Mi történt tavaly?
A média és a kanapédrukkerek közhiedelmével ellentétben a Suns tavaly kipróbált három irányítós felfogása működött. A csapat 28-22-vel állt február elején és masszív rájátszó alakulatként közeledett a szezon feléhez. A probléma nem a játékkal volt, sokkal inkább azzal, hogy a három karmesterből kettő nem volt megelégedve perceivel és szerepkörével. A bombát az átigazolási határidő napján robbantotta Ryan McDonough, Isaiah Thomast Bostonba, Goran Dragicot Miamiba postázta, összeszedve az ügyletekben pár lejáró szerződést és három első körös draftjogot.
A csavart az utolsó üzlet jelentette, ahol az eddig féltve őrzött, még a Steve Nash-cserében kapott Lakers draftjogot egy három csapatos cserében Philadelphiába adták tovább, ellenértékként a Bucks alulértékelt, még mindig csak 23 éves hátvédje, Brandon Knight érkezhetett.
A mag teljes megbomlását súlyos sérülések súlyosbították, az új szerzemény Knight mellett kihullott a kezdő center Alex Len is év végéig, a Suns pedig az utolsó 11 meccséből 10-et elbukva lemaradt a rájátszásról.
Mit csináltak nyáron?
A legfontosabb feladat a Knighttal való hosszabbítás volt, amit az együttes gyorsan és ügyesen meg is lépett. A csapat nem marasztalta a rossz irányba hullámzó Gerald Greent, a védekezés vasmacskájaként funkcionáló Brandan Wrightot pedig a tapasztaltabb, támadásokban jóval hasznosabb Tyson Chandlerrel pótolták.
A Suns több manőverrel próbálta meg a sivatagba csábítani LaMarcus Aldridge-ot, aki az utolsó pillanatban inkább a Spurs-t választotta. Az egyik ilyen pénzt felszabadító cserében Marcus Morris is áldozatul esett, melyet testvére, a tehetségesebb Markieff nem nézett túl jó szemmel. Az egész nyáron tartó vívódás után végül a felzaklatott iker megnyugodott: „Itt akarok lenni és a rájátszásért küzdeni” – jelentette ki a csapat média napján.
Mit várunk tőlük idén?
Sok kérdőjel övezi a Suns idei szezonját, hiszen a Bledsoe-Knight páros mindössze 11 meccset tudott együtt pályán lenni tavaly. Chandler megszerzése a védekezés feljavulását és a támadások kreatív fellendülését (kemény elzárásaira épült a Mavericks támadójátékának túlnyomó része) jelenti, ám Alex Len instant fejlődésére is számíthatunk.
A cserepad nem túl bizonyított, hiszen Len mellett a másodéves TJ Warren, az újonc Devin Booker és a kissé kiszámíthatatlan Mirza Teletovic juthat majd nagyobb lehetőséghez, a lyukakat pedig olyan veteránokkal foltozták be, mint Sonny Weems, Jon Leuer és Ronnie Price. Sok állhat vagy bukhat tehát az együttes második egységén.
Legjobb forgatókönyv:
Chandlert felvirágoztatja a liga legjobb orvosi stábja (ahogy tették azt hosszú évekig oly sok idősebb játékossal), a hátvédpáros pedig egymás teljesítményéből merítve ficánkol. A Suns a 2010-es elbukott konferencia döntő után sok elpazarolt évvel később ismét a rájátszásba jut, ám ennél is örömtelibb, hogy a fiatalok bizonyítják rátermettségüket és egy igen fényes jövő prológusát teszik le az asztalra, amelyhez az eddigi okos pénzügyi manőverek hatására egy újabb nagy halat (Durant) próbálhat csábítani a vezetőség.
Legrosszabb forgatókönyv:
A Bledsoe-Knight duónak folyamatosan csak az egyik tagja tud pályán maradni, ráadásul Chandleren is meglátszik az idő vasfoga. A cserepad összerogy a teher alatt, Markieff Morris pedig egy óvatlan rossz szó után előhúzza a Latrell Sprewell-kártyát és letépi Hornacek mester fejét. A Suns a Pacific legutolsó helyezettjeként zakatol be a szezon végére, és azon morfondírozik, hogy milyen jól jönne most az az elkótyavetyélt Lakers draftjog.
Korábbi csapatok: