Történelem

Az egykor Seattle Supersonics néven futó alakulat 1979-ben Jack Sikma és Gus Williams vezérletével szinte a semmiből előbukkanva szerezte meg első és máig egyetlen bajnoki címét. Ezek után közel 15 év telt el, mire George Karl vezetésével és a rendkívül tehetséges Shawn Kemp-Gary Payton duóra támaszkodva újra kitörtek a középszerűségből. A 90-es években a csapat olyan kiváló másodhegedűsöket is a soraiban tudhatott, mint Detlef Schrempf, Hersey Hawkins vagy Sam Perkins, így a csapat évről-évre fejlődve a nyugati konferencia meghatározó együttesévé nőtte ki magát. Bár a 90-es évek végére Payton a liga egyik legjobb irányítójává vált, és Kemp is állandó résztvevője lett az All-Star gáláknak, a 96-os nagydöntőben való szereplést mégsem tudta megismételni a Sonics.

Az ezredfordulóhoz közeledve az egykoron sokra hivatott együttes lassan leeresztett, majd szétesett. Ez az „acélrugókkal” megáldott Kemp elcserélésével kezdődött, majd folytatódott az ellentételezéseként érkező, egy-két termékeny idényt még produkáló Vin Baker alkoholizmusba menekülésével. Az igazi fordulópontot azonban a 2003-as év jelentette, amikor az egyesület ikonjának számító Paytont a Bucksba irányították Ray Allenért cserébe. A következő évek jobbára a Sonics lassú és fájdalmas leépüléséről szóltak. Az egyetlen üdítő kivételt 2005 jelentette, amikor a csapat Allen, Rashard Lewis és Nate McMillan edző vezérletével Északnyugati csoportgyőzelmet ünnepelhetett és a rájátszás második köréig jutott.

Közelmúlt

McMillan 2005-ös távoztával aztán a sikereknek végleg búcsút intett a gárda, ami ebben az időszakban egyre súlyosabb anyagi gondokkal is küzdött. Mindez oda vezetett, hogy a csapatot 2006-ban egy új befektető, minden Supersonics szurkoló Nemezise, az oklahomai Clay Bennett vásárolta meg, akinek régóta dédelgetett álma volt, hogy egy profi csapatot szerezzen szülővárosának. A Key Arena felújításáról szóló tárgyalások során az új tulajdonosnak rövid idő alatt sikerült is összerúgnia a port a város vezetésével, ami aztán kitűnő ürügyet szolgáltatott arra, hogy a csapat beadja a költözési kérelmet. Némi jogi csatározás és kártérítés megfizetése után a liga végül engedélyezte a költözést, de a Supersonics név és a csapat megszokott színei Seattle város tulajdonában maradtak, ezért létre kellett hozni egy teljesen új nevű és arculatú csapatot, az Oklahoma City Thundert.

Az új tulajdonos a költözésre való felkészülés jegyében már a 2006-07-es szezon végén kiadta a parancsot a nagytakarításra, aminek során Sam Presti, a frissen kinevezett GM Rashard Lewis-t Orlandóba cserélte, míg Ray Allent Bostonba küldte az újonc Jeff Greenért, aki a 2007-es drafton választott egyetemi csillaggal, Kevin Duranttel együtt máris megalapozta egy reményteljes fiatal gárda kialakulását. Ez olyannyira jól sikerült, hogy a költözés utáni második szezonban máris a legfiatalabb play-off csapatnak számítanak.

Erősségek

Fiatalok, gyorsak, atletikusak, öröm nézni őket. Kevés csapat tudja felvenni a versenyt lendületes játékukkal. Remek csapatvédekezés, ellenfeleiket rendszeresen alacsony pontszámon és dobószázalékon tartják. Sok labdát szereznek, ami után rendszerint villámgyors leindításokkal büntetnek. A lepattanózásból a hátvédek is derekasan kiveszik a részüket, így domináns center hiányában is a jól pattanózó csapatok közé tartoznak.

Gyengeségek

Fiatalok, gyorsak, meggondolatlanok, a szurkoló sokszor a haját tépné a hibáik láttán. Elkapkodott passzok, fölösleges cselek és erőltetett dobások, sok labdaeladás. Fiatalságukból eredő tapasztalatlanság. Belül túl puhák és képtelenek megbirkózni egy agresszív centerrel. A hárompontosokkal igencsak hadilábon állnak, egy triplagyáros is elférne még a csapatban.

Húzóemberek

Kevin Durant még csak a harmadik szezonját tapossa, de már szupersztár. Ami támadásban lehetséges, azt álmából felrázva is tudja. 25 pontot már a feldobás pillanatában be lehet írni neki. Nagyon egyszerű, letisztult eszközökkel dolgozik, de Bruce Bowen legyen a talpán, aki megfogja. Pattogós első lépés, a sztratoszférából elsuhintott tempók, magasságának és finom kezének köszönhetően a palánk közelében is igen hatékony. Elég egy talpalatnyi hely neki egy indulócsel vagy elzárás után, már villan is a csuklója.

A csapat eredményessége alapvetően tőle függ, mivel az ellenfelek olyan szinten kénytelenek koncentrálni rá, hogy az nagyban megkönnyíti a többiek támadójátékát. Az egyik legjobban pattanózó kiscsatár. Sok labdát ad el, a védekezés nem a legerősebb oldala. Még fejlődnie kell, hogy elérje a Bryant/McGrady-féle szintet passzolásban. Rendkívül eredményes játéka ellenére szerény, sztárallűröktől mentes játékos, mégis képes igazi vezérként szerepelni és vezetni csapatát.

Bár Jeff Green a 2007-es drafton igen magasan, az 5. helyen kelt el, mégsem az a tipikus vezéregyéniség, aki köré egy csapatot lehetne építeni. Közelebb áll hozzá a megbízható fegyverhordozó szerepe, aki elvégzi az apró feladatokat és mindenből kiveszi a részét. Ennek megfelelően igen sokoldalú: betör, tempót dob, kisebb védőket bevisz a palánk alá, lepattanókat szerez, védekezik vagy akár passzol.

Keménykötésű fickó, aki nem ijed meg a saját árnyékától. Mindkét csatárposzton bevethető, de testméretéből adódóan a nagyobb erőcsatárokkal szemben gyakran tehetetlen. Képességeit egy tankszerű center mellett tudná igazán kamatoztatni. Lőtávolsága egészen a triplavonalig terjed, ahonnan kissé hullámzó, de elfogadható dobó.

Alulteljesítők

A technikás, jó kezű és még mindig fiatal Nenad Krstic a 2006-2007-es szezonban a New Jersey színeiben futotta karrierje legjobb szezonját, aminek azonban egy súlyos térdszalag-szakadás vetett véget. Bár már a következő szezon elején visszatért, a nem teljesen gyógyult sérülése jelentősen hátráltatta, melynek eredménye egy féléves orosz kitérő lett. Az NBA-be 2009 januárjában tért vissza a centerhiánnyal küzdő Oklahoma színeiben.

Sérülése ellenére még mindig a mozgékonyabb centerek közé tartozik. Bár közelről is finom mozdulatokkal képes a labdát a gyűrűbe juttatni, fő működési területe a középtávoli régió, ahonnan pontos tempódobásokkal operál. A védekezés és lepattanózás sosem tartozott az erősségei közé, agresszívebb ellenfelek a támadó és védőoldalon is komoly gondot jelentenek neki. Valószínűleg már sosem lesz olyan formában, mint sérülését megelőzően.

Reménységek

Russell Westbrook szélvészgyors, fáradhatatlanul atlétikus irányító. Hatalmasakat ugrik és látványosakat zsákol, nem ijed meg az előtte tornyosuló védőktől sem. Kellemetlen védő, aki sosem adja fel a küzdelmet. Akkora szíve és rugói vannak, hogy még pattanózásban is számolni kell vele. Sajátos testfelépítésével és nagyon fizikális játékával leginkább egy torpedórombolóra hasonlít.

Felállt védelem ellenében jobbára csak villámgyors indulócseleire támaszkodik, viszont leindításoknál nagyon elemében van. Irányítói képességeit és tempódobását már draftolásakor megkérdőjelezték. Az előbbiben nagyon sokat fejlődött. Az utóbbin még rengeteget kell dolgoznia, a hárompontos vonalról teljesen veszélytelen. Sokszor meggondolatlan és túl nagy kockázatot vállal, rengeteg az eladott labdája. Az egyetemen is a semmiből nőtte ki magát sztárrá. Még nagyon sok lehet benne.

James Harden a 2009-es drafton olyan játékosok előtt kelt el, mint Tyreke Evans, Stephen Curry vagy Brandon Jennings, így igyekeznie kell, ha nem akar az alulteljesítők táborába tartozni. Választásával a Thunder inkább biztosra ment, mivel Durant személyében már megvolt a csapat vezére és így egy megbízható, önzetlen másodhegedűsre volt szükségük.

Harden tökéletesen megfelel ezeknek a kívánalmaknak. Nem túl robbanékony, inkább nyugodt, megfontolt játékos. Változatos támadórepertoárral rendelkezik, amiben a hatékony betörések és a triplák is megtalálhatóak. Érti a játékot, lát a pályán, szívesen és jól passzol. Jó esélye van, hogy azzá a triplagyárossá fejlődjön, akire a Thundernek égető szüksége lenne. Védekezésén van mit fejleszteni.

Kilátások

Szerző: Végh Tamás

Dátum: 2010. 03. 06.