Missing image

MIA – 2004. 05. 06.

Történelem

Az 1988-ban a ligához csatlakozó floridai csapat számára a tanulóéveket követően, 1995-ben csillant fel a remény a keleti elithez való felzárkózásra. Ekkor a nyolcvanas évek sikeredzője, Pat Riley került a vezetőedzői székbe és tevékenységének első lépéseként a liga egyik legjobb középjátékosát, a támadásban és védekezésben egyaránt kiváló Alonzo Mourningot csábította a napfény városába. Domináns center mellé természetesen kiváló irányító is dukál, így nem volt meglepő, hogy alig fél évvel később ismét olyan cserét ütött nyélbe a mester, amely a liga erőviszonyait hivatott megváltoztatni. A Tim Hardaway-jel kiegészült Miami fennállása során másodszor abszolválta sikeresen az alapszakaszt és egy évvel később már a legendás Chicago Bullsszal viaskodott a döntőbe kerülésért. Bár a csatában elbukott, az ezt követő négy évben folyamatosan a főcsoport élmezőnyében végzett és a tartós jó teljesítménynek, valamint a New York Knicksszel folytatott véres csatározásoknak köszönhetően a liga rettegett csapatává vált a floridai egylet. Semmi sem tart azonban örökké, így Alonzo Mourning vesebetegsége és a (joggal) sértődött Hardaway eligazolása megkövetelte a változtatást. A meddő átmeneti korszak edzőváltást és majdnem teljes vérfrissítést hozott. Az utolsó rájátszást még megélő Jones és Grant mellé tehetséges ifjoncok (Odom, Butler, Wade) csatlakoztak és a meglehetősen szerény kezdést követően káprázatos hajrával harcolta ki az utószezonban való részvételt a megújult Miami. A hajtás eredménye a második kör elérése lett és a remény a továbbfejlődésre. A vezetők azonban nem elégedtek meg ennyivel és a fiatal csapat gerincéről lemondva a városba hozták az elmúlt évtized legdominánsabb játékosát. A Shaquille O’Neal-Dwyane Wade tengely köré gondos munkával felépített együttes ismét a legmagasabb régiókba emelkedett és fennállása során másodszor nyerte meg főcsoportját. Kalandos körülmények között végül Alonzo Mourning is visszatért egykori sikerei színhelyére és a Pat Riley vigyázó szemei által őrzött gárda magabiztosan várhatta a rájátszás első körét.

Közelmúlt

Erősségek

Gyors és rendkívül hatékony támadójáték. Lepattanózás. Dobásblokkolás. A távoli kísérletek jó arányban érnek célt. Kiegyensúlyozott, ésszerűen kialakított játékoskeret. Jól bírják a feszültséggel teli, döntő pillanatokat.

Gyengeségek

Kevés labdaszerzés. Pocsék büntetőzés.

Húzóemberek

A Shaquille O’Neal megállítására kifejlesztett módszerek közül eddig az idő vasfoga látszik a legeredményesebbnek. Az ellenfelek pechjére azonban a center még túl fiatal a végelgyengüléshez. A palánk alatt gyakorlatilag fékezhetetlen, az idén még az eddig megszokottnál is gyengébb büntetőzésére apellálni csak ideig-óráig jelent megoldást. Játékintelligenciája és brutális fizikai adottságait kihasználó erőteljessége a híresztelésekkel ellentétben nem áll egymással fordított arányban. Ha több ember összehangolt munkájának köszönhetően sikerül kiszorítani a palánk alól, ügyesen találja meg az üresben levő csapattársakat, legyen szó akár a körtébe besomfordáló, akár a triplavonalon álldogáló kollégákról. Méreteihez képest feltűnően gyors és képzett. A csapatváltásnak köszönhetően ismét motivált és gyanúsan gyorsan kúrálgatja a sérüléseit.

Dwayne Wade másodéves korára reménységből szupersztárrá nőtte ki magát. Egy az egyben megállíthatatlan, gyilkos crossoverei és kiismerhetetlen mozgása révén az ellenfelek rémálmainak és az NBA Action Top10 összeállításainak gyakori szereplője. Egyike a liga legpontosabban tüzelő hátvédjeinek. Nem evilági rugók és mozgáskoordináció. Briliáns fizikumát nemcsak a közönség kiszolgálásánál, hanem a védekezésnél is előszeretettel kamatoztatja. A kiélezett játékállásoknál van leginkább elemében. Ekkor még a folyamatos fejlesztés alatt álló tempódobásait is feltűnően jó aránnyal szórja be. Nem nyűgös, ha passzolnia kell és szívesen osztogat csapattársainak. Olykor elragadja a hév. Még mindig eldöntetlen, hogy irányító vagy dobóhátvéd. A kérdés megválaszolásáig gyakran tűnik fel mindkét pozícióban.

Alulteljesítők

O’Nealhez hasonlóan Eddie Jones is a Lakersből érkezett, igaz, a behemótnál jóval korábban. Vajkezű távoli dobó, de nem vezértípus. Sokoldalú. Sorozatos térdsérülései miatt a ruganyossága a múlté, de így is átlagon felüli atléta. Hosszú kezeit és fürgeségét maximálisan kihasználja a védekezésben, a liga legjobb dobóit is képes “megenni”. Hasznos csapattag, de nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket és méretes szerződése két hasonló kvalitású embernek is elég lenne.

Reménységek

Kilátások

Shaquille O’Neal ugyan öregszik, de a jelenléte még jó pár évig hatalmas pluszt jelenthet a csapatnak, főleg annak tudatában, hogy a hírek szerint Miamiban szeretné befejezni pályafutását. A behemót mellett Wade számára biztosítottak a feltételek a további fejlődéshez, és az utolsó éveit taposó Eddie Jones visszavonulása után jelentős keretből gazdálkodhat a Heat, amely elegendőnek tűnik a kiöregedő kiegészítő emberek minőségi pótlására.

Szerző: Mihály Balázs

Dátum: 2004. 05. 06.