A Perkins csere elemzése

Egy végzetes szerdai éjszakát követően, mely során a nyugati pofozógép Sacramento Kings idegenben legyűrte az Orlandot és San Antonioban Jeff Green emberről, hátraesve, egy idejekorán elhajított triplával próbált kiegyenlíteni, a Boston és az Oklahoma City összedugták a fejüket és félelmetes erejű tengeri aknát robbantottak, szökőári magasságba repítve az elmúlt napokban egyébként is tajtékzó NBA-t. Következzék egy bizonytalan jóslat arról, hogy a felek hogyan lesznek képesek (ha egyáltalán) meglovagolni a hullámokat és átsiklani ellenfeleiken másfél hónap múlva.

Boston Celtics adta:

Kendrick Perkins ($4,640,208)
Nate Robinson ($4,200,000)

Oklahoma City Thunder adta:

Jeff Green ($4,455,988)
Nenad Krstic ($5,543,116)
2012-es első körös draftjog, mely 2016-ig top 10 védett (Clippers)
készpénz

A csere mozgatórugói a Boston részéről:

A bevezetőben félkomolyan említett elmélet közelebb állhat az igazsághoz, mint azt első blikkre gondolnánk. Kendrick Perkins személyében a Boston feladta egyetlen játékosát, aki Dwight Howardot egy az egyben, huzamosabb ideig (faultproblémák nélkül 25-30 percen át) tartani tudta. Ez persze így is 20-30 pontokat jelentett a Magic centerének, de a kinti veszélyforrásokat egy pillanatra sem kellett magukra hagynia a Celtics-védőknek. Danny Ainge az Orlando esélyeit minimálisra értékeli (és nem, nem Shaq virágzására apellál, bármennyire is biztos ebben Magic Johnson), amiben van igazság, ugyanakkor nehéz megítélni a Magic potenciálját, mert jelenleg közel sem játszanak teljesítőképességük csúcsán.

A Celtics fő motivációja a 3-4-es poszt megerősítése volt és így lehetőséget teremteni a small ballra (Rondo-Allen-Pierce-Green-Garnett/Davis), ám Jeff Greent nem szabad hasznosságában összetéveszteni a 2008-as James Poseyval: se nem jó védő, se nem megbízható triplaértékesítő. Kétségtelen, a Miami ellen nem szükséges Garnettet és egy Perkins-szerű behemótot egyszerre a pályán tartani, mert Chris Bosh mindig, minden körülmények között meg fog elégedni egy 5-6 méteres tempóval és Jeff Green “hossza” talán jobban zavarba hozza majd LeBron Jamest, mint Paul Pierce, de amekkora kockázatot jelent Perkins hiánya egy Magic- vagy Bulls-szériában, nem lett annyival jobban felkészült a Boston egy Heat ellen megvívandó csatára. Természetesen figyelembe kell venni Perkins térdének állapotát (számunkra ismeretlen, a Celtics számára nyitott könyv), szűk egy évvel egy keresztszalag-szakadást követően komoly fizikai és pszichológiai korlátok is gátolhatják a játékban.

Konklúzió: Nagy igyekezetükben, hogy készüljenek a Heatlesre, elfeledkeztek a Bullsról, megvágták a csapategységet és kurtítottak a kérdőjelekkel teli magasállományon. A “jövőépítés” zászlaja alatt sincs sok értelme állni: Greenre sem kívánnak majd sok pénzt költeni, lottery utáni cédulát manapság nem oly’ nehéz szerezni, Howardra pedig eddig is volt “hely”. Túl nagy kockázattal járó és kevés haszonnal kecsegtető lépés.

A csere mozgatórugói az Oklahoma City részéről:

A Thunder egy jó magasemberre van, hogy bekerüljön a komoly bajnokesélyesek közé! – hangzott az általánosan elfogadott okosság az elmúlt 12 hónapban. Sam Presti fogta magát és szerzett egy komplett centersort. Szigorúan kerülöm a “vadonatúj” szót, mert Perkins könnyen lehet, hogy egy ideig csak egy lábon teng-leng, Nazr Mohammed pedig erős izgalmi állapotban is egy sok kilométerrel bíró 33 éves veterán.

Persze akármennyire is szól a rájátszás a védekezésről, mégiscsak meccsenkénti 15 pontot engedett el a Thunder (bár gyatra hatékonysággal szerzett 15 pontról beszélünk), amit valahogyan, valakiknek pótolni kell. Itt lép a színre az egykori 3. választott és utóbbi hónapokban magára találó James Harden, aki padról beállva, meccset a pályán zárva segíthet megosztani a terhet. Persze nem egy Jamal Crawfordról vagy Jason Terryről van szó, Harden nem fog 20 pontokat szórni, ám védekezésben sem kell rejtegetni. A magasposztok erősítése elmozdítja majd a ligaátlag szintjéről a csapat pattanózását, kiemeli őket a blokkranglista posványából és, hogy nagyon mélyre menjünk a statisztikázásban: jobban tudnak majd védekezni a gyűrű közeli befejezése ellen, melyben eddig a meglepően gyalázatos, 2. legrosszabb teljesítményt nyújtották.

Konklúzió: Megváltak egy oda nem illő puzzle darabkától és ugyan még hiányzik 1-2, nagyon közel járnak, hogy kirakják az 1000 darabos Larry O’Brien trófeát. A nagydöntő még nem valószínű, de biztossá tették, hogy a második kör nyugaton is kihagyhatatlan kosárlabda lesz.

Márton Tamás

Szerző: NBA1.hu

Dátum: 2011. 02. 25.