A hetedik helyezett nagyon szerencsés, habár jócskán jutott benne tudás is. Tracy McGrady megmutatta, hogy minden lehetséges.

7. 2004 – Tracy McGrady 13 pontja és győztes kosara 35 másodperc alatt

T-Mac utolsó hármasára emelkedik

Nem vagyok könnyű helyzetben, hiszen elérkeztünk egy olyan eseményhez, ahol jobb, ha inkább a képek beszélnek a szavak helyett.

Azért valamit megpróbálok kipréselni magamból.

A 2004/05-ös idényben a Houston Rockets csodát tett az alapszakaszban és a rájátszásban is. A rájátszásban azért, mert 2 idegenbeli győzelem után is sikerült kapitulálniuk 2-0-ról a Dallas Mavericks ellen. Az alapszakaszban azért, mert… Nos.

2004. december. 9-én minden adott volt egy remek találkozóra két texasi rivális között. A csarnok tele volt, az éterben pedig Amerika első számú NBA kommentátora, Marv Albert jelentkezett be, a manapság a Suns menedzsereként ismert Steve Kerr társaságában. Ennek ellenére a találkozó mégis egy lassan csordogáló, sok ostoba hibát tartalmazó maszlag lett, amit a San Antonio Spurs teljes mértékben a kezében tartott.

a két csapat a meccs végére 34, illetve 35 százalékkal dobott mezőnyből. Horror.

Egy perccel a mérkőzés vége előtt Tim Duncan értékesítette második büntetőjét, amivel a Spurs 10 pontos előnyre tett szert (74-64). Normál esetben, ez behozhatatlan hátrány.

McGrady betörése után Yao Ming visszazsákolta a labdát, majd egy gyors Scott Padgett labdaszerzés-zsákolás kombináció után a különbség már csak 6 pont (74-68) volt 47 másodperccel a vége előtt.

A gyors fault és Devin Brown két értékesített büntetője után (76-68) McGrady nem sokat teketóriázva egy hármassal csökkentette a differenciát (76-71). Újabb fault, újabb két Brown büntető (78-71), újra T-Mac. A különbség annyi, hogy a rafinált bedobó magára ugrasztotta Duncant, és még így is értékesítette a hármast (78-74). A büntetője után (78-75) ezúttal Tim Duncanen volt a felelősség a két büntető miatt, ám ő sem hibázott (80-75).

Az időkérést követően a Rockets alig tudta bejátszani a labdát az oldalvonalról, ám végül sikeresen eljutott T-Machez, aki a liga egyik legjobb védőjéről, Bruce Bowen mellől bevágott egy újabb lehetetlen hárompontost (80-78).

Gregg Popovich sokat megélt már, de erre ő sem volt felkészülve. Az időkérést követően ismét Brown kezébe került a labda, aki az alapvonal irányába megindult, hogy faultot harcoljon ki. Szinte már hallhatta a bírók sípját mikor szándékosan/véletlenül elcsúszott, a labda kigurult a kezei közül, Tracy McGrady pedig megindult.

A Toyota Centerben (ami 1 perccel a meccs vége előtt már rendkívül kiürült) szinte mindenki biztos volt, hogy T-Mac nem az egyenlítésre, hanem fél percen belül bedobott 4. triplájával a győzelemre fog hajtani.

Ez is történt.

Az évtized legnagyobb lopott győzelmében T-Mac 13 pontot dobott az utolsó 35 másodpercben. Kedves szurkolók, soha ne adjátok föl a reményt, amíg nem halljátok meg a végső dudaszót.

Szerző: Kun Zsolt

Dátum: 2009. 12. 25.