Január 23-án, a szezon közepénél írtam egy cikket amiben megtippeltem, hogy kik kaphatják az év végi díjakat. Lássuk, hogy sikerült!
MVP:
Tipp: Kevin Durant
Tényleges győztes: Kevin Durant
Azzal az egy tippel kezdem, ami bejött, bár a szezon végére nem sok kétely maradt azzal kapcsolatban, hogy Durant érdemli meg a legjobban a legértékesebb játékosnak járó díjat. Arra viszont még így se sokan számítottak, hogy ekkora elsöprő fölénnyel nyeri meg a szavazást. A számok magukért beszélnek: 14 meccsen dobott 40 pont felett és 41 egymást követő mérkőzésen dobott legalább 25 pontot. Az pedig szintén sokatmondó, hogy az NBA történetében ő mindössze a 4. játékos, aki legalább 32 pontot, 7 lepattanót és 5 gólpasszt átlagolt az alapszakaszban, a további három úriember neve ismerősen csenghet: Elgin Baylor, Wilt Chamberlain és Michael Jordan. Aki pedig nem látta volna mindenképp nézze meg Durant beszédét a díjátadón, elég megindító:
6th Man of the Year:
Tipp: Manu Ginobili
Tényleges győztes: Jamal Crawford
Jó, erre azért nem számítottam, mert Crawford nagyon sok meccsen (24) kezdő volt, főleg a szezon elején, ezért az előző cikk írásakor nem gondoltam volna, hogy számításba jöhet ennél a díjnál. Alapvetően megkérdőjelezhetetlen a győzelme, mivel nagyon jó szezont futott, 18.6 pontot átlagolt meccsenként. Én Ginobilit írtam, aki szintén a liga egyik legjobb cserejátékosa volt, aki ugyan kevesebb meccsen játszott idén, mint Crawford, de csak háromszor volt kezdő. A szavazáson viszont csak harmadik lett az argentin, a Bulls magasa, Taj Gibson nagyon szoros csatára kényszerítette Crawfordot. Gibson 13 pontot és közel 7 lepattanót átlagolt idén úgy, hogy csak nyolc meccsen számított rá kezdőként Tom Thibodeau edző.
MIP:
Tipp: Isaiah Thomas
Tényleges győztes: Goran Dragic
Itt égek sajnos, mert én Thomas hoztam ki erre a díjra, de ő csak a 11. helyen végzett a szavazáson. Őszintén szólva úgy érzem, hogy ez nagyon igazságtalan és eléggé le lett pontozva Thomas, ráadásul több olyan játékos is elé került, akikről úgy érzem, hogy nem érdemlik meg annyira. Nem tartozik viszont ebbe a kategóriába a végső győztes, Goran Dragic, aki teljesen megérdemelten nyerte meg a szavazást, hiszen az év meglepetéscsapatának a vezére volt. Kicsit azért benne van az is, hogy messze ő volt a legnagyobb All-Star snub idén, ami nyilván befolyásolta az eredményt. Érdekesség, hogy az első 10 helyen három Suns játékos (Dragic 1., Green 4., Markieff Morris 10.) is helyet kapott.
Defensive Player of the Year:
Tipp: Roy Hibbert
Tényleges győztes: Joakim Noah
Itt nincs mentségem, jogos lenne a kérdés, hogy mit gondoltam januárban?! Hibbert teljesítménye azóta folyamatosan romlott és ugyan most a második körben kezd magára találni a Pacers és ő is, de az áprilisi teljesítményére nem lehet pozitív jelzőket találni. A díj nyilván az egész éves teljesítményt hivatott jutalmazni és januárban főként arról írtam, hogy az Indiana védelme ligaszinten a legjobb, de azóta azért elég sok minden változott. Persze itt akkor meg lehet jegyezni azt is, hogy Noah is csak a szezon második felében vette teljesen hátára a csapatát, de ettől függetlenül teljesen jogosan nyert idén. A center volt a kulcsfigura a Bulls csodás – sőt a Deng-csere után leginkább váratlan – alapszakaszbeli menetelésében, igazi vezér volt a pálya mindkét oldalán. Pont emiatt nehéz fogást találni Noah győzelmén, annak ellenére, hogy egyik fő kategóriában (lepattanózás, blokkolás, labdaszerzés) nem volt az első öt között az alapszakaszban.
Coach of the Year:
Tipp: Terry Stotts
Tényleges győztes: Gregg Popovich
Azzal nem lehetséges vitatkozni, hogy Popovich megérdemli-e az év edzője díjat. A Spurs már évek óta kihalás szélén áll, de ennek ellenére ugyanúgy hozzák a magas színvonalú játékot, amit már megszokhattunk Tim Duncantől és társaitól. Ez pedig kétség kívül Popovich érdeme is, aki karrierje során harmadszor kapta meg az elsimerést, másodszor az elmúlt három évben. Az én tippem januárban Terry Stotts volt, aki szintén remekül összerakta a Blazerst, amely stílusosan pont a Popovich vezette Spurs-szel küzd most a második körben – viszont a szavazáson csak az ötödik helyre ért oda. A Suns edzője, Jeff Hornacek végzett másodikként, őt pedig a Bulls mestere, Tom Thibodeau követte.
Rookie of the Year:
Tipp: Trey Burke
Tényleges győztes: Michael Carter-Williams
Itt sajnos nem jött be a számításom. Burke nagy favorit volt még a díjra a szezon kezdete előtt és titkon reméltem, hogy a második 41 meccsen felülmúlja majd MCW teljesítményét. Erre azért is jó esélye lett volna, mert a februári trade deadline után nem hittem volna, hogy ez a Sixers idén még fog meccset nyerni. De nem így történt, Burke nem tudott kimagaslót nyújtani, bár ettől függetlenül nem mondanám rossznak az újoncévét, még akkor sem ha a szavazáson egyedül a „kissé” elfogult Root Sports szakírója írta őt az első helyre. Carter-Williams érdemeit persze nem lehet vitatni: az 1950/51-es szezon óta ő mindössze a harmadik olyan újonc aki pontszerzésben, lepattanózásban és gólpasszban is a legjobb volt évfolyamában, a liga történetében rajta kívül erre Oscar Robertson és Alvan Adams volt csak képes. A Sixers története során eddig csak egy játékos kapta meg az Év Újonca címet, nyilván kitaláljátok, hogy Allen Iversonról van szó.
Executive of the Year:
Tipp: Bob Myers
Tényleges győztes: R.C. Buford
Talán az egyik (ha nem a legjobban) vitatott díj volt ez, hiszen az év menedzserének válaszott R.C. Buford (Spurs) igazából semmi extrát nem tett le az asztalra. Legalábbis idén. Az viszont tény, hogy a Spurs első embere még nem kapott 11 éves vezetői karrierje alatt semmilyen elismerést, ami tényleg kicsit érthetetlen, főleg a csapat eredményeit ismerve. A San Antonio ezalatt 3 bajnoki címet nyert és az idei volt a 15. (!) egymást követő idényük, amikor legalább 50 győzelmet szereztek az alapszakaszban. Pontosan ezek miatt nem nagyon lehet vitatkozni a végeredménnyel, csak úgy, mint pár sorral feljebb az Év edzője díjnál. A második helyen stílusosan itt is a Suns első embere, Ryan McDonough áll, alig pár szavazattal lemaradva a díjról. McDonough Bledsoe, Plumlee és Green megszerzése mellett Hornacek kinevezése miatt is jogosan érdemelne első helyet, hiszen a lottery elejére várt csapata kis híján bejutott a Playoffba. Én januárban még Myers írtam, aki Iguodala megszerzésével és Bogut hosszútávú lekötésével szállt versenybe. Az akkor leírtakat továbbra is tartom, mert a két játékos nélkül nem lett volna ennyire jó idén a Warriors, de ennek ellenére Myers az első ötbe se jutott be a szavazáson: az eddig említettek után (sorrendben) a portlandi GM Neil Olshey, Pat Riley (Miami) és Masai Ujiri (Toronto) következtek. Az utolsó úriember mellett nem mehetek el szó nélkül. Ujiri kapta tavaly a díjat és ugyan azóta Denverből Torontóba került, de ezalatt a közel egy év alatt elcserélt két cserélhetetlennek hitt játékost (Bargnani, Gay) és ráadásul 2008 óta először jutott be a rájátszásba a Raptors.
Szerző: Szabó Gábor
Dátum: 2014. 05. 11.