Történelem

Buffalói indulás után a Hawkst Milwaukee-ban keresztelték, majd 1955-ben költözött St. Louis-ba. Az ötvenes-hatvanas évek fordulóján a Boston Celtics – St. Louis Hawks párharc határozta meg az NBA-t. A két csapat négyszer is találkozott a nagydöntőben: 1957-ben és 1960-ban a Boston hét meccsen nyert (az első alkalommal a döntő összecsapáson kétszeri hosszabbításban), 1961-ben öt meccsen, 1958-ban azonban Bob Pettit szárnyalásának köszönhetően a Hawks története messze legnagyobb sikereként bajnok lett.
Noha 1965-ben Pettit, a kétszeres alapszakasz MVP visszavonult, a Hawks tartotta magát és rendszeres résztvevője volt a rájátszásnak. 1968-ban a csapat gazdát cserélt, Atlantába költözött, 1970-től pedig a frissen draftolt Pete Maravich emelte a zászlót. A csapattársak eleinte nem értették ‘Pistol’ Pete „fölösleges” cseleit és csicsás passzait, később pedig Maravich azért lett elcserélve, mert túl sokat birtokolta és dobta rá a labdát.
Ezután szűk esztendők köszöntöttek a Hawksra, és csak 1977-ben kaptak új lendületet, mikor a médiamágnás Ted Turner vette meg a csapatot. A következő szezonban Hubie Brown az Év edzője lett és visszavezette a rájátszásba a Sólymokat.

1982-ben új korszak kezdődött, mikor megszerezték Dominique Wilkinst és az egy évvel később munkába álló Mike Fratello stabilizálta az Atlantát a keleti élmezőnyben. A gyorsan szupersztárrá váló Wilkins és a blokkgép Tree Rollins köré szerveződő csapat magasra tört, de a Detroit, a Boston vagy a Milwaukee rendre útjukat állta. Wilkins időközben lejátszotta a maga kis külön ütközeteit a kor nagy csillagaival és rendszerint alulmaradt: a 86-os kivételével az összes szezonban Michael Jordannel szemben a liga legjobb pontszerzője címért folytatott versenyben, 1988-ban Larry Birddel szemben a Boston elleni párharc híres 7. meccsén. Wilkins két zsákolóbajnoki címmel vigasztalódott 1985-ban és 1990-ben, a kettő között a 170 cm magas Spud Webb is nyert egyet Atlantának, Fratello 1985-ben lett az év edzője, a csapat pedig 1987-ben franchise rekordot jelentő 57 győzelmet jegyzett. Az újabb nekirugaszkodás Moses Malone leigazolásával kezdődött, Kevin Willis sérülésével kapott léket és a Bucks elleni elsőkörös play-off búcsúval futott végleg zátonyra 1989-ben.

1993-ben az egykori Hawks-játékost, Lenny Wilkenst szerződtették vezetőedzőnek, aki mindjárt az év edzője díjjal és franchise-rekord (ismét 57 meccset nyertek) beállítással nyitott, majd a hétéves atlantai regnálása alatt fokozatosan átírta az NBA edzőkre vonatkozó csúcslistáit. 94-ben Wilkinst a Clippershez cserélik Danny Manningért (aki fél év múlva aláír a Sunshoz), a Hawks pedig lassan összeszedi azokat a játékosokat, akik a 90-es évek közepének erős Atlantáját alkotják. A 96-ban csatlakozó Mutombo az utolsó illeszkedő blokk a Blaylock-Steve Smith-Laettner-tengelyhez és ő teszi igazán veszélyessé az addig is jól védekező georgiai együttest. Az elkövetkező években (házi és liga-) rekordot rekordra halmoz a jól összeszokott gárda : 19 bedobott hárompontos egy meccsen, 14 nyert meccs egy hónapban, 36-5-ös hazai mérleg. A sokra hivatott Hawks jó eredményeket ér el, de nem tudja átlépni a saját árnyékát és továbbra sem képes eljutni a keleti döntőig.

Közelmúlt

A csonka szezon végére a csapat újjáépítésbe kezd, eladják Blaylockot (a Warriorstól érte kapott draftcetlivel húzzák be Terry-t) és Smith-t. Az új arénába költözés sem segít, év végére csak 28 győzelmet jegyeznek, 7 év után először maradnak le a rájátszásról, amire Wilkens is veszi a sátorfáját. Nem sokkal ezután Mutombót Ratliffra, Kukocra és Nazr Mohammedre darabolják fel, de Ratliff eltöri a csuklóját és ez a szezon is megy a levesbe. A draft 3. helyén választott Pau Gasolt az ereje teljében lévő Shareef Abdur-Rahimra cserélik, egy évvel később Glenn Robinsonnal akarnak egy atlantai nagy hármast (Terry a trió 3. tagja) létrehozni, de csak a rájátszást nem látó szezonok sorjáznak egymás után. A 2004-es tulajdonosváltás előzményeként és következményeként újabb nagytakarításba fognak: Robinson Philadelphiába, Abdur-Rahim Portlandbe, Terry Dallasba megy. Érkezik Antoine Walker plusz jó pár draftcetli, amelyből az egyiket Josh Smith-re használják, aki gyorsan zsákolóbajnokságot is nyer. A 2005-ös drafton elhalásszák Marvin Williamst a Hornets és a Jazz orra elől, akik kétségbeesésükben Chris Paullal és Deron Williamsszel vigasztalódnak…

Ezen a nyáron Joe Johnson megorrol tulajára és rájön, hogy Atlantában nagyobb esélye lesz berobbanni a sztárok közé. A Hawks tulajdonosai kisebb krízis után egyetértenek és megszerzik a Phoenix tehetséges fregoliemberét. Pár év sem kell és mindannyian boldogok: Johnson 2007-ben All-Star lesz, 1 év múlva pedig Josh Smith-szel, valamint a 2007-es drafton szerencsével elhozott (a JJ-ért a Sunsnak adott egyik elsőkörös draftjog éppen belül maradt a top3-as védettségen) Al Hordforddal karöltve a rájátszásba vezeti a csapatot, sőt az 1. körben 7. meccsre kényszerítik a későbbi bajnok Bostont.
A még mindig pofátlanul fiatal keret 2009-ben 47, 2010-ben 53 győzelemig jut, a nyáron megszerzett Jamal Crawford pedig a legjobb 6. ember lesz. Ezekben az években Mike Woodson keze alatt a Hawks olyannyira megtalálja önmagát, hogy a 2. körös play-off búcsúkhoz is visszatér, amibe csak 2012-ben rondít bele a Celtics, már az első körben kiverve a Sólymokat. Az idővel egyre szürkébbé váló játék és az eredmények elmaradása miatt az új csapatfőnök, Danny Ferry gyorsan nekiállt rendet rakni és szinte első intézkedésével kipucolta Johnson hatalmas, mozdíthatatlannak hitt szerződését, majd megszabadult Marvin Williamstől is. Johnson nélkül is rájátszásba jutott a csapat, és nem adta könnyen a bőrét az Indiana ellen.
2013 nyarán Ferry második fizetéscsökkentő lépése Josh Smith elengedése volt, helyére példás szerződéssel Paul Millsapet igazolta.

Erősségek

Sok triplát vállalnak. Minden lőtávolból átlag fölötti pontosság. Gyors, dinamikus támadójáték. Sok gólpassz és szerzett labda. Fiatal, atlétikus játékosok. Danny „A Megváltó” Ferry.

Gyengeségek

Támadó lepattanókról csak álmodoznak a játékosok. Előbb látott a közönség karón varjút, mint sólymot a büntetővonalon. A liga egyik legtöbbet faultoló csapata. Az öltöző inkább hasonlít átjáróházra. Vezéregyéniség/franchise játékos hiánya.

Húzóemberek

Al Horford a liga egyik legsokoldalúbb és legalulértékeltebb magasembere. Ügyes, atlétikus, jókötésű. Nincs elveszve, ha le kell ütni a labdát. Dupla-dupla gépezet. Remekül passzol magasember létére, jól dob középtávolról is. Inkább erőcsatár, de centerekkel is elbír. Keveset faultoló, képzett, megbízható védő.

Szó nélkül elvégzi a feladatát, de nem vezéregyéniség. Kevés büntetőt harcol ki, és azokat is pontatlanul dobja. Ismét elszakította a mellizmát, és megint hosszú hónapokat hagy ki.

Paul Millsap a nyár nagy fogása. Harcos erőcsatár, aki a hiányzó ruganyosságot és centiket (részben) teleszkópszerű karjaival pótolja. Aktív, mozgékony védőként jó pár labdát elcsen. Széles támadórepertoár: betör, post-upol, szépen dob. Kiváló pattanózó, aki e képességét Atlantában inkább kibontakoztathatja, mint három hasonló kaliberű magasember mellett Utah-ban.

Szinte sosem hagy ki meccset. Aktív, mozgékony védőként jó pár labdát elcsen. Ha szabadon hagyják, alacsonyabb játékosokat megszégyenítő módon hajigálja a hárompontosokat.

Alulteljesítők

Lou Williams Philadelphiában csereként volt a csapat legjobb pontdobója. Atlantában a termékenysége és a hatékonysága is visszaesett. Sólyomként eddig majdnem többet volt sérültlistán, mint pályán. Vékony irányítófizikumba oltott gólgyáros. Villámléptű egy-egyező, jobb napjain halálos tempódobással.

Precíz büntetőző. A játékszervezés kevéssé érdekli. Védekezésben gondjai szoktak lenni.

Reménységek

Jeff Teague pályafutása során folyamatosan fejlődött és mostanra belépett a komolyan veendő kezdő irányítók sorába, amit a nyáron a Bucks által megajánlott és a Hawks által állt évi 8 milliós szerződése is bizonyít. Szívesen és eredményesen rohan. Gyakori betörései a gyűrűre és saját testi épségére nézve is veszélyesek.

Beletanult az irányítómesterségbe, de további finomítás (különösen elzárás-leválásnál) szükséges. Olajozott floater. Szálas fizikumával tud kellemetlenkedni védekezésben. A jelenlegi keretet leginkább az ő fejlődése lendítheti tovább. Bár nem a tempódobás az erőssége, üresen hagyni sem lehet. Akkurátus büntetőző.

Kilátások

Szerző: Bárány Tamás – Halász Csaba

Dátum: 2014.02.08.