenárióban, ami értelemszerűen szintén a Heatnek kedvezne. Ráadásul a kispad jelentősen erősödne Bosh-sal. Hamarosan meglátjuk. A véleményem összességében mindkét edzőről negatív, ha valaki egy pisztolyt nyomna a fejemhez, talán Brooks-t választanám, aki ha edzőnek nem is biztos, de motivátornak mindenképpen sokkal jobb, és csapata is láthatóan jobban bízik benne. Előny így, Thunder.

Padok: Miller, Battier, Anthony vs. Harden, Collison, Fisher.

KO az első menetben, Iron Mike style. A Heat kispadjának formája idén is úgy változott meccsről-meccsre mint egy tini lány kedélyállapota, ezzel szemben a Thunder szupercseréjén kívül is rendszeresen jó teljesítményeket várhatott a jolly-joker Collisontól, és a rájátszásra megint megtáltosodó Fishertől. Meglepődnék ha nem lenne legalább két meccs ahol a Thunder kispadja detronizálná a Heat resztlit, és összességében nem nyernék meg simán a matchupot. Előny: Thunder.

Tipp a párharc végeredményére: Thunder-Heat: 4-2… vagy 3-4.

Szerző: Zukály Zoltán

Dátum: 2012. 06. 12.