Újoncleső IV. – Michael Beasley

A tavalyi év elsősorban a sérülésekről, a kellemetlen vereségekről és kis túlzással harmadosztályú játékosokról szólt a Miami Heat számára. Wade kiválása után a legjobb dolog, amit tehettek az volt, hogy megpróbálnak olyan helyzetbe kerülni, ahol a kezükben landolhat az 1/1-es cetli, amellyel elhozzák Derick Rose-t, aki a liga legdinamikusabb és leglátványosabb hátvédpárosát alkotná Wade-del. A küldetés egyik fele nagyon jól sikerült, de az NBA varázsát és kiszámíthatatlanságát egyaránt bemutató lottery sorsolás igen kellemetlen helyzetbe hozta őket, amikor a Chicago Bulls a 9. helyről egyenesen az elsőre repült, letaszítva a Miamit a másodikra. A kellemetlenség abból fakadt, hogy Rose chicagói születésű volt, ami előrevetítette azt, hogy nekik már "csak" Beasley marad. Így is történt.

Michael Beasley – Miami Heat
13,9 pont 5,4 lepattanó 0,5 blokk

Michael BeasleyBeasley magában hordoz egy olyan tulajdonságot, amivel csak a legnagyobbak rendelkeznek. Megosztó személyiség, akit vagy nagyon kedvelnek, vagy nagyon utálnak, de közömbös egészen biztosan nem marad senki számára. Ez elsősorban a mérhetetlen önbizalmával függ össze, ami olykor már-már arcátlanságba csap át. Még javában koptatta a középiskolai padokat (a többes szám indokolt, ugyanis 5 év alatt 7 különböző iskolában fordult meg), amikor azt nyilatkozta, hogy ő egyáltalán nem nagyképű, de ő a legjobb játékos az országban, illetve minden egyes alkalommal úgy megy ki a pályára, hogy a galaxisban nincs senki aki hozzá fogható. Ezt a vonalat erősítette idén az a tény, hogy hallani sem akart arról, hogy a legjobb újonc lehet, ő az MVP címért akart harcba szállni.

Ezek a megnyilvánulások sokak számára ellenszenvesek, de ha elfogadjuk azt, hogy ő mindig is egy öntörvényű, állandóan rosszalkodó pimasz gyerek volt, akit nem lehetett kordában tartani, akkor talán elnézhetjük neki az effajta kijelentéseket.

Miután apja korán elhagyta anyját, nem volt igazi példaképe, akire felnézhetett volna. Anyja folyamatosan másodállásokat vállalt, így nem igazán tudott foglalkozni vele és két testvérével.

"Utáltam a világot. Anyámnak folyamatosan küzdenie kellett azért, hogy gondunkat viselje, miközben apám nem volt jelen az életünkben."

A világ utálatát egy gyerek elsősorban gaztetteivel fejezi ki. Beasley rengeteget lógott az órákról, autók kerekeinek kilyukasztásával töltötte unalmas perceit, és folyamatosan szembeszállt az őt fegyelmezni akaró tanárokkal. Ennek egyik formája az volt, amikor egyszer egy döglött patkányt helyezett el az egyik tanár asztalában.

Az egyetlen dolog, amibe kapaszkodni tudott, és ami biztos pontot jelentett az életében a kosárlabda volt. Amikor 11 éves korában a tehetséges játékosnak már híre ment a környéken, lehívták egy gyerekcsapat (PK Martin) edzésére, ahol egyből lenyűgözte az edzőt és a többi kissrácot, köztük Kevin Durantot is. A játéka ugyan görcsös volt, és többnyire ész nélkül erőlködött, de az a szenvedély, amit a kosárlabda iránt tanúsított, a mindent magára vállaló igazi vezérszemélyiség, kiemelte többi gyerek közül. Fegyelmezetlensége miatt azonban hazaküldték. Kevin Durant ekkor találkozott vele először, de az első benyomás nem Beasley játékáról maradt meg.

Michael Beasley"Amikor hazament, ellopta a pizzánkat. A nagy pizzánkat, amit edzés utánra rendeltünk."

Beasley az esetet évekkel később azzal magyarázta, hogy akkoriban nagyon rossz körülmények között éltek, és nem tudta, hogy mikor fog legközelebb enni. Annak ellenére, hogy mindenki tudott az étellopásról és tudták, hogy nehéz esetről van szó, visszahívták a következő edzésre is. Kezdetekben a csapat mókamestereként vállalt főszerepet, de hála hosszú karjainak és figyelemreméltó emelkedésének egy év múlva már a pályán is maradandót alkotott.

A csapat másik húzóemberével, Kevin Duranttal nagyon jó barátságot kötöttek, együtt jártak suliba, együtt jártak edzésre, és együtt kosaraztak a téren. Közös álmaik voltak. Minél tovább egymás mellett játszva egyszerre toppanni be az NBA világába. Útjaik akkor váltak szét, amikor elérték azt a kort, hogy az AAU bajnokságban is villoghattak. A két jóbarát nem ugyanazt a csapatot választotta.

Beasley csatlakozott a régió egyik legelismertebb amatőr csapatához, a D.C. Assaulthoz, ahova hamar beépült, és különösebb fennakadások nélkül el is fogadták a furcsa természetű játékost.

Miután nagyon jó barátságot kötött az irányítójukkal, Nolan Smithszel, edzőjével is egyre bensőségesebb viszonyt ápolt. Curtis Malone edző ugyanis Nolan mostohaapja volt. Ennek a jó viszonynak köszönhetően az elismert szakember benyomta abba a helyi magániskolába, ahova mostohafia is járt, és amely iskola nagyon híres volt a jó kosárlabda programjáról. Hogy az AAU csapat miatt amúgy is ingázó Beasley számára az iskolába jutás ne jelentsen gondot, odaköltöztették Malone-ékhoz, majd a kosárlabda előtérbe helyezését úgy oldották meg, hogy magántanulóvá tették a tehetséges játékost. Rengeteg időt spóroltak meg vele, amit aztán a személyi edzőjével töltött hasznos órákba építettek.

Közepesnél jobb tanulmányi eredményei és Malone edző közbenjárásnak köszönhetően "felvételt nyert" a legendás Oak Hill középiskolába. Annak ellenére, hogy Beasley dupla-duplát átlagolt (20 pont 10 lepattanó), egy év után távoznia kellett. A tehetséges kosaras ugyanis nem fért a bőrébe. Rendszeresen megszegte az iskola takarodóra vonatkozó szabályzatát, és az öltözködési előírások ellen is érdekes módon lázadt, amikor pizsamában sétált be órára. Az utolsó csepp a pohárban az volt, amikor csapattársával az idei drafton érkező Ty Lawsonnal fogadást kötöttek, hogy ki tudja több helyre felfirkálni szignóját.

Michael Beasley"Ty okosabb volt, mint én" – emlékezett vissza pár évvel később – "olyan helyeket jelölt meg, amik nem voltak feltűnőek, én azonban a falra, plafonra, ajtóra és szökőkútra firkáltam."

Kevesebb, mint egy hónap volt hátra a tanévből, amikor Beasleyt behívta az igazgató, hogy ultimátumot adjon neki. Ő megígérte, hogy több hülyeséget nem fog elkövetni. Ígéretét megszegni azonban sose tudta, ugyanis másnap az igazgató észrevette a már korábban elkövetett csíny nyomát a kocsiján. Egy "mb-easy" feliratot. 

A következő állomásokon hasonló felfogásban élte mindennapjait. Kedvenc meséjének tiszteletére spongyabobos sapkában nyert zsákolóversenyt, rejtett számról telefonbetyárkodott anyjával, de mindezek mellett a kisebb nevű iskolákat állami bajnoki címhez vezette.

A magánéletéből ráragadt "csakazértis" hozzáállás, miután a kosárpályán vajkézzel és páratlan fizikai adottságokkal párosult, jó szolgálatot tett. Minél jobban állták útját, annál magasabb szinten játszott. Minél többen próbálták megfogni, annál agresszívabb és sokoldalúbb lett. A statisztikai lapokból kirajzolódó különleges játékos sok irányba kavarta fel a port. Ehhez hozzájárult az is, hogy az időközben korosztályos válogatott játékos, hazája színeiben is az egyik legbiztosabb alappillér tudott lenni.

Az egyre több reflektorfény természetszerűleg megvilágította negatívnak tűnő személyiségét. A páratlanul laza, mindenből viccet formáló, és állandóan bajba keveredő játékost balhés srácnak könyvelték el, akit nem lehet megzabolázni.

A balhés srác ekkor már szóban elkötelezte magát a Charlotte 49ers gyenge-középszerű egyetemre. Az elkötelezés oka az volt, hogy az AAU csapatának segédedzője, Dalonte Hill, anyagi gondjai miatt ezen az egyetemen vállalt állást. Hill volt az a személy, akiben Beasley teljes mértékben megbízott, és aki azon túl, hogy kezelni tudta őt, mosolyogva ült fel a mókamester poénjainak láncára.

Michael BeasleyA válogatottbeli jó szereplés, és a középiskolás mezőnyben mutatott tarthatatlan játékának köszönhetően, egyre több egyetem kezdett barátkozni a gondolattal, hogy ösztöndíjat kéne adni a nehezen kezelhető ámde kivételes tehetségnek. Beasley megkönnyítette a dolgukat akkor, amikor Hill edzőt a Kansas State alkalmazta. Visszavonta korábbi ígéretét, és írásban is elkötelezte magát Hill új kenyéradójának. Mindezt úgy tette meg, hogy még a térképen se találta meg a várost, és soha nem látogatta meg a campust, ami mint tudjuk nagyon fontos súlyt képez egy középiskolás mérlegelésénél. Beasley gyakorlatilag semmit nem tudott az iskoláról. 

"A lojalitás számomra mindennél fontosabb. Amikor éhes voltam, Dalonte ételt adott nekem, a szívességet viszonoznom kellett."

Michael Beasley még egy fricskát villantott öntörvényűségéből. Döntésével azon túl, hogy ismét bebizonyította, hogy ő nem egy a sorba beálló átlagos játékosok közül, megmutatta, hogy mekkora önbizalommal rendelkezik. A legtöbb középiskolás tehetség ugyanis hosszú mérlegelések, terepszemle és játékosokkal való találkozások után dönt a megfelelő egyetemről. Beasleyt biztos volt magában, hogy bármilyen kerettel, bárhonnan simán bejut a profik közé.

Az egyetem diákjai, és leendő csapattársai azonban aggódni kezdtek az új szerzemény érkezésének hírére. Beasley körül azonban könnyebb volt pattogtatni, ugyanis az ellenfelek elsősorban nem rájuk figyeltek, ráadásul miután megismerték, rájöttek hogy nem is olyan rossz srác ő, mint amilyen a hírneve. Ezt a legjobban az a történet szemlélteti, amikor egy győztes meccsük után, a női meccs alatt egy leukémiás kisgyerek lement félidőben a pálya közelébe, hogy jobban lássa a félidei showt. A biztonsági őr azonnal kiszúrta, és rászólt, hogy menjen vissza a helyére. Beasley a közelben volt, és intett az őrnek, hogy hagyja őt békén, mert vele van.

Az első és egyben utolsó egyetemi éve alatt Beasley örökre letett névjegyét az NCAA világában. Folyamatosan döntögette a rekordokat, és emberfeletti teljesítményének köszönhetően gyűjtögette csapatának a győzelmeket. Nagyjából úgy festett, mint egy évvel korábban mindenkit lenyűgöző, azóta már NBA-ben sztárrá nőtt Kevin Durant. Egy pillanatig sem lehetett kérdéses, az hogy a draft egyik kiemelt játékosa lesz. Annak ellenére, hogy az egyetemi rájátszásban nem mutattak be túl nagy menetelést, a Kansas State-et felvarázsolta a térképre.

Az egyetemen összeszorgoskodott meccsenkénti átlag 26 pont illetve 12 lepattanó, és a számok mögött megbújó képzettségnek, valamint fizikumnak köszönhetően a szakértők a nagy kérdést úgy tették fel, hogy: Letaszítja-e valaki Michael Beasley az 1/1-es helyről?

Derick Rose megtette, azonban blogunk alanya így is elérte azt a célt, amit gyerekkorában cimborájával felállítottak. A világ legerősebb bajnokságának profi kosárlabdázója lett.

Michael BeasleyA draft után tehát fordulópontra érkezett az élete. Felelősségteljes, példát statuáló játékos kellett hogy váljon belőle. Mivel a liga is nagyon jól tudja, hogy ez nehéz dolog minden évben tartanak a játékosbörze után egy gyorstalpalót az újoncok számára, ahol felvilágosítják őket arról, hogy mi az, amire vigyázniuk kell, illetve hogyan kell profihoz méltóan viselkedniük. Ezt a történetet már sokan ismerhetik (Chalmers blog). A tábor egyik szobájában bekapcsolt füstérzékelő, a kiérkező biztonságiak, marihuána és lányok, illetve a botrány központját jelentő szoba, ahol a friss egyetemi bajnokok Darrell Arthur és Mario Chalmers, valamint Michael Beasley ünnepelték profivá válásukat. A büntetés nem maradhatott el, azonban az amúgy is problémás Beasley nevét, miután 50 000 dollárra büntették, tisztázták. Utólag kiderült, hogy nem ő, hanem egy meg nem nevezett harmadik személy volt jelen (hát persze).

A Heat nem az a csapat volt, ahol a posztján tátongó űrt kellett betöltenie. Olyan sokat tapasztalt játékosok mögé draftolták, mint Haslem illetve Marion. Nehezen emészthető helyzet volt ez a mindig középpontban álló, és magát a világ legjobb játékosának tartó Beasley számára. Főleg akkor, amikor Marion elcserélése után, a másodosztályú Diawara kezdett helyette, és a magas elvárásokat állító média is a szezon egyik legnagyobb csalódásának kiáltotta ki.

A médiával és azzal, hogy az év újonca versenyben éppen mennyire van a többiektől lemaradva nem igen foglalkozott, a kezdőben viszont akart egy helyet magának. Nagyon jól tudta, hogy újoncként többet kell letennie az asztalra, mint bárki másnak. Nála ez azt jelentette, hogy amikor pályán volt olyan kedvel és önbizalommal vállalt dobásokat, amit még Iverson is megirigyelt volna. Ennek eredménye pozitív hatást keltve az lett, hogy Wade mellett egy olyan játékos kezdett kiemelkedni a többiek közül, aki a támadó térfélen komoly terhetek tudott átvállalni a sok csatát megélt fiatal veterántól. A rájátszásra minden szakértő egyöntetűen gondolta azt, hogy a Heat sikereinek kulcsa az újonc kiscsatár lehet.

Bárhogy is alakult a rájátszásuk, az idei szezon nemcsak a győzelem-vereség mérleg erőteljes átbillentése miatt volt emlékezetes a Miami számára. Beasley adottságait ismerve, és látva azt a minden esetben mérhetetlen nyugalommal körülövezett vállalkozó kedvet, amivel rendelkezik, nyugodtan állíthatjuk, hogy személyében egy olyan játékossal lettek gazdagabbak, aki karrierje legjobb éveit taposva könnyen lehet az NBA pontkirálya is. Az önbizalma már megvan hozzá.

Szerző: Szabó Levente

Dátum: 2009. 05. 14.