Az ígért folytatás, a draft értékelésünk következő – de még mindig nem utolsó – része…

Indiana Pacers – Paul George (#10), Lance Stephenson (#40) és Magnum Rolle (#41)

A Pacers idén nem az azonnali segítség mellett tette le a voksát. A kockázatmentes biztos választások helyett, ők minden esetben „aki mer, az nyer” elv szerint draftoltak.

Paul George választása picit váratlan volt, hiszen posztja és némiképp játékstílusa is átfedi a Granger-territóriumot, de túl sok értetlenkedésre így sincs okunk, ugyanis benne rejlik a legtöbb potenciál az idén draftolt játékosok közül. A két éves egyetemi múltra visszatekintő játékosnak nagyszerű keze van, igazán kiváló atléta és jó védő. Ha agyban és fizikálisan fel tud majd nőni a feladathoz, akkor pár év múlva félelmetes párost alkotnak majd Grangerrel.

A „born ready” becenévre hallgató Lance Stephenson (a képen) bizonyára csalódásként éli meg azt, hogy mindössze a 40. választott volt, hiszen saját maga szerint, ő már 17 évesen is készen állt az NBA-re. Sokakban ez visszatetszést kelt, hiszen egy magától elszállt játékos ritkán van hasznára egy csapatnak, főleg akkor, ha nem sok alapja van a nagy hype-nak. Stephenson valamivel több mint egy éve, még a Slam címlapján pózolt John Wall társaságában, mint a jövő nagy sztárja, miután azonban a Cincinatti egyetem eltöltött egy szezon során kiderült, hogy nagyobb a füstje mint a lángja, 39 játékos ékelődött kettejük közé. A sok negatív sor ellenére érdemes lesz figyelni rá, ugyanis a megfelelő keréknyomon haladva odaérhet a legnagyobbak közé.

A többnyire látószögön kívül remekelő Magnum Rolle az első két választással ellentétben kijárta mind a négy egyetemi évet, amely idő alatt rengeteget fejlődött és egyre magabiztosabb lett. A remek fizikai adottságokkal rendelkező, erőcsatár és center poszton is bevethető játékos még mindig kicsit nyers, de érződik rajta, hogy játéka még komoly fejlődés alatt áll. A padról beszállva hasznos csere lehet, és ha felvillanásai mögött (27 pont 15 lepattanó a New Mexico State ellen vagy 23 pont 17 lepattanó a Hawaii egyetem ellen) potenciáljának mélysége látszik, akkor az sem kizárt, hogy egyszer kezdő szintű erőcsatár lehet.

Értékelés: bátraké a szerencse

Los Angeles Clippers – Al-Farouq Aminu (#8), Eric Bledsoe (#18) és Willie Warren (#54)

LA-ben valamit nagyon tudnak, mert a „csillagok” városában kizárt, hogy fekáliába nyúltak volna. Legalábbis azon a részén, ahol a GM-ek laknak, biztosan nem. Ha a draft előtt valaki ezt a három nevet tolta volna eléjük, minden bizonnyal azon morfondíroztak volna, hogy kiket kéne beáldozni az ifjú tehetségekért.

Al-Farouq = a főnök megérkezett. Kicsit csalóka a név jelentése, hiszen Aminu annak ellenére se az a tipikus vezéralkat, hogy ereiben királyi vér csordogál és ő maga hivatalosan is nigériai herceg. Nem hangoskodó típus és a reflektorfényt is csak kötelező mennyiségben viseli el, de játéka önmagáért beszél. A fiatal kiscsatár tökéletes illeszték a Clippers lyukas mezőnyjátékába, és ha az idei év újonca egyik nagy várományosa Blake Griffin esetleg nem épülne fel, Aminu akár az erőcsatár poszton is bevethető lesz.

Ahogy az elemzésben is írtuk, Eric Bledsoe-t annak ellenére sem ismerjük, hogy egy évet játszott az egyik „legnézettebb csatorna” (Kentucky) fő műsoridejében (kezdő volt). A lendületes, roppant jó felépítésű, remek atléta jó szolgálatot fog tenni majd a padról, főleg akkor, ha a hasonló játékstílusú Baron Davis a szárnyai alatt terelgeti majd.

A Clippers valószínűleg sokkhatás alá került, amikor az 54. választásnál még a pakliban volt az a Willie Warren, akit egy-két hónappal ezelőtt valahova az első kör közepére vártak. Elképzelhető, hogy a többi csapat is keservesen csapott a homlokára, amikor meghallották, hogy a kisebbik Los Angeles-i csapat kit választott, hiszen azon kívül, hogy megfeledkeztek róla más magyarázat nincs arra, hogy miért nem kelt el hamarabb az Oklahoma egyetem dobógépe.

Értékelés: tökéletes

Los Angeles Lakers – Devin Ebanks (#43) és Derrick Caracter (#58)

Ahogy már szó esett róla: LA-ben valamit nagyon tudnak. Akárcsak a Clippers a Lakers is nagyszerűen vizsgázott a játékosbörzén.

Devin Ebanks (a képen) választása igazi mestermunka. A szép lassan kiöregedő Odom helyére tökéletes pótlék lesz. Nem kiemelkedő igazán semmiben, de mindenben képes hozni a kötelezőt, alkalmanként pedig kimagaslót. Jó atléta, szorgos védő és olyan potenciállal rendelkezik, ami miatt nagyon sokáig első körösként tartották számon. Ha ez a draft nem lett volna olyan mély, mint amilyen volt, elképzelhető, hogy egy lottery pick kellett volna ahhoz, hogy a Lakers lecsapjon rá.

Érdekes, hogy nem Ebanks választása mozgatja a leginkább a kaliforniai sajtót. Egyelőre úgy tűnik, hogy Derrick Caracter érkezése nagyobb esemény. Caracter egy igazi harcos, akit a természet megrövidített azoktól a centiktől, amivel domináns center lehetne. Középiskolásként még Greg Oden rémálmainak állandó visszatérő alakja volt, aztán az egyetemi bajnokságban nem jött ki úgy a lépés, ahogy szerette volna és csak limitált játékperceket tölthetett a pályán (ebben túlzott agresszivitása is közrejátszott). A 3 egyetemi szezon viszont nagyon jót tett játékának. Már nem csak a palánk alatt érzi otthonosan magát, hanem a mezőnyből is villan a csuklója, sőt az egyetemi hárompontosokat is magabiztosan emelte rá, de ami talán még ennél is fontos a Lakers játékrendszerének a szempontjából, hogy egy éles szemű, nagyszerűen passzoló magasember.

Értékelés: kitűnő

Memphis Grizzlies – Xavier Herny (#12) és Greivis Vasquez (#28)

A Memphis nagyon határozott volt a drafton és így utólag jól látszik, hogy minden egyes lépésünk aprólékosan meg volt tervezve.

Xavier Henry választása igazi biztonsági húzás, amelyen sok fogást nem lehet találni. A padról beszállva vagy bizonyos eseteken a kezdőbe nevezve biztosan szállítani fogja a pontokat. Klasszikus dobóhátvéd, akinek játéka sallangmentes, csuklója pedig vajból van.

A Maryland egyetem sztárhátvédjének, Greivis Vasqueznek játéka a szakértők szerint nagyon jól illik OJ Mayo mellé. Vasquez egy bedobó testébe bújtatott, klasszikus játékmester. Igazi dél-amerikai, csupaszív irányító, aki nem csak passzaival, de fontos pillanatokban szállított tripláival és példát mutató lelkesedéssel is élen járt csapatában. Figyelem! Figyelem! Dél-Amerikából induló Vasquez névre keresztelt hurrikán készül lecsapni Memphis városára.

Értékelés: magabiztos közepes

Miami Heat – Dexter Pittman (#32), Jarvis Varnado (#41) és DaSean Butler (#42)

A Heat se arra játszott, hogy a draft által erősödjön. Az anyagi okoskodás náluk is megvolt azzal, hogy a 18. draftcetlit – ami hozzávetőlegesen 2-2,5 millió dolláros garantált szerződést jelent – Daequan Cook társaságában (aki egy használható fiatal játékos) továbbadták a 32. választási jogért, ami nem jelent garantált szerződést, tehát nem nyomja az érzékeny fizetési sapkájukat.

Dexter Pittman érdekes és egyben érthetetlen választás. Ha a Miami nem draftolja le, valószínűleg most szabadügynök lenne. A testes, hosszúkarú center fizikai paraméterei mellett semmilyen tulajdonsággal nem rendelkezik, ami vonzóvá tehetné egy NBA csapat számára. Kicsi az esélye annak, hogy valaha számottevő játékos lesz, mondjuk legalább annyira, mint Daequan Cook vagy akár Eric Bledsoe, amely két játékost lényegében csomagban küldték Pittmanért cserébe.

Varnado várható posztjával még mindig nem vagyunk tisztába, egy dolog azonban biztos, mégpedig az, hogy az NCAA legjobb dobásblokkolója, egy szorgos védő és igyekvő támadó, aki epizódszerepekre több mint tökéletes lehet. Az újjáépülő Heatben biztosan jó helye lesz.

DaSean Butler sok drafton első körös lenne, idén azonban nem volt az. Ettől függetlenül a második kör egyik legösszetettebb játékosa, akire a Miamin kívül több csapat is fente a fogát. Annak függvényében, hogy a nagy szabadügynök-vadászatban kit fognak leigazolni, könnyen meglehet, hogy akár a kezdőbe is képes lesz egy helyet kiharcolni magának.

Értékelés: a célnak megfelelt

Milwaukee Bucks – Larry Sanders (#15), Darrington Hobson (#37) és Tiny Gallon (#47)

A Bucks az első körben ügyelt arra, hogy még véletlenül se nyúljon mellé, a második körben pedig elkezdtek helyezkedni és taktikázni.

Larry Sanders (a képen) a tökéletes választás számukra. A center és erőcsatár poszton is bevethető játékos lepattanózásával és a védő térfélen mutatott kíméletlen játékával nagy hasznára lehet a Bucksnak. Későn kezdett el szervezetten játszani, ami ugyan meglátszik a játékán, de az elmúlt években mutatott rendületlen fejlődése (elsősorban a támadó térfélen) bizakodásra adhat okot.

A draft egyik nyílt titka volt, hogy a New York a 38. választással elhozza majd Darrington Hobsont. Valószínűleg el is hozták volna, hiszen Hobson remek illeszkedik a Wilson Chandler- Renaldo Balkman féle filozófiába, de szerencsétlenségükre a Bucks gondolt egy merészet és elhappolta kiszemeltjüket. Hogy ezt milyen céllal tették csak sejteni lehet, de a későbbi New York – Milwaukee csere mégsem Hobsont foglalta magába, így a New Mexico egyetem sztárja barátkozhat a D-liga gondolatával, hacsak nem képes a rotációban Douglas-Roberts vagy Mbah a Moute elé keveredni. Nehéz dolga lesz.

Tiny Gallon óriási tehetségként érkezett idén az NCAA-be. A picit alulméretezett és testes játékos mögött egy igazán sokoldalú, jókezű erőcsatár bújik meg, aki nem riad vissza testi kontaktustól, remek lepattanozó és kivételesen jó érzékkel mozog a festékben. Nem ártott volna meg neki még egy-két évig az egyetemen maradni és dolgozni testén, de az Oklahoma egyetem üdvöskéje vélhetően így is boldogulni fog a profik között. Maximum kicsit később fog beérni.

Értékelés: felemás

Minnesota Timberwolves – Wesley Johnson (#4), Lazar Hayward (#30), Nemanja Bjelica (#35) és Paulo Prestes (#45)

Ahogy a nagykönyvben meg van írva. A draft előtt több különböző forgatókönyv született, hogy a Wolves mit is kezdhet a rendkívül jó drafthelyzetével. Egy olyan csapatban ahol hemzsegnek a fiatalok nincs szükség arra, hogy három újabb tehetséget láncoljanak a kerethez. Ezt szem előtt tartva cserélték el a 16. választási cetlijüket egy már régóta kitörni vágyó bedobóra, Martell Websterre, majd a 25.-et picit lejjebb.

Wesley Johnon választása már gyanúsan biztos volt. Mi magunk a mock draftunk összeállításában többek között ezért is borítottuk a papírformát, de jobban tettük volna, ha maradunk nála, bármennyire is unalmas volt. Johny Flynn megkapta egykori játszópajtását a Syracuse egyetemről, Wesley Johnson pedig egy olyan irányító mellett kezdi meg NBA pályafutását, akit jól ismer és olyan csapatban, ahol kezdőként számítanak rá. Szinte már mesébe illő.

Lazar Hayward az első „wow” választás. Senki nem várta az első körbe, és a legtöbben nem tettek volna nagyobb tétet arra sem, hogy elkel az idei drafton. Ez azonban nem azt jelenti, hogy rossz játékos, sokkal inkább mutatja azt, hogy az idei drafton mennyire mély volt a merítési lehetőség. Hayward az élő példa arra, hogy milyen sokat érnek a jó edzések és tornák a draft előtt. Mindenki tisztában volt képességeivel, hiszen a Marquette egyetem sztárjaként már évek óta csillog az NCAA-ben, de egészen addig nem foglalkoztak vele, ameddig az edzéseken újra és újra el nem kápráztatta az edzőket, és be nem bizonyította, hogy nem miatta süllyedt a Marquette az egyetemi középmezőnybe.

A két második körös választás szintén tankönyvbe illő. Nem valószínű, hogy ezek a srácok az elkövetkezendő 1-2 évben NBA mezt öltenek magukra, de ez nem is baj, hiszen még sokat kell fejlődniük. Bjelica az egyik legtehetségesebb fiatal európai kiscsatár, míg Prestes az egyik legtehetségesebb dél-amerikai center. Fiatal koruk ellenére, mindketten európai elit bajnokságokban játszanak és húzóemberük csapatuknak.

Értékelés: hosszútávon kitűnő

New Jersey Nets – Derrick Favors (#3) és Damion James (#24)

A lottery legnagyobb vesztesei hamar megbarátkoztak a harmadik hellyel. Ebben nagy szerepet játszott az, hogy sok pénzük van a fizetési sapka alatt (igazolhatnak klasszis FA-et) és nem kell meghozniuk a Devin Harris vagy John Wall döntést.

Derrick Favors választása várható volt. A Georgia Tech egyetem erőcsatára mindössze egy egyetemi évvel a háta mögött érkezett a ligába. Robbanékony és atlétikus, hosszú karokkal és mérhetetlen potenciállal. Amennyiben beváltja a hozzá fűzött reményeket, hosszú évekig megoldottnak tekinthető a Nets 4-es és 5-ös posztja.

Damion James a draft egyik meglepetésembere lehet. Sokáig tartották lottery választásként számon, de azzal, hogy kijárta a négy évet sokat ártott magának. Igen, ez egy ilyen év volt, amikor megfordultak a preferenciák. Ettől függetlenül James egy egyetemi szinten is bizonyított kiscsatár, aki kiváló lepattanozó és aki szükség esetén akár a kezdőben is meg fogja állni a helyét.

Értékelés: kivárásos jó

New Orleans Hornets – Craig Brackins (#21) és Quincy Pondexter (#26)

Annak ellenére, hogy az előző szezonban két újonc is húzóemberré lépett elő, a szerelvény valahol Chris Paul sérülésekor félresiklott. Nem is olyan régen, még bajnoki címre esélyes csapatként tartották őket számon, most azonban Paul elcserélésétől sem ódzkodnak.

Craig Brackins (a képen) a 2009-es drafton az egyetemi bajnokság egyik legponterősebb erőcsatáraként még a lotteryben volt számon tartva. Idén a vékonyodó statisztikái miatt értéke is csökkenni kezdett, de a draft előtti felméréseken megmutatta, hogy még mindig ő az idei kínálat legjobban dobó magasembere. Tegyük ehhez hozzá polipcsápjait és elképesztő atlétikusságát és máris elismerően csettintünk eme választásra.

Quincy Pondexter fekte ló volt az idei börzén. Nagyon vegyesen ítélték meg a szakértők, hiszen nyilvánvaló, hogy az Isten is a kosárpályára teremtette és sok benne a kiaknázható lehetőség, de egyelőre még annyira nyers, hogy kevesen merték volna bevállalni. A Hornets megtette, amivel a nagyon vékonyka SF posztjukra még jelenlegi szintjén is erősítést.

Értékelés: megtették, amit meg kellett

New York Knicks – Andy Rautins (#38) és Landry Fields (#39)

Megszoktuk már, hogy a Gardenben rendezett drafton minden évben hurrog a helyi közönség… meg is lepődtünk, amikor a 38. választásnál váratlan ujjongás hallatszott a lelátóról. Úgy tűnt, hogy hosszú idő óta először mindenki egyöntetűen örül a választottnak, aztán a 39.-nél ismét a régi közönséget üdvözölhettük.

Andy Rautins valóban tökéletes választás. Egy vérbeli run-and-gun játékos, aki fel-alá száguldva a pályán dobálja a triplákat, osztogatja a gólpasszokat és cseni el szemfülesen a labdákat. Bár átlagai nem feltétlenül mutatják, az idei draft egyik legjobb kezű játékosa, egy igazi triplaspecialista. Elképzelhető, hogy megvan az új közönségkedvenc New Yorkban.

A második picknél nem volt véletlen a hurrogás. Bár igaz, hogy nem tudni pontosan kinek szól, a kiválasztott Landry Fieldsnek vagy a – szép magyarsággal írva – „nem kiválasztott” Lance Stephensonnak. Jó hír a Knicks szurkolóinak, hogy Fields annak ellenére, hogy egyelőre nehéz őt D’Antoni rendszerében elképzelni, a szebb napokat is megélt Pac-10 konferencia pontkirálya, az a fajta játékos, aki nem kiemelkedő, de valahogy mindig megtalálja a módját annak, hogy a labdát a gyűrűbe varázsolja.

Értékelés: felemás

Folyt. köv.

Szerző: Szabó Levente

Dátum: 2010. 07. 07.