Az évtized emlékezetes jelenetei – 14.

Visszaszámlálásunk második etapjához érkeztünk, ahol a liga történetének talán két legszerencsétlenebb csapata összehozta az utóbbi évek egyik legemlékezetesebb rájátszás összecsapását.

14. 2006 – A Phoenix Suns győzelme a második kör ötödik mérkőzésén


Raja Bell elvette a Clippers történetének legnagyobb lehetőségét

Kevesen tudják, de volt olyan időszak az NBA történelmében, mikor a kisebbik, szerencsétlenebb, népszerűtlenebb Los Angeles-i csapat nagyobbat alkotott, mint Hollywood első számú alakulata. Arra a kérdésre nem fogom megadni a választ, hogy mi lett volna, ha egy tripla a sarokból nem esik be a Los Angeles Clippers gyűrűjébe, de találgatni szeretek: Igen, lehet, hogy bejutottak volna az NBA döntőjébe.

Néhány mondat bevezetőt azért hadd szúrjak be, mielőtt rátérünk az évtized egyik legizgalmasabb, legfeszültebb, legtöbb hibát tartalmazó mérkőzésére. A Phoenix Suns összes végletét felélte az első körben, ugyanis a Los Angeles Lakers elleni párharcban nem csak nélkülözniük kellett két kezdő magas emberüket, Amare Stoudemire-t és Kurt Thomast, de az emlékezetes negyedik meccsen történt Kobe Bryant győztes kosár után 3-1-es hátrányról kellett fordítaniuk. A Clippers kipihentebbnek bizonyult, mivel Corey Maggette vezetésével sima 4-1-gyel gyalulták le a Denver Nuggets együttesét. Négy mérkőzés után a két csapat 2-2 győzelemmel állt, az ötödik mérkőzésre Phoenixben került sor.

A Suns 19 pontos előnyt szorgoskodott össze, elsősorban Shawn Marion és Raja Bell kinti kosarainak köszönhetően. A nagy előny ellenére a Clippers visszatalált a mérkőzésbe, itt pedig ugorjunk a meccs záró momentumaira.

1 perc 46 másodperccel a meccs vége előtt, három pontos Suns vezetésnél, Elton Brand mindkét büntetőjét kihagyta. Az egész mérkőzésen szokatlanul frusztrált Steve Nash könnyedén elszórta a labdát, ám a Clippers nem tudott élni a lehetőséggel. Marion rontott dobása után a Clippers időt kért, Leandro Barbosa fenn akadt Brand elzárásán, Sam Cassell pedig egy hármassal egyenlített. Itt kezdődik a baki parádé.

A dobás pillanatában Shawn Marion már indult is a Clippers gyűrű fele, amit Nash észrevett, így alig hullott a gyűrűbe a labda, a kétszeres MVP egy kézzel indította a kiscsatárt, akit ziccer/zsákolás közben Elton Brand lekaszabolt. Habár az eset vitatható volt, a játékvezetők nem ítéltek flagrant faultot. Marion mindkét büntetőjét kihagyta (visszaadva Brand korábbi kölcsönét). Az időkérés előtt a Clippers még 2 másodpercet hezitált, ez pont elég idő volt, hogy Sam Cassell hatalmas baklövést kövessen el. Cassell (fittyet hányva az órára) mackós tempóban próbálta átvinni a labdát a félpályán, de erre csak 6 másodperce lett volna. A jelenet azért is komikus, mert Cassell végig röhögcsélve cammogott a labdával. Hirtelen lefagyott arcáról a mosoly.

A 8 másodperces szabály jóvoltából a Suns visszakapta a lehetőséget, ám Nash nagyon korán elengedett hármasa jócskán rövid lett. A Clippersnek volt még ideje, így Cassell eldurranthatott még egy lehetőséget, Tim Thomas pedig hiába szedte le a lepattanót, 3 másodperccel a vége előtt időkérés helyett rávágta azt egész pályáról. Ez pontosan 4 hiba (2-2 a két csapattól) az utolsó fél percben.

A hosszabbításban a két csapat továbbra is egymás butaságaiból élt, Nash például a hosszabbítás utolsó percében három támadás alatt kétszer is elszórta a labdát. Sam Cassell büntetői után a Sunsnak három másodperce volt, hogy egy triplával egyenlítsen. Mike Dunleavy mester pályára küldte védekezni Shaun Livingstont, Walter McCarty-t és az egész meccsen mellőzött egykori Duke sztárt, a jéghideg újoncot, Daniel Ewingot. Mindenki döntse el, hogy faultolt volna-e vagy sem (elkerülve az esetleges 4 pontos játékot), mindenesetre Raja Bell nem könyörült. A sors fintora, hogy tripláját éppen Ewing arcából engedte el, akit előbb Sam Cassell az egész világ előtt leordított, majd Dunleavy mester már nem vett elő többet a rájátszás folyamán. (A következő nyáron pedig el is igazolt Oroszországba)

A második hosszabbítás sima Suns győzelmet hozott, a Clippers pedig hiába nyerte meg a hatodik mérkőzést, a Suns beőrölte őket a hetediken. Nehéz mondani bármit is ebben a helyzetben, de nagyon jó kérdés, hogy a viszonylag puhányabb Dallas Mavericksnek hogy feküdt volna Brand és Cassell keménysége a konferenciadöntőben.

Nem fogjuk soha megtudni.

Szerző: Kun Zsolt

Dátum: 2009. 12. 18.