A Grizzlies franchise (klub) 1994 óta íródó történelmében egy újabb fejezet záródott le. Ez alkalommal nem költözés, egetrengető csere vagy az elért eredmények miatt, „csak” egy újabb tulajdonosváltás okán.
Michael Heisley és Robert Pera hosszas tárgyalások után 2012 júniusában egyezett meg a klub megvásárlásáról, amire október 25-én az NBA is teljes áldását adta. Október 30-án pedig véglegesítették az ügyletet. De, hogyan is jutottunk el ideáig? Ki is ez a gyűlölve-szeretett Mr.Heisley, aki most eladta a klubot, és milyen jövő vár a Grizzliesre az új főnök és tulajdonosi kör alatt?
A tulajdonos (bácsi)
A történelemben egészen 2000-ig kell visszalapoznunk, amikor az alig 5 éve működő Vancouver Grizzlies súlyos anyagi gondokkal küszködött, és gyors tőkeinjekcióra lett volna szüksége. Érdeklődök is akadtak, de valamennyi potenciális vásárló el akarta költöztetni a klubot, Kanada helyett valamelyik piacképesebbnek látszó amerikai városban szerették volna folytatni. Hosszas vajúdás után, végül egy chicagói üzletember Michael Heisley lett a befutó, aki 160 millió dollárért vásárolta meg a klubot. Kompromisszumos megoldásként azt is vállalta, hogy legalább egy évig Vancouverben maradnak, ám, ha nem változnak jelentősen a gazdasági mutatók (ideértve a mérkőzések átlag nézőszámait is), akkor szabadon távozhatnak. A többi már történelem.
Új otthonnak Anaheim, Kansas City, Louisville, New Orleans és St. Loius is jelentkezett, de végül Memphisbe került a klub, többek között azért, mert a helyiek vállalták egy vadonatúj csarnok felépítését. A FedEx Fórum 2004-ben készült el (azóta is ez a csapat otthona) körülötte pedig egy új városrész Beale Street épült ki..
a főnök
Mr. Heisley mind a mai napig chicagoi illetőségű maradt, ezt pedig nagyon nem tetszett a családcentrikus Memphiansoknak. Ennek ellenére kellő figyelmet fordított a Grizzliesre, egyesek szerint túl sokat is. Tény, hogy az öregúr mindenbe beleszólt, kemény kézzel vezette az üzletet, alaposan megfontolt minden centet, de korántsem volt diktátor vagy keményfejű. A fontos döntések előtt általában kikérte a tanácsadói véleményét, és ha kellőképpen meggyőzőek voltak az érveik, hajlandó volt engedni, és megváltoztatta az elképzelését. Az efféle rugalmasságnak volt pozitív és negatív vonzata is. Az előbbire példa, hogy 2001-ben Billy Knight menedzser javaslatára Eddy Curry helyett egy Pau Gasol nevezetű spanyol középjátékost draftoltak. Az utóbbira pedig egy mai napig fájó pont emlékeztet, 2009-ben -többek között Tony Barone Senior ajánlásával- végül is Hasheem Thabeet kiválasztása mellett tette le a voksát.
az úr
Sokszor vádolták (okkal) azzal, hogy kicsinyes természetű, hogy pár ezer dolláron képes vacakolni, és erre jópárszor ráfaragott. Ám, az is tény, hogy éveken át finanszírozta a veszteséges csapatot, és amikor kellett, akkor a zsebébe nyúlt, így kapott fejedelmi szerződést Gay, Conley, Randolph és Pau Gasol is. Arra sem volt rest, hogy Spanyolországba utazzon, ahol személyesen tárgyalt Marc Gasolal, és ritkán adnak egy 48-ik helyen draftolt (2007) újoncnak 3 éves közel 10 milliót garantáló szerződést. És még egy adalék, amikor Memphisbe hozta a klubot, a liga legalacsonyabb jegyárait állapította meg, és ez mind a mai napig így van.
Michael Heisley, ha másért nem, két dologért mindenképpen becsülendő ember. Az egyik, hogy mindig betartotta az adott szavát, amit nyilvánosan kijelentett, ahhoz tartotta magát. A másik, hogy minden döntéséért vállalta a felelősséget, akkor is, ha az rosszul sült el. Említésre méltó azon kijelentése, hogy csak akkor adja el a csapatot, ha ez elég sikeres, másrészt, ha a vásárló garantálja, hogy Memphisben tartja a csapatot. Legutóbb pedig úgy nyilatkozott, hogy a Memphis Grizzliest tartja élete legnagyobb üzleti sikerének.
A tulajdonosbácsifőnökúr
Mr. Heisley 12 évnyi uralkodása alatt, amiből 11-et Memphisben töltöttek, 947 mérkőzést játszott a klub, ötször került be a rájátszásba (2004, 2005, 2006, 2011, 2012). Elfogyasztott 3 vezérigazgató-menedzsert és 5 (+1 ideiglenes) vezetőedzőt. A Memphisbe való költözés mellett több mérföldkőnek számító jó és néhány rossz döntést is hozott. Elég csak megemlíteni Hasheem Thabeet draftolását, Mike Bibby, Shareef Abdur-Rahim vagy Pau Gasol elcserélését, Zach Randolph vagy Tony Allen megszerzést, Hubie Brown vagy Lionel Hollins edzői kinevezését és Jerry West vezérigazgatónak való szerződtetését.
Mr. Heisleynek öt gyermeke van, sajnos vagy sem, egyik sem érdeklődött a sport, mint üzlet iránt. Ezért többször is felmerült, hogy idős korára (sz. 1937) való tekintettel, jó áron hajlandó lenne eladni a klubot. Az első komoly lehetőség 2006-ben merült fel, akkor Christian Laettner és Brian Davis nevével fémjelzett befektetői csoport kívánta megvásárolni a macikat, ám az ügylet korán megbukott, mert nem bizonyultak elég tőkeerősnek. Egy másik említésre méltó figura Larry Ellison (az Oracle tulajdonosa és csekélység Amerika harmadik leggazdagabb embere), akinek a neve többször is felmerült lehetséges tulajdonosként, a Grizzlies megszerzése ott hasalt el, hogy San Jose-ba akarta vinni a klubot.
Ubiquiti overlords
A szemtelenül fiatal Robert J. Pera (sz. 1978) végzettségét tekintve villamos mérnök. Korábban az Appla fejlesztőmérnöke, majd az Ubiquiti Networks alapítója és vezérigazgatója. Vagyonát vezeték nélküli internetes technológiával alapozta meg. A tekintélyes Forbes listájára, mint legfiatalabb (USA dollárban értendő) milliárdos került fel. Azon kívül, hogy nőtlen, kosárlabda rajongó és hobbiszinten maga is játszik, a magánéletéről keveset tudni.
Két nagy piros pont máris a javára írható.
Az egyik azért, mert olyan tulajdonosi csoportot verbuvált össze, amely elnyerte a Grizzlies szimpatizánsok bizalmát.
Másodszor azért, mert olyan megállapodást kötött, amely szinte garantálja, hogy legalább 15 évig a klub Memphisben marad (A FedEx Fórum bérlete is 2027-ben jár le). Persze, itt is van kiskapu, ám a költözés esetén fizetendő 100 millió dolláros fájdalomdíj elég indoknak látszik, másrészt a kisebbségi tulajdonosok elővásárlási jogot kaptak egy esetleges tulajdonosváltás esetén.
Robert J. Pera Group (RJP Group)
A kiszivárgott információk szerint 377 millió dollárért cserélt gazdát a klub, és Robert Pera részesedése nem éri el az 50%-ot, de ő lesz a fő tulajdonos. A csapat meglehetősen széles körű, szerencsésen ötvöződnek benne a különböző érdekeltségek. Vannak közöttük helyi üzletemberek mint az AutoZone alapítója: JR „Pitt” Hyde¬¬¬; Staley Cates és Edward Dobbs befektetők; Duncan Williams pénzügyi szakember, és a mobiltelefon torony fejlesztő Billy Orgel. A független pénzügyi befektetőket képviseli Steven J. Kaplan. A „szakmaiságot” hivatott reprezentálni a helyi kosárlegenda (Memphis Tiger) és ex-NBA sztár: Penny Hardaway és Elliot Perry. És nem hiányozhatnak a a marketing szempontból jelentős emberek sem, mint a politikus Harold Ford Jr; a helyi születésű Ashley Manning és férje az NFL-sztár Peyton Manning (ex-University of Tennessee, a képen), valamint a szintén helyi születésű Justin Timberlake.
(Hyde, Cates és Perry urak Mr. Heisley tulajdonosi körének is tagjai voltak.)
Quo vadis, Grizzlies?
Az új tulajdonosok egyszerre kerülnek kellemes és kényelmetlen helyzetbe. Kellemes, mert egy stabil pénzügyi alapokon álló klubot vesznek át, ami aranykorszakát éli, valamint a kulcsjátékos életkora, tudása és szerződésük alapján még legalább 2-3 nagyon jó év benne van a társaságban.
De jónéhány kényes kérdést is rendezniük kell hamarosan, ilyen például, hogy a sikeredző Lionel Hollins, valamint a vezérigazgató Chris Wallace szerződése is lejár 2013-ban. A másik lényeges kérdés, a sikerek érdekében rövid és/vagy hosszútávon hajlandóak-e luxusadót fizetni.
Szerző: Farkas Dénes
Dátum: 2012. 10. 30.