Történelem

1994-ben a Knicks három éves átkot megtörve kiverte a (Jordan nélküli) Chicagót a rájátszásból, majd az Indiana legyűrésével bemasírozott az NBA döntőjébe. Ott a Houston hétmeccses öldöklő küzdelemben múlta felül Ewingékat, mint utóbb kiderült, a Harper-Starks–Smith-Oakley-Ewing kvintettnek ez volt élete lehetősége a triumfálásra. A liga legfizikálisabb alakulatát 1995-ben az Indiana állította meg, 1996-ban pedig már a visszatért Jordannel újratöltött Bulls tarolta le az öregedő Knickerbockerst. A vezetők fiatalítással vegyített erősítésbe fogtak, 1996 nyarán megszerezték a pontgyártásban jeleskedő Larry Johnsont (Charlotte) és Allan Houstont (Detroit). Az új garnitúra erejéből 1997-ben a rájátszás második köréig futotta, 4 derbi után hiába vezettek 3-1-re a Miami ellen, az ötödiken kitört tömegverekedést szankcionáló eltiltások miatt elbukták a párharcot az 1995-ig éppen őket gardírozó Pat Riley vezette floridaiak ellen. A következő nagy durranást 1999-ben produkálták a New York-iak, amikor is az alapszakasz keleti 8. helyéről startolva az egy évvel korábban még Warriors-mezben edzőjét fojtogató Latrell Sprewell vezérletével egészen a nagydöntőig meneteltek. A finálét Johnson térdsérüléssel bicegte végig, Ewing pedig Achilles-ín problémákkal öltönyben szurkolt a kispadról, így esélyük sem lehetett Robinson és Duncan San Antoniója ellen. Ezt követően a Knicks fokozatosan süllyedt egyre mélyebbre, 2002-ben (zsinórban 14 playoff-szereplés után) és 2003-ban szégyenszemre még a rájátszásról is lemaradt. A 2002 nyarán megváltónak szerződtetett Antonio McDyess 3 hónappal később a térdkalácsát törte, a régi motorosok közül a kiöregedett Ewing még 2000-ben Seattle-be ment levezetni, Johnson 2001 nyarán visszavonult, Sprewellt a tavalyi szezont követően elkótyavetyélték Minneapolisba. A kialakuló lincshangulat 2003 decemberére elsöpörte Scott Layden elnököt, akinek a székébe a Pistons egykori legendája, Isiah Thomas került. „Zeke” rögvest nagytakarításba fogott, a fél csapat kirugdalásával párhuzamosan sok kolonc mellett megszerezte a sztárirányító Stephon Marburyt. A kudarchalmozó Don Chaney edzőnek is ajtót mutatott és az NBA legtöbb győzelmet számláló trénerét, Lenny Wilkenst ültette a kispadra. Az ősz maestro és az új játékosok ha csodát nem is tettek, de legalább beevickéltek a rájátszásba, ahol a Hudson-parti szomszéd New Jersey gyorsan vakációzni küldte őket.

Közelmúlt

Erősségek

Büntetőzés. Távoli dobások.

Gyengeségek

Az összeszokottság hiánya (23 különböző kezdőötös, 22 bevetett játékos 2003-04-ben). Palánk alatti támadójáték.

Húzóemberek

Kurt Thomas 206 centi magas erőcsatárként játszik centert, méretbeli hiányosságait óriási szívével pótolja. Remekül dob középtávolról, de nem idegenkedik a palánk alatti birkózástól sem. Jól őrzi az alsó szálkát. Védekezésben inkább üt-vág, taszigál, mint prakkerol. Kemény fickó. Nem ismer elveszett labdát, de harcos szemléletére szükség is van, mert nem tud labdát vezetni vagy háttal a gyűrűnek játszani, ráadásul különleges szellemi vagy fizikai képességekkel sincs megáldva. A közönség értékeli lelkesedését és eltökéltségét.

Alulteljesítők

Mivel a csapat felét nehéz ekkora helyre felsorolni, meg kell elégednünk a legjobb képességűek ócsárolásával. Tim Thomast Philadelphiában és Milwaukee-ban is páratlan tehetségként tartották számon. A csatár valóban villámgyors lábakkal és finom csuklóval rendelkezik, közelről-távolról egyformán veszélyes. Ha összekapja magát, remekül lepattanózik és passzolni is tud. Erős, ruganyos és robbanékony. Hátvédként és csatárként is bevethető. A probléma nem az adottságaival, hanem az akaraterejével és kitartásával van. Nem éppen egy Sztahanov az edzéseken Hajlamos akár egész meccseket ellazsálni, ha keményebb őrzőt kap vagy egyszerűen csak bal lábbal kel föl. Védekezésben sem erőlteti meg magát. Annál szívesebben nyilatkozik. Nem kéne…

Anfernee „Penny” Hardaway néhány éve a világ legjobb irányítójának számított, ma 32 évesen, ropogósra műtött térdekkel cserepadról beszálló halvány lenyomata hajdani önmagának. A Knicks pechjére szerződését még fénykorában kapta. Egykoron legendás ruganyosságát és robbanékonyságát teljesen elveszítette. Játékintelligenciáját és irányítói képességeit megőrizte. Ha nem vigyáznak rá, ma is megbünteti az ellenfelet tempóból vagy betörésből. Az atlétikusabb hátvédek akkor dobnak róla pontot, amikor akarnak.

Reménységek

Stephon Marbury az NBA legjobb irányítóinak egyike. A Knicks vezéreként indokolt lett volna a húzóemberek között szerepeltetni, de csapata csak benne reménykedhet, ha a közeljövőben komolyabb sikereket akar elérni. Annál is inkább, mert igazán ígéretes fiataljai nincsenek. Marbury nem ismer tréfát felállt védelem ellen. A legösszeszokottabbakat is feltöri. Remekül cselez, villámgyors, robbanékony, ruganyos. Irányítóhoz képest szokatlanul izmos. Mindennek köszönhetően fő fegyvere a betörés. Nem retten meg, ha magasemberrel kerül szembe a palánk alatt, fölöttük is betalál és az ütközésekből is gyakran eredményesen kerül ki. Ha mégis összezárnak előtte, könnyű kosarakat teremt csapattársainak. Mindent lát a pályán. Ha akar, jól védekezik és labdákat lop. Vezéregyéniség. Látványosan játszik. A közönség bolondul érte. Csapattársai nem mindig. Pontatlan kinti dobó.

Kilátások

Amennyiben vége szakad az elmúlt év játékosvándorlásának, a Knicks jövőre javulhat, de csak egy hangyányival. A nagy csereberélésben a fizetési sapkát darabokra szaggató spílerek (Marbury, Hardaway, Thomas) érkeztek, a szintén költséges Houston a Nagy Almában ragadt, így a vezetőségnek esélye sincs további jelentős erősítésekre. A jelenlegi állomány alkalmatlan arra, hogy igazán szívósan védekezzen, stoptáblák kihelyezése nélkül pedig a Keletet uraló Detroit-Indiana-New Jersey trojka – a New York számára is – megközelíthetetlen.

Szerző: Báthory László

Dátum: 2004. 05. 25.