Nyakunkon az új NBA-szezon, hiszen alig pár nap és a két keleti nagyhatalom, a Celtics és a Heat máris egymásnak feszül, hogy egy várhatóan látványos erődemonstráció keretében ráhangoljon bennünket egy remélhetőleg emlékezetes idényre, amelyet, ha kis szerencsénk van, egy lockout formájában nem fog hosszabb szünet követni.

Nem hiszem, hogy túlzás, ha azt mondom, hogy a mögöttünk álló nyár beváltotta a hozzá fűzött reményeket.

A nagy játékoskeringőnek hetek óta vége, és kijelenthető, hogy az idei nyár a sok érdekesség és botrány mellett elsősorban a fizetési sapka rendszerét ingatta meg. Nem először, de az előttünk álló intenzív tárgyalások miatt talán utoljára.

Az aprólékosan kidolgozott, bonyolultságában is nagyszerű működési mechanizmust három dologra nem készítették, nem készíthették fel.

#1: A tulajdonosok hülyék

Ha minden igaz, idén sem veszek NBA-franchise-t. De ha megtehetném, csak akkor vágnék bele, ha tudnám, hogy elegendő forrásom van ahhoz, hogy soha ne az árcédulát, hanem a csapat és a szurkolók érdekeit nézzem. Nincs annál rosszabb, mint egy olyan tulajdonos, akinek a bajnoki cím megnyerése helyett csak a mérlegfőkönyv lebeg a szeme előtt és előbb hugyozna konnektorba, minthogy akár csak egy dollár luxusadót fizessen. Félő, hogy amíg az általános gazdasági peremfeltételek nem javulnak, azoknak a száma, akik ezt a hitvallást követik, nemhogy csökkenne, de még növekedni is fog.

A híradások sokszor nem térnek ki erre, de amikor már végképp letettél volna arról, hogy megértsd egy játékoscsere mozgatórugóit, mindig vedd számításba, hogy a general manager esetleg felső utasításra cselekedett a csapat érdekeivel egyébként tökéletes ellentétben.

#2: A GM-ek hülyék

Persze őket, azaz a general managereket sem kell félteni. Rengeteg példát láttunk már arra, hogy egy költeni képes és hajlandó tulajdonos törekvéseit keresztülhúzza egy-egy fogalmatlan GM, akik nemcsak ahhoz értenek, hogy csapatuk aktuális bajnoki esélyeit nullára redukálják, de ahhoz is, hogy előnytelen megállapodásokkal hosszú évekre ellehetetlenítsék a visszatérést a liga elitjébe.

Felfoghatatlan számomra, hogy az illetékesek miért nem képesek megtalálni azt a harminc, a szakmájához értő, józan értékítéletű embert, akik mégis elég tökösek ahhoz, hogy bizonyos helyzetekben lapot húzzanak tizenkilencre. Esetleg rögtön kettőt.

Persze ne legyünk igazságtalanok. Ha minden front office-ban Prestik és Moreyk ülnének, minden egyes játékoscserét úgy ünnepelnénk, mint egy-egy tiszta hangot a múlt szombati X-Faktorban. Bizony szükség van az ámokfutó Thomasokra, az idióta Wallace-okra és az elkeseredett Ferrykre is.

#3: A játékosok hülyék

Az NBA fizetési rendszere arra a nagyon egyszerű alapfelvetésre épül, hogy egy adott játékos számára a legfontosabb cél bevételei maximalizálása. Ehhez képest, ha körbenézünk, úgy tűnhet, mintha egy jótékonysági rendezvényen lennénk, hiszen a játékosok olyan könnyedén mondanak le súlyos dollármilliókról, mint LeBron James a manikűrösről.

Erre persze korábban is volt példa, de ez az önzetlenség eddig csak egy-egy csapat életét befolyásolta és azt is csak marginálisan, most viszont lehetővé tette, hogy Floridában olyan koncentrátumban összpontosuljon a tehetség, mint egy White Partyn a kokain.

De elég a mellébeszélésből… Tudom, hogy ezzel a mondattal kést döfök a bajuszfetisiszta Magic-szimpatizánsok vagy éppen a gerontofíliával joggal vádolható Spurs-rajongók szívébe, de a helyzet az, hogy attól az elég valószínűtlen szcenáriótól eltekintve, hogy az NBA-ben felüti a fejét a bubópestis és jelentősen átrendezi az erőviszonyokat, a bajnoki gyűrűre három gárdának van reális esélye, a többiekre a tisztes helytállás nemes, de némiképp sziszifuszi feladata vár.

LOS ANGELES LAKERS

Üzemi körülmények között erről a Nyugatról egy, csak egy csapatnak van esélye arra, hogy döntőbe kerüljön. Továbbmegyek: ha lesz egészség és térerő, az érintett csapatok közül a Lakers a legnagyobb esélyes, azaz egy évtizeden belül másodszor triplázhatnak.

Phil Jackson gárdája olyan, mint egy öreg versenyautó. Lehet, hogy gyorsulási versenyt soha nem fog már nyerni, de ha eléri utazósebességét, kevesen képesek vele tartani vele a tempót. Csak megállni ne kelljen… Ezzel csak azt akarom mondani, hogy az arany-lilákat nemcsak arra tartom képesnek, hogy az idei bajnoki címet behúzzák, de arra is, hogy ezt még zsinórban egy-két alkalommal megtegyék. Félreértés ne essék, Kobe fejében nem az egyenlítés jár, meg akarja előzni Jordant, ehhez pedig legalább hétgyűrűre van szüksége.

De ha akár csak egy alkalommal nem ők rendezik az idény végén a nagy felvonulást, lehúzhatják a rolót. Jacksont már így is csak úgy sikerül visszakönyörögni, hogy Jeanie Buss pinamegvonással fenyegeti, ha szedi a sátorfáját. Attól tartok, hogy ha a sorozat megszakad, már ez is kevés lesz.

Ha pedig Jackson lelép, a nehéz karakterekkel feltöltött keret, amelyet az edzőlegenda félelmetes pszichológiai érzékkel tart kordában, szét fog esni.

A Lakers esélye a bajnoki címre: 45%

MIAMI HEAT

Pat Riley nem viccel. Vannak csapatvezetők, akik éveken keresztül építgetik a keretet, hogy aztán a sikeres időszakokat követő törvényszerű visszaesés évei alatt erőt gyűjtsenek és megkezdjék az újjáépítést. Riley ehhez képest öt éven belül másodszor ugrott seggest az NBA állóvizébe, valamit varázsolt a semmiből, és pillanatok alatt átrajzolta a liga erőviszonyait.

Ilyet még a világ nem látott! A Lakers éveken keresztül, lépésről-lépésre építgette a csapatot Bryant köré és még így is szükségük volt a Memphisre, hogy visszakerüljenek a liga elitjébe. A Celtics mindenkit elcserélt, aki élt és mozgott, hogy megszerezze Allent és Garnettet.

Riley abba a ritka szerencsés (?) helyzetbe került, hogy gyakorlatilag az összes játékosának egyszerre járt le a szerződése, így megtehette, hogy az újraigazolt Wade mellé kilóra megvette Jamest és Bosht, majd éhbérért alkalmazta a bajnoki címre áhítozó kiegészítő embereket.

Azt gyanítom, mindenki el tudja képzelni, mi várható, ha Heat teljes kerettel csúcsformában játszik, de én kérdések formájában most inkább a veszélyekre fókuszálnék. Mi lesz, ha feltesznek-e mindent egy lapra és meg akarják dönteni a Bulls 72-10-es rekordját? Mi lesz, ha James, aki idén nyáron amit csak lehetett, elrontott és gondosan épített image-ét tönkretette, túl görcsösen akar majd bizonyítani? Mi lesz, ha Wade rosszul tűri, hogy osztoznia kell a város kulcsain másokkal? Mi lesz, ha bebizonyosodik, hogy a kiegészítő emberek nagy része aszott vénember? Mi lesz, ha a sérülések az elmúlt hetekben tapasztalt gyakorisággal sújtják őket? Mi lesz, ha kiderül, hogy Spoelstra túl kevés?

Papíron az NBA történelmének egyik legerősebb csapata állt össze Floridában. Előfordulhat azonban, hogy a döntőig sem jutnak el.

A Heat esélye a bajnoki címre: 35%

BOSTON CELTICS

Le a kalappal a Celtics és különösen Danny Ainge előtt! A korábban sokat kritizált szakvezető felgyűrte az ingujját és beszállt a fegyverkezési versenybe. A Boston keretében mostanra több harcedzett veterán van, mint az Expendablesben, és a kispadon az a Doc Rivers ül, akit pusztán szakmai szempontok alapján Thibodeau távozása után is a trió legjobbjának tartok.

Rondónak megint van miért bizonyítania, most éppen elsősorban Mike Krzyzewskinek. Garnett és Pierce motivációjával sosem voltak gondok, de ahogy végignézünk a brutálisan mély kereten, szinte minden egyes játékosról elmondható, hogy extra teljesítménye nem lenne meglepetés. Leszámítva persze Shaqet.

A Celtics nyara jókedvűen telt, tele az Interweb vicces képekkel, videókkal és sztorikkal, amelyek mind azt bizonyítják, hogy a csapat egy pillanatig sem vette túl komolyan magát, de aki egy pillanatra is bedől nekik, az nagyon csúnyán megjárhatja.

A Lakersben van még két-három év, a Heat nagy hármasa még hosszabb szavatossággal számolhat. A Celtics nem ér rá. Noha Allen és Garnett még jövőre is rendelkezésre áll, minden bizonnyal az idei az utolsó esélyük. Aki pedig látta az elmúlt két évben, hogy mire képesek sérülten, sebzetten, az gondoljon bele, mi lesz akkor, ha a rájátszásra egészségesen képesek ráfordulni.

Aki leírja őket, szíve rajta. Én nem merem.

A Celtics esélye a bajnoki címre: 20%

Szerző: Tőrös Balázs

Dátum: 2010. 10. 25.