A lottery sorsoláson az első helyek átrendeződését követően, miután a felkavarodott víz ismét tisztulni kezdett, sokan vártak valami történésre.

Nem kellett sokáig fülelni, ugyanis Ricky Rubio ügynöke, Dan Fegan olyan kijelentést tett, amire ugrani lehetett, és az amerikai kosárlabdavilág, elsősorban a rajongók elkezdtek ujjal mutogatni a fiatal spanyol irányító felé. Megkezdődött a gyűlölködés. A történet azonban sokkal összetettebb annál, minthogy egy nagyszerű fiatal tehetség érkezésének ösvényét előítéletekkel kövezzük ki. Főleg annak tudatában, hogy az informátorok és a média is több ízben félrekommunikálta azt a bizonyos nyilatkozatot.

Ebben az esetben egy picit cifrázva a történeten, már teljesen máson lehet csámcsogni. Nem mindegy például, hogy mennyire rövidítjük le és mossuk össze a különböző lényeges pontokat a nyilatkozatból. A következő, vagy ehhez hasonló nem helyénvaló állításokra sokak zsebében kinyílt a bicska:

" Ricky Rubio kijelentette, nem fog a Memphisben vagy az Oklahomában játszani. Amennyiben a Memphis draftolja visszatér Európába."

A leányzó fekvése ebben az esetben nagyon előnytelen. Rubio egy olyan nagyképű sztárt játszó fiatalnak tűnik, aki – bár sokat letett már az asztalra – fittyet hányva a mindenki által betartott (" tisztelet" a kivételeknek) komoly hagyományokkal bíró rendszerre (draft), saját maga akarja megválogatni célállomását.

A zárójelben utalt kivételek egyike az egyetemről érkező Steve Francis volt, akivel egy skatulyába próbálták bepréselni Rubiot azok, akik a történetet felületesen, vagy csak hallomásból ismerték. Francis, ahogy annak idején egy újságíró fogalmazott " úgy viselkedett mintha az orosz hadsereg draftolta volna a Leningrádi csatára", kategorikusan kijelentette, hogy ő márpedig nem akar és nem is fog Vancouver Grizzlies csapatában játszani. Indokolta mindezt a nagy távolsággal szülővárosától, az idegen országgal (Kanada) és Isten akaratára hivatkozva. A választás után el is kellett cserélni, de mivel a nép nem felejt, első meccsén bőkezű "piaci" fogadtatásban részesült (egy kis tojás, egy kis paradicsom).

Rubio története és helyzete merőben más. Ameddig Francis kénytelen volt csapatot találni a drafton, a spanyol irányító nemcsak, hogy egy jó csapat kezdő irányítói posztjával, de profi élő szerződéssel is rendelkezik, ráadásul a helyi születésű Ricky, már 18 évesen ünnepelt sztár.
Ameddig Francisnek egy dollárjába se került az, hogy szabaddá tegye magát az NBA-ben való szerepléshez, addig Rubio szerződésében egy 5,75 millió eurós (8 millió dollár) elengedési záradék szerepel. Ez az összeg annak tudatában, hogy az őt draftoló csapat csak 500ezer dollárt állhat belőle, az NBA-beli újoncszerződésének nagyjából első három évét fedi le. Magyarán ha Rubio az NBA-ben akar játszani, ki kell csengetnie saját kontójára közel 7,5 millió dollárt. Ezt csak úgy teheti meg, ha lemond háromévi fizetéséről (amit elég nehéz bárkitől is elvárni), vagy ha megfelelő támogatót talál, esetleges vaskos reklámszerződéseket tud kötni. A második opció az, amit ügynökével együtt megcélozhat. A vaskos reklámszerződéseket könnyebben megkötheti a nagyobb médiapiacokon (mint például Los Angeles) vagy az olyan helyeken a hol imádják a kosárlabdát, de nem rendelkeznek ünnepelt sztárral (mint például Sacramento).

A nyilatkozat mindezek fényében egy kis empatikus képesség birtokában egészen logikus és érthető. Ha tovább kutakodunk és rájövünk, hogy nem is ezt nyilatkozta, sőt csupán annyit lehet biztosan tudni, hogy egy meg nem nevezett draftexpress.net közeli forrás hintette el a következő sorokat, amik nem egészen úgy festenek mint a szárnyra kapott híresztelések:

" Rubio nem akar Memphisbe menni, és különösképp nem akarja csak úgy saját zsebéből finanszírozni az óriási elengedési záradékát. Fegan [az ügynöke] Los Angelesben szeretné látni, és ha ez nem lehetséges, akkor Sacramentoban. Semmi esetre sem Oklahoma City-ben. "

Ezeket a kijelentéseket nem Rubio, továbbá nem is az ügynöke tette, hanem egy meg nem nevezett „valaki”. A spanyol zsenire mégis sokan orrolni kezdtek, nemcsak a mi fórumunkon alakultak ki kisebb viták (aminek hatására teljesebb képet adva a történetről nekiültem a bejegyzésnek), de a kintieken is állandó, érvék helyett véleményekkel töltött szócsatákat vívnak a rajongók.

Mindeközben Rubio, aki egész évben azt hangoztatta, hogy minden álma az NBA-ben játszani komoly csatát vív nevelőcsapatával, hogy szabaddá tegye magát a draftra. A legújabb pletykák szerint miután a kivásárlási árat, nem sikerült közös megegyezéssel lejjebb tornázni, a történet tovább gabalyodva tárgyalótermekben folytatódhat. Rubio csekély keresetéhez képest irreálisan magasnak tartja 8 millió dolláros kivásárlási árát (30 évi fizetésének felel meg), de egy 3 milliós összeggel kibékülne.

A dolgát nagyban nehezíti élő szerződése, amelyet az évi 70.000 euróról 200.000 euróra emelt fizetéssel tavaly nyáron alakítottak át. Bizonyos vélemények szerint a fizetésnövekménnyel párhuzamosan nőt a kivásárlási ár, amit az ifjú spanyol irányító nem tart korrekt dolognak, ugyanis nemcsak, egy olyan szerződésről van szó, amit 15 éves korába a szülei írtak alá, hanem a fizetésnövekményt követő kivásárlási ár változás, anélkül történt meg, hogy arról őt tájékoztatták volna. Egy esetben kell kevesebbet fizetnie (4,75 millió euró = 6,6 millió dollár), ha június 30.-ig kivásárolja magát. Mivel azonban a draft június 25.-én lesz, ez a kiskapu úgy tűnik, hogy kívülről be van falazva.

A spanyol szenzációnak korábbi híresztelésekkel ellentétben esze ágában sincs kihúzni nevét az idei draftlistáról. Ezt igazolandó jövő héten hétfőn az Egyesült Államokba utazik, ahol elképzelhető, hogy az első 4 választó csapathoz ellátogat egy-egy privát edzésre. Nem lehet kérdéses az, hogy az első négy hely egyikén el fog kelni, és a csapat, amely behúzza őt soraiba hosszú évekre megoldja majd irányító gondjait. Kérdéses lehet azonban az, hogy Rubio milyen árat fizet álmai beteljesüléséért.

Nyilvánvaló, hogy a történetre nem lehet teljes rálátásunk, és a háttérben zajló eseményekről fogalmunk sincs, de mielőtt előítéletekkel bombáznánk valakit, igyekezzünk lehetőségeink szerint a lehető legtöbbet megtudni valódi helyzetéről, vagy ne foglaljunk állást.

Szerző: Szabó Levente

Dátum: 2009. 06. 09.