Alig négy év telt el azóta, hogy a Dirk Nowitzki magasba emelhette a Larry O’Brien trófeát 2011. június 12.-én. Azóta egyedül a német legenda maradt abból a csapatból hírmondónak (és Barea, de ő három évig közben Minnesotában játszott) és összesen 53 különböző játékos fordult meg a keretben. Gyakorlatilag minden évben teljesen más garnitúrával vágott neki a csapat, és egyszer sem túl nagy sikerrel (három elsőkörös kiesés és egy kihagyott playoff). Az elmélet az lett volna, hogy kockáztatni, és meglátni ki az akire hosszú távon is lehet számítani, akivel lehet bajnokesélyes csapatot építeni még Dirk utolsó éveiben, illetve felkészülni arra, hogy bizony, sajnos Dirk után is lesz élet. Mark Cuban elképzelése – miszerint az új CBA szerint a sapka alatti hely lesz majd minden, és ha neked van, akkor bárkit megszerezhetsz – nem igazán jött be. Először Deron Williamsről csúsztak le 2012-ben, majd Dwight Howardról 2013-ban, tavaly pedig Carmelo Anthony átcsábítása nem sikerült. A terv idén nyáron is ugyanez volt. Talán nincs olyan ember a földön, aki ne tudná, hogy milyen sikerrel jártak DeAndre Jordannel.
Mit csináltak a nyáron?
A tavalyi Rondo-Ellis hátvédpáros egyértelműen nem működött, és a szurkolók körében is világossá vált szezon végére, hogy mindkét játékos ideje lejárt Texasban. Tyson Chandler pedig egy igazi keresztapa ajánlatot kapott a Suns együttesétől, így rá se számíthattak Donnie Nelsonék.
A DeAndre Jordan fiaskó gyakorlatilag megpecsételte a csapat idei nyarát, az 5 napos „átfutási” idő alatt minden valamire való center elkelt a szabadügynökök között. A csapat ott állt 20 millió dollár sapka alatti hellyel, és nem volt kire költeni. Épp ezért megsüvegelendő, hogy sikerült gyakorlatilag a semmiért (Top 55 védett második körös pick) megszerezniük Zaza Pachuliát, aki ugyan nem elit, de az akkori felhozatalt magasan veri tehetségben. Emellett visszahozták Sam Dalembertet és Shaq kedvencét is megszerezték JaVale McGee személyében.
Wesley Matthews már korábban megegyezett a csapattal, de a felszabadult rengeteg pénz az ő fizetését is jelentősen megemelte (4 év 70 millió dollár). Ugyan rendkívül nagyvonalú volt ez a gesztus Cubantől, viszont Matthews egy Achilles-szakadásból tér majd vissza, így könnyen lehet ez a következő „Grant Hill-fizetés”.
Deron Williams szerződtetésével nem vállaltak túl nagyot, gyakorlatilag egy évre szól a szerződése.
Mindenképp meg kell említeni Justin Anderson draftolását is, ami ettől a csapattól kimondottan szokatlan. Egyrészt megtartották a draftjogukat, és ténylegesen egy olyan játékost választottak, aki játszani is fog a következő szezonban. Bárhogy is alakul a szezon, ő lehet a csapat egyik alapköve a következő években, és már idén meg fogja kapni a lehetőséget.
Mit várunk tőlük idén?
Ahogy az elmúlt évek Mavs csapatai, úgy ez is rengeteg hiányossággal van tele. Azt a tényt, hogy Nowitzki már 37 éves nem lehet figyelmen kívül hagyni, tavaly is jószerével „elterelésnek” használták támadóoldalon, védőoldalon pedig lassan már a labdaszedőket se tudja megállítani. Még nem tudni, hogy Wes Matthews és Chandler Parsons (a csapat két legjobban fizetett játékosa) mikor és milyen formában térnek vissza. Mindketten magabiztosak, hogy az első meccsen már játszanak, de egészséges szkepticizmussal kezeljük egyelőre az információt. Williams tavaly a legrosszabb szezonját futotta az újoncéve óta, és ő sem lesz már fiatalabb, így tőle se lehet tudni, hogy mit várhatunk. Valószínűleg senki nem várja tőle, hogy 2010-es Team USA leader, All-Star Deron Williams legyen, de mindenképpen jobbnak kellene lennie a tavalyi „Jarret Jack kezd helyettem Williams”-nél. Az biztos, hogy Rick Carlisle a liga egyik legjobb edzője, és a specialitása kihozni a maximumot közepes vagy rosszabb tehetségekből.
A csapat célja mindenképpen a rájátszásba kerülés és tisztességes helytállás lehet, viszont ez Nyugaton, főleg a délnyugati divízióban rettentő nehéz feladat lesz majd.
Legjobb forgatókönyv:
Parsons és Matthews is első meccstől bevethetőek, és november közepén már 100%-os formában játszanak. Dirk kicsit nagyobb szerepet vállal magára mint tavaly, és bebizonyítja, hogy még mindig elit támadójátékos. Williams ugyan nem lesz All-Star, de sokkal jobban hasonlít a utahi önmagára, mint ami Brooklynban volt. A center-rotáció működőképes lesz, JaVale McGee még mindig NBA játékos. A támadójáték rettentő jól működik, meccsenként 30-40 rádobott hármast dobnak ligaátlag feletti hatékonysággal, ennek köszönhetően a kissé gyengébb védelem miatt sem buknak annyi meccset. 50 győzelem, nyugaton 7. hely, első körben tisztes helytállás. Év végén Dirk nem vonul vissza és Carlisle is hosszabbít a csapattal.
Legrosszabb forgatókönyv:
Parsons november végén, Matthews január közepén tér vissza, egyikük sem lesz az igazi, egész szezonban perclimittel játszanak. Dirk január végén bejelenti, hogy megműtteti a hátát és kihagyja a szezon hátralévő részét. Williams pont ott folytatja, ahol Brooklynban abbahagyta, JaVale McGee gyakorlatilag játszhatatlan. Mivel nincs igazi elsőszámú opció ezért a támadójáték folyamatosan akad, a védekezés pedig a liga legrosszabbjai között van. Carlisle miatt végül sikerül 32 győzelmet szerezni, ami a 10. legrosszabb mérleg, így elveszítik a jövő nyári draftpicket is. Dirk visszavonul, Carlisle pedig nem hosszabbít a csapattal.
Eddigi sorrendünk: