Távozott: Michael Finley (San Antonio), Alan Henderson (Cleveland)

Valami történhetett Marc Cubannal. Mivel a lelkesedése nem lohadhatott le, valószínűleg ésszerűbb tervezésbe fogott, így idén nyáron a texasi öltöző szekrényein nem kellett végrehajtani tömeges névtáblacserét.
Pedig a Dallas tavaly se jobb nem lett, se lefelé nem csúszott. Az állóvízbe azért kavicsot hajított az élet, pontosabban az amnesztia- szabály, így akik azt jósolták, hogy Michael Finley Dallasból fog nyugdíjba menni, most futhatnak a pénzük után. A helyén tátongó űr betöltésére ugyanennek a szabálynak egy másik áldozatát, Doug Christie-t sikerült az olajos városba csábítani, akitől nem titkoltan azt várják, hogy a minden igyekezet ellenére továbbra is lyukas védelemre elhelyezzen egy-két foltot. Az iga azonban továbbra is az Európa-bajnokság alatt sokak kedvencévé, de legalábbis mindenki számára szimpatikusabbá vált Dirk Nowitzki nyakában marad. A szőke óriás minden bizonnyal a Mavs kötelékében is éppen olyan megbízható extraklasszisként fog teljesíteni, ahogy az egy kontinens MVP-jéhez méltó. Társakra főként a bátrabb támadásra ösztökélt Terryben, és a két fejlődő fiatalban, Howardban és Danielsben) lelhet. A palánkok alatt továbbra is Dampier és Bradley feladata (lenne) a takarítás, míg a tűzerőt változatlanul biztosítja a két veterán, Van Horn és Stackhouse. A többi csillag Dallas egén ezúttal kicsit visszafogottabban csillog, de ez egyben talán azt is jelenti, hogy idén a Mavs képes lesz csapatként előrelépni. Ezen a téren persze sok függ az első teljes szezonjának nekiinduló Avery Johnson edzőtől, illetve Marc Cuban higgadtságától is.
Mindemellett a texasi alakulat nemigen tervezhet a rájátszás második körénél továbbra. Bár Nowitzki idén Németországgal már csodát tett…

Kezdőcsapat: Jason Terry / Jerry Stackhouse / Josh Howard / Dirk Nowitzki / Erick Dampier

Távozott: Vin Baker, Mike James (Toronto), Scott Padgett (New Jersey), Charlie Ward, Clarence Weatherspoon

A dinasztia tovább épül, azaz Houstonban idén nem az űrhajók lesznek az egyetlenek, akik magasba törnek. A Rockets vezetése bele is vetette magát a sűrűbe a nyáron. Az eredmény viszont megérte a fáradtságot.
Nézzük csak a houstoni erőleves receptjét: Végy egy adag összeérett kínai-amerikai „húst” és dobd be a lébe, hogy megadja az alapízt. Add hozzá a már megszokott, bevált, tradicionális ízeket (Sura, Wesley, Howard, Barry, Mutombo). Ehhez tegyél egy csipetnyi Stromile Swiftet, aki robbanékonyságával ütősen egészíti ki a nagytestvért. Jöhet egy kiskanál Derek Anderson, aki még mindig képes arra, hogy tehermentesítse a csapat pontgyárosát, ráadásul váratlan ízekkel is megjutalmazhatja a műértő kuncsaftot. Végül csöppents bele az egészbe egy leheletnyi Rafer Alstont, ami teljesen új színt vihet a kissé statikus, kiszámítható Van Gundy-féle ízvilágba. Ínyencek esetleg megpróbálkozhatnak friss bíztató (Luther Head), vagy mindig rizikós (Moochie Norris) összetevőkkel, de alkalmazásuk a többi összetevő rovására mehet.
Megvagy? Hogy tetszik?
Hát igen. Van, aki mind a 10 ujját megnyalná egy ilyen menüért, viszont akad olyan is, aki bizonyos hozzávalókat inkább a tányér szélére kotorna. De mielőtt azt gondolnád, hogy megunod, vedd hozzá, hogy az ízvilág minden nap más lesz, hiszen az arányok a főszakács éppen aktuális hangulatától függenek. Mindenesetre most – sokakkal együtt – a mester úgy gondolja, hogy ilyen alapból rossz egyveleg nem születhet. Ha pedig igaza van, és egész szezonban rendelkezésére állnak a szükséges hozzávalók, a Rakétaleves népszerűségét csak a „Sarkantyús-steak”, a „Pistons-burger” vagy a „Floridai Bőségtál” szárnyalhatja túl.
Jó étvágyat!

Kezdőcsapat: Rafer Alston / Derek Anderson / Tracy McGrady / Stromile Swift / Yao Ming

Távozott: Andre Emmett (Miami), Ryan Humphrey (Minnesota), James Posey (Miami), Stromile Swift (Houston), Earl Watson (Denver), Bonzi Wells (Sacramento), Jason Williams (Miami)

Felemás nyarat zártak a medvék, hiszen a tavalyi újabb nagyszerű alapszakasz és az ezt követő újabb igen kurta rájátszás után a meleg évszakban sem történtek barlangrengető változások. Bár a ki- és bevándorlási arány igen magasra szökött – főként a tavalyi igazolások mennyiségét szemlélve – a minőség nagyarányú pozitív vagy negatív változásáról nem szólhat a fáma. Elveszett a legrafináltabb bocs (Jason Williams), de helyette jött egy rutinos, nagy tehetséggel megáldott – bár talán kicsit sokszor tiltott „zöldben” tanyázó – mackó (Damon Stoudamire). Megszabadult a család az örökké fájdalmakkal küzdő, ritkán használható fiatal titántól (Stromile Swift), aki helyett érkezett délről az igazi vasmedve (Eddie Jones). Sikerült elcserélni a tehetséges, ám mindenkivel csak konfliktust keresőt (Bonzi Wells), egy csendesebb fürgelábúra (Bobby Jackson). Végül pedig a nyáron két bocs is a családhoz csapódott (Hakim Warrick, Lawrence Roberts), előbbi akár a jövő egyik legcsillogóbb csodájává nőheti ki magát. A rengeteg azonban továbbra is veszélyes, így a csapatnak nagyon össze kell tartania ahhoz, hogy még májusban is vadászhasson. A FedExesek vezére várhatóan továbbra is Pau Gasol lesz, aki az egész nyarat végigpihente, hogy a tavalyi – talán visszalépésként értékelhető – szezon után újra a vállaira vehesse a gárdát. Hasznos segítője lehet Mike Miller, az utóbbi időben elégedetlenkedő Wright, illetve a padról beszálló Battier.
Az alaptaktika továbbra is a kitaposott ösvény szerinti, azaz gyilkos védekezés. A másik oldalon viszont valószínűleg váltás következik be, mivel a jóval érettebb gárdától a vezetők is érettebb – értsd lassabb, de pontosabb – megoldásokat vár(hat)nak el. Mindent egybevéve Mike Fratello nincs könnyű helyzetben, ha a célkitűzés a rájátszásba jutás.

Kezdőcsapat: Damon Stoudamire / Eddie Jones / Mike Miller / Pau Gasol / Lorenzen Wright

Távozott: Dan Dickau (Boston), Casey Jacobsen (Tau Ceramica), Lee Nailon (Philadelphia)

A csoport és az egész nyugati konferencia „rút kiskacsáját” még az ág is húzza. Nem elég, hogy a tavalyi szezon felében nem tudta alkalmazni legnagyobb sztárját, Baron Davist (aki azóta már Harcosként idegesíti az ellenfeleket), majd a holtszezonban tavalyi húzóemberét, Lee Nailont is elvesztette, Katrina által még átmenetileg hajléktalanná is vált. (Mashburn és Magloire hosszú kihagyását már csak zárójelesen merem megjegyezni.) A darazsak így – ha minden „jól” megy – az idény első harmadában átmenetileg Oklahoma Cityben döngicsélnek majd. Valószínűleg kevés sikerrel, mert valljuk meg, ez a csapat szeretnivaló, de jelenleg épphogy „befér” az NBA-be. Hiába sikerült megszerezni a jövő egyik nagy ígéretének tartott Chris Pault, hiába érkezett a litván tehetség Arvydas Macijauskas, vagy akár Rasual Butler, a csapat továbbra is gyenge. Ráadásul tapasztalatlan is. A két nagy „öreget” (PJ Brown és az éppen most hisztizni kezdő George Lynch) leszámítva az a Jamaal Magloire a Hornets legrutinosabb játékosa, aki mindössze az 5. szezonját kezdi a legjobbak közt. És akkor az edzőről még szót sem ejtettem…
Hogy pozitívumot is említsünk, ilyen környezetben legalább lesz esélye kitűnni a fiataloknak. JR Smith – Paul oldalán – számolatlanul dobálhatja a pontokat, West és Lampe robbanthat, Nachbar és Butler hintheti a triplákat, míg Snyder a Jazz-es betli után bizonyíthat. Bryon Scott edzőnek mindenesetre nem kell cipelnie az esélyesség terhét, így bátran nyúlhat bármelyik játékosához, alkalmazhat merész felállásokat, amiket esetleg máshol nem díjaznának a nézők és a vezetők.
Az év a tanulás, a rutinszerzés és a csiszolódás jegyében fog telni New Orleansban. Erre a lehető legjobb a csoportbeosztás, hiszen a „kisdarazsak” négyszer találkozhatnak a texasi elit alakulatokkal.
A jövő évi drafton pedig az elitből választhatnak.

Kezdőcsapat: Chris Paul / JR Smith / Rasual Butler / PJ Brown / Jamaal Magloire