Amikor 1891-ben Dr. James Naismith tornatanár lefektette a kosárlabdázás alapjait, nem sejthette, hogy "találmánya" alig száz év alatt a Föld legtöbb országában űzött labdajátékává válik. Bármennyire hihetetlen, a cikk megírásának pillanatáig a sportág nemzetközi szövetségéhez több ország csatlakozott, mint a labdarúgókéhoz vagy a teniszezőkéhez.

A világ legerősebb bajnoksága az észak-amerikai profi kosárlabdaliga, az NBA. A szédítő tempót brutális fizikumú gladiátorok diktálják, akik finomabb csuklóval bírnak, mint egy jazzdobos, jobban céloznak, mint egy mesterlövész és több magaslati levegőt szívnak, mint egy hegymászó.

Végül, de természetesen nem utolsósorban csaknem kivétel nélkül többszörös dollármilliomosok.

Az NBA hatalmas népszerűségét elnézve nehezen hihető, hogy a hetvenes évek végén nagyon úgy tűnt, hogy a liga napjai meg vannak számlálva. Miközben a játékosok jelentős része több kokaint szippantott, mint az Aerosmith toxikus ikrei, a bajnokság legizgalmasabb része, a rájátszás minimális médiafigyelmet kapott, a bevételek pedig stagnáltak.

A léket kapott hajót Magic Johnson és Larry Bird pályára lépése mentette meg a hullámsírtól. A két korszakos játékos egymás tökéletes ellentéte volt, ráadásul a színesbőrű Magic a nyugati, a fehér Bird pedig a keleti parton talált otthonra. A két jóbarát párharca ismét a figyelem középpontjába helyezte az NBA-t; David Stern, a liga 1984-ben kinevezett főnöke pedig könyörtelenül kihasználta a kínálkozó marketinglehetőségeket.

A globális áttöréshez azonban szükség volt még valamire, vagy ha úgy jobban tetszik, valakire.

Michael Jordan, a kosárlabdázás történetének legjobb játékosa mindent megnyert, amit csak lehetett. Az NBA-be már egyetemi- és olimpiai bajnokként érkezett. A ligában töltött tizenöt idénye alatt hat aranygyűrűt szerzett és tagja volt minden idők legcsodálatosabb csapatának, a Dream Team néven elhíresült amerikai válogatottnak, amely az 1992-es barcelonai olimpián megismételhetetlen fölénnyel utasította maga mögé a világ élmezőnyét.

Talán az első sportoló volt, aki reklámszerződéseinek köszönhetően egy idő után önálló márkanévvé vált. A világ (ma már) legnépszerűbb sportszergyártójával folytatott együttműködése forradalmasította a reklámszakmát. Jordan a 90-es évek elejére a piac élére röpítette az oregoni székhelyű céget. Lojalitására jellemző, hogy Barcelonában nem akarta átvenni az olimpiai aranyérmet, mivel a dobogóra a fő vetélytárs által gyártott melegítőben kellett volna felállnia. Végül meggondolta magát, de a nyakában "felejtett" amerikai zászló minden nemkívánatos logót eltakart. A közös munka a legenda visszavonulása után is folytatódott, mivel Jordan lehetőséget kapott arra, hogy saját márkát alapítson az anyacég égisze alatt.

Az MJ-korszak csaknem húsz éve alatt az egykor ingatag lábakon álló NBA igencsak megerősödött. Stern zsenialitásának köszönhetően ma már több mint 200 országban követik nyomon a bajnoki aranygyűrűért folyó küzdelmet, köztük természetesen a legdinamikusabban fejlődő piacon, Kínában is, ahol a sanghaji óriás, Jaó Ming 2002-es tengerentúli bemutatkozása óta valóságos NBA-láz tombol.

A csillagászati összegű televíziós jogdíjaknak, a reklámszerződéseknek, a jegyeladásoknak, illetve a liga logójával ellátott csecsebecsék értékesítésének köszönhetően a bevételek 1984 óta megtizenötszöröződtek. Ennek, némiképp talán meglepő módon, nemcsak a tulajdonosok örülnek.

Az NBA-ben ugyanis egy Európában szokatlan, de követendő érdekeltségi rendszer van érvényben. A csapatok a liga bevételeinek egy meghatározott százalékát (valamivel több mint a felét) fordíthatják játékosaik bérezésére. Ez az úgynevezett fizetési plafon akadályozza meg, hogy a jobban eleresztett tulajdonosok tetszés szerint bevásároljanak és aránytalanul erős gárdáikkal érdektelenségbe fullasszák a bajnokságot. A Stern-korszak alatt a "plafon" 3,6 millió dollárról közel 59 millió dollárra nőtt, azaz kijelenthető, hogy az NBA-ben játszani kifejezetten jó bolt. Noha a másik három fontos profiliga (amerikai futball, baseball és jégkorong) is hasonló elvek szerint működik, mégis az NBA-ben a legmagasabb az átlagfizetés (valamivel több, mint ötmillió dollár), a legjobban kereső játékosok pedig reklámszerződések nélkül is évi húszmillió dollár felett tesznek zsebre.

Ennél valamivel kevesebbet, 18 millió dollárt visz haza a legjobban keresők listáján 11. helyen álló Dirk Nowitzki, a Dallas Mavericks német sztárja. Nem sokkal mögötte találjuk a spanyol Gasolt, az orosz Kirilenkót és a már emlegetett kínai Jaót, akik mind beférnek az első húszba több mint 15 millió dolláros fizetésükkel. A globalizáció bizony az NBA-t is elérte.

Valahol erről is a Dream Team lehet. A nézők még bőven az állukat keresték a barcelonai sportcsarnok székei között, amikor a világ utánpótlással foglalkozó szakemberei már edzésterveket írtak. Az amerikai válogatott által végrehajtott mészárlás demoralizáló volt ugyan, de felnyitotta a szemeket és megmutatta a felzárkózáshoz vezető utat. Néhány év elteltével a munka meg is hozta első gyümölcseit, és az NBA-ben játszó külföldiek száma azóta is évről-évre nő. Előfordul persze, hogy a nagy reményekkel érkező ifjú titán egy év múlva fülét-farkát behúzva igazol vissza Európába, de a külföldiek egy csoportja bizony az NBA legjobbjai közé tartozik.

A vajkezű Dirk Nowitzkit tavaly a szezon legjobb játékosának választották. Előtte zsinórban kétszer a kanadai Steve Nash kapta az elismerést. Sőt, a San Antonio Spurs 2007-es bajnokcsapatában egy franciát, két argentint, egy hollandust és egy szlovént találunk. A francia fiatalember, Tony Parker egy ideje a bulvárlapok címoldalán is visszatérő vendég, mint a "született feleség" Eva Longoria férje.

A tengerentúli fiatalok természetesen magasról tesznek a liga nemzetközi térhódítására és továbbra is belföldi bálványokat keresnek. Évek teltek el, mire az NBA marketingesei beletörődtek abba, hogy hiába akasztják minden közepesen tehetséges játékos nyakába a "következő Michael Jordan" táblát, ezzel csak két dolgot érnek el. Egyrészt pillanatok alatt tönkreteszik az elvárások súlya alatt hétrét görnyedő ifjú reménységeket, másrészt rakétasebesen devalválnak egy felbecsülhetetlen értékű márkanevet. Ráadásul kiderült, hogy a legtöbb esetben semmi szükség nincs külső beavatkozásra, mivel az internet-generáció kiválóan képes arra, hogy önállóan kinevelje a maga sztárjait.

A teljesség igénye nélkül három játékost szeretnék kiemelni a legkiválóbbak közül.

A pályafutása végéhez közeledő Allen Iverson 1996-ban mutatkozott be a Philadelphia színeiben. A pehelykönnyű hátvéd törékenynek tűnő testébe egy félreértés folytán oroszlánszív került. Más logikus magyarázat legalábbis nincs arra, amit a pályán művel. Elsősorban mégsem ezért került be a trióba. Ha korábban egy nehéz sorú színesbörű fiatal bekerült a ligába, igyekezett a lehető leggyorsabban elszakadni a gyökereitől. Iversont mást fából faragták. Nem cserélte le a buggyos farmert öltönyre. Nem takarta el tetoválásait. Nem vágatta le tincsekbe fonott haját. És mit kapott cserébe? Amikor az NBA hivatalos (!) kiadványának, a Hoop magazinnak a borítójára került, szorgos kezek leretusálták tetoválásait a képekről. Nem sokkal ezután az egyik amerikai tévécsatorna riportere élő adásban "mérges kis fekete majomnak" nevezte. Ha azt hitték, megtörik, nagyot tévedtek. Iverson egyszemélyes forradalmát szimpatizánsok ezrei, később tízezrei, majd százezrei támogatták. Természetesen a liga elöljáróit sem ejtették a fejükre. Abban a pillanatban, amikor a rajongók száma elérte a kritikus tömeget, fordítottak a vitorlán és felvállalták mostohagyermeküket.

Iversonnal ellentétben Kobe Bryant csak és kizárólag a parkettán mutatott teljesítménye miatt lehet itt. Ő az egyetlen a trónkövetelők közül, akit játéktudása alapján egy lapon lehet említeni Jordannel, személyisége azonban évekig alkalmatlanná tette arra, hogy közönségkedvenc legyen. Előbb szétbomlasztotta az ezredforduló legjobb csapatát, a Shaquille O’Neallel felálló Los Angeles Lakers-t, majd nemi erőszak gyanújába keveredett, végül olyan videófelvételek láttak napvilágot, amelyeken nyomdafestéket nem tűrő szavakkal becsmérli a Lakers vezetőségét, őket okolva a csapat gyengeségéért. Tavaly ősszel úgy tűnt, hogy ha nem vált csapatot, előbb-utóbb vér fog folyni. Aztán ő is lehiggadt és a keretet is annyira megerősítették, hogy az időközben a 2007-08-as szezon legjobb játékosának választott Bryant egészen a döntőig menetelt, ahol csak az ősellenség Celtics tudta megállítani.

LeBron James a trió legfiatalabb tagja. Amikor 2003-ban tömeghisztériát okozva bemutatkozott az NBA-ben, már több mint 100 millió dollárnyi szponzorpénz volt a számláján. A most 23 éves bedobó példátlan módon ügynök nélkül dolgozik. A képviseletét ellátó céget gyermekkori barátaival alapította. A számok egyelőre őt igazolják. Feltett célja, hogy a világ első dollármilliárdos sportolója legyen. Játékát egyelőre a nyers erő jellemzi, de hihetetlen ütemben fejlődik és még mindig nem látszik, hol a határ.

Még néhány hét és kezdetét veszi a következő NBA-idény. Egyelőre nem tudni, vajon a liga lecseréli-e jól bevált szlogenjét. Lesz, ami lesz, én ezzel búcsúzom és ajánlom figyelmükbe a világ legjobb kosárlabdázóit.

NBA. Where amazing happens. Ahol a csoda történik.

AZ EGYETLEN MAGYAR

Az NBA egyetlen magyar játékosa Dávid Kornél, aki 1998 és 2001 között 109 mérkőzésen lépett pályára a Chicago Bulls, a Cleveland Cavaliers, a Detroit Pistons és a Toronto Raptors színeiben. A 206 cm magas erőcsatár ígéretes újoncidénye után pillanatok alatt lett kegyvesztett Chicagóban, és ami a legfurcsább, ma sem tudja, miért. A tengerentúli megmérettetés után francia és litván élcsapatoknál kapott szerződést, majd 2003 és 2007 között Európa egyik legjobb gárdájában, a spanyol TAU Cerámicában pattogtatott. A ma 37 éves sportember jelenleg civil karrierje beindításán dolgozik, de a cikk születésének pillanatában még nem zárta ki, hogy megfelelő ajánlat esetén visszatérjen még egy idényre.

A LEGJOBBAN KERESŐK

1. Kevin Garnett, Boston – 24,75 millió dollár
2. Stephon Marbury, New York – 21,94 millió dollár
   Allen Iverson, Denver- 21,94 millió dollár
3. Jason Kidd, Dallas- 21,37 millió dollár
4. Jermaine O’Neal, Toronto- 21,35 millió dollár
5. Kobe Bryant, LA Lakers – 21,26 millió dollár
6. Tracy McGrady, Houston – 21,13 millió dollár
7. Tim Duncan, San Antonio – 20,60 millió dollár
8. Shaquille O’Neal, Phoenix – 20,00 millió dollár
9. Steve Francis, Houston – 19,81 millió dollár

TUDTA-E HOGY…

• …1986-ban a mindössze 170 cm magas Spud Webb nyerte az NBA zsákolóversenyét?
• …Ron Artestnek csaknem egy teljes idényt kellett kihagynia, miután verekedésbe keveredett a Detroit szurkolóival? A liga történetének leghosszabb eltiltása során Artest nagyjából öt millió dollárnyi fizetéstől esett el.
• …a Dallas tulajdonosa képtelen viselkedni? Mark Cuban az elmúlt nyolc évben több mint másfél millió dollárnyi büntetést fizetett be az NBA kasszájába a mérkőzések alatt és után tanúsított magatartásáért. A liga a pénzbüntetésekből befolyó bevételt jótékony célokra fordítja
• …LeBron James volt az első színesbőrű férfi, aki a Vogue címlapján szerepelt?
• …az NBA pontrekordját Wilt Chamberlain tartja, aki a New York gyűrűjében kerek száz (!) pontot helyezett el 1962 márciusában? A legendás center saját bevallása szerint húszezer nőt tett boldoggá.
• … Larry Bird egyik legelvakultabb rajongója, miután 2005-ben harminc év börtönre ítélték fegyveres rablásért, kérvényezte, hogy büntetését toldják meg három évvel, mivel Bird 33-as mezben játszott. Kérése teljesült.
• …Michael Jordan ex-felesége, kapta minden idők legjelentősebb "lelépési díját"? Juanita Vanoy csaknem húsz évi házasság után 168 millió dollárral a bankszámláján tért vissz a szinglik világába.
• …az egyetemi bajnokság (NCAA) népszerűbb csapatainak hazai meccseit átlagosan 20 000 néző követi figyelemmel?

Másodközlés. A cikk a Playboy októberi számában olvasható.

Szerző: Tőrös Balázs

Dátum: 2008. 10. 04.