Tíz év. Tíz év telt el azóta, hogy pár lelkes, ám nagyon elszánt ember megalkotta Magyarország első és azóta is legolvasottabb NBA-vel foglalkozó honlapját. Az addig csak különböző hír- és sportportálok fórumain tengődő ifjak létrehoztak valami különlegeset.
Fogalmam sincs már honnan értesültem az oldal létezéséről. 2004-ben 14 éves voltam, ám már akkor olyan elszánt véleményem volt az NBA világáról, mint egy embernek se a korombeliek közül. A mai napig élnek képeim a Bulls – Sonics döntő egy meccséről, amit valószínűleg ismétlés formájában kaphattam el a TV3-on. Ez az első emlékem. Éveken keresztül próbáltam meccseket elkapni a Sport1-en, ezenkívül csak a teletext volt még opció. Aztán egyszer csak itt találtam magam.
Ezzel párhuzamosan az NBA eltűnt a Sport1 képernyőjéről, pedig az utolsó közvetített meccsüket (Pistons – Lakers 5. meccs) élőben néztem. Ahogy az egész párharcot. Az általános iskola utolsó évében minden egyes este lefeküdtem este 7 óra előtt, hogy hajnalban fel tudjak kelni megnézni a derbiket. Így utólag visszagondolva elég furcsa gyereknek tűnhettem. A szüleim valószínűleg azt gondolták majd csak kinövöm. Lehet sose fogom.
Hirtelen itt volt ez az oldal, ahova ömlött az információ az NBA-ről. A kezdetekben élő frissítéses statisztikai lapok előtt görnyedve drukkoltunk. Aztán elindultak torrentoldalak, melyekről meccseket lehetett letölteni. Aztán néhány kalandor fizetős streameket mutatott az oldalnak (2005-ben járunk!), amitől tátva maradt mindenkinek a szája. Ezeknek nagyjából olyan minőségük volt, mint a mai legrosszabb streameknek, de akkoriban mindenki nedvesedett a köldöke alatt, hiszen kedvenc csapatát láthatta. Élőben.
Mindez felfoghatatlan mai fejjel, ahol millió lehetőség van meccsek nézésére. Ahogy persze a Sport TV is visszavette képernyőjére mindenki kedvenc kosárbajnokságát, úgy a fórumba is több élet érkezett. Kialakult egy elképesztően szimpatikus közösség. Egy társaság. Egy életforma.
Közel három év után csatlakoztam a szerkesztőség tagjai közé. Néhány akkori cikkemet és írásomat mai fejjel elolvasva fejcsóválva mosolygok. Elképesztően rögös volt az út, ami a mai énemhez vezetett, de az nba1.hu kulcsszerepet töltött be benne. Minden szégyenkezés nélkül mondhatom, hogy nincs olyan nap az életemben mikor gép elé kerülök, ám nem nézek rá a fórumra.
Elképesztően sokat köszönhetek az oldalnak. A kezdeti cikkeimet olvasva többen bátorítottak az írásra. Elkezdtem a magánéletemről is blogolni, ráadásul észrevétlenül a teljes szókincsem kicserélődött a fórumon eltöltött hosszas órák hatására. Legbelül érzem, hogy ez is közrejátszik abban, hogy annak idején a kommunikáció szakot választottam az egyetemen. Ha pedig karrierem előttem álló szakaszait szemlélem, akkor csak és kizárólag írással kapcsolatos feladatokat látok.
Mit adott még? Embereket. Bár sok (pozitív és negatív) egyéniséget elvesztett az oldal az évek során, pár embert büszkén nevezhetek a barátomnak, akiket soha nem ismertem volna meg, ha annak idején az a néhány úttörő nem hozza létre a platformot, később pedig nem szerveződnek fórumos találkozók. Sok tanulságot kaptam az emberektől, de úgy érzem sokat is adtam a közösségnek.
Tíz éven keresztül egy csapat szerkesztő teszi a dolgát. Hol lustulva, hol kemény munkával. Soha nem származott belőle anyagi plusz a befektetett munkáért, megtesszük hobbiból, a sport és a közösség szeretete miatt.
A banda sokszor cserélődött. Vagy ahogy én hívom, vért frissített. Nem csoda, sokak azok közül, akik annak idején fiatalsággal és lendülettel tele kezdtek el foglalkozni az oldallal, ma már boldog családapák. Nyilvánvalóan háttérbe szorult az életükben az, ami nekünk (mostani) fiataloknak a mindennapjaink része. Azért én tudom, hogy nem telik el úgy hét nekik sem, hogy legalább egyszer ne nézzenek rá kedvenc csapatuk eredményeire.
Vajon én is ilyen leszek? Nem tudom. A mostani énem reméli nem, és ez a fanatizmus megmarad életem végéig. Annyi bizonyos, hogy a húsz éves évfordulón is szeretnék itt lenni.
Kösz mindent, drága nba1.hu! Isten éltessen!
Szerző: Kun Zsolt
Dátum: 2014. 02. 18.