Történelem

Egykoron a „szeles város” büszkélkedhetett a liga legprímább alakulatával, de a változás szele 1998-ban a „bikacsordát” is utolérte. A hűs fuvallatban szerzett meghűlésből azóta sem gyógyult fel a gárda. Előbb még a Grant Parkban több százezer ember előtt megünnepelték hatodik bajnoki címüket, majd a csonka szezon rajtja előtt mindenki távoli vizekre evezett. Michael Jordan és Phil Jackson nyugdíjaztatta magát, Dennis Rodman némi kitérővel ugyan (Lakers, Dallas), de végre megkezdhette a hőn áhított tivornyatúráját, míg Scottie Pippen a liga legalulértékeltebb játékosaként búcsút intve – Jerry Krause-nak talán beintve – távozott a United Centerből. Ezt követően a kispadra huppanó Tim Floyd a liga legsikertelenebb edzőjévé „fejlődött”, míg Krause fokozatosan leépítette csapatát. Kezdte a pályája csúcsán lévő Toni Kukoc elcserélésével, majd a másodéves Elton Brandet irányította Los Angelesbe Tyson Chandler draftjogáért. A hórihorgas erőcsatár mellett a „baby Shaq-nek” becézett Eddy Curry-t választotta a játékostoborzón. Természetesen a két középjátékos meg sem közelítette Brand 20/10-es átlagait, így a Bulls egyre mélyebbre süllyedt. Krause végül megkoronázva eddigi munkáját, a feltörekvő Ron Artestet és Brad Millert Indianába küldte Jalen Rose-ért. A felemelkedés persze Rose-zal is elmaradt, így a négy idény alatt összesen 49 győzelmet elkönyvelő Floydnak nem volt tovább maradása. A helyét elfoglaló Bill Cartwright-tal ugyan bő másfél évre megközelítette a középmezőnyt a Chicago, de Jay Williams motorbalesete és visszavonulása és az azután következő visszacsúszás a sereghajtói szerepkörébe lezárta az újjáépülés első szakaszát.

Közelmúlt

A következő próbálkozás Kirk Hinrich-ra, Luol Dengre és Ben Gordonra épült, de az utolsó két láncszemet itt is elrontotta a Bulls. Előbb elcserélték LaMarcus Aldridge-ot Tyrus Thomasra a 2006-os drafton, majd egy hatalmas szerződést kötöttek a Detroit Pistonsban többször is az Év védőjének választott Ben Wallace-szal. Thomasból soha nem jött ki az, amit sokan beleláttak, míg Wallace megöregedett, a fiatalok mellett közel sem tudta azt a teljesítményt nyújtani, amit korábban az autóvárosban, ezért ez a garnitúra is csak egy play-off második körre volt jó.

A legújabb kori időszámítás 2008-ban kezdődött, mikor a drafton a kilencedik legrosszabb mérleggel rendelkező Chicago realizálta 1,7%-os esélyét és bemákolta Derrick Rose-t. 2010-ben érkezett a kispadra az új vezetőedző, a korábbi trénereknél jóval karakteresebb, nagyobb tudással és komolyabb szakmai múlttal rendelkező Tom Thibodeau. A Bulls e két lépés hatására a keleti élmezőnybe verekedte magát. 2011-ben Rose MVP, Thibodeau az Év edzője lett, ám a Michael Jordan-éra utáni első bajnoki címre még várniuk kell a rajongóknak.

Erősségek

A liga egyik legjobb csapatvédekezése, két-három kiemelkedően jó egyéni védővel. Karizmatikus edző, aki képes teljes csapatát a saját képére formálni. (Majdnem) MVP-szintű vezér. Támadó pattanózás. Kiváló draftolás. Kitartó, lelkes közönség. Legendás történelem.

Gyengeségek

Rose nélkül sokszor véletlenszerű, esetleges, nem elég tudatos támadójáték. Kevés tripla. Sérülékenység, szinte az összes húzóembernél. Sok nagy szerződés, emiatt kevés lehetőség a további fejlesztésre vagy cserékre.

Húzóemberek

Derrick Rose másfél évnyi kihagyás után tért vissza a pályára. Sérülése előtt még az NBA szuperatlétái között is más dimenzióban közlekedett. Megállíthatatlan betöréseit akrobatikus ziccerekkel és lehetetlen helyzetekből besimított floaterekkel fejezte be. Lerohanásnál reménytelen volt utolérni vagy megállítani. Highlightok és best of-ok stabil szereplője. A bajnokesélyesség kérdése rövid és középtávon is az ő egészségén múlik, mivel még négy évig nyomja a sapkát 20 millió dollár környéki éves fizetésével. Ha sikerült teljesen felépülnie, akkor új távlatot nyithat (ismét) az általában a sokmozgásos taktika ellenére is elég nehézkes, igazi húzóember nélküli Bulls-támadójátékban. Rose szintjén senki nem képes védelmet bontani Chicagóban, nélküle egy nagyon kellemetlen play-off csapat a maximum, ami ebben a keretben van.

Valószínűleg nem a térdsérülése alatt lett jobb védő, viszont kinti dobása javulhatott. Ennek fontos szerepe lenne egyrészt abban, hogy kicsit tehermentesítse őt fizikailag, ne kelljen állandóan a betörésekből élnie, valamint hogy nagyobb területet hagyjon a többieknek.

Joakim Noah a csapat szíve és motorja, Rose mellett legfontosabb játékosa. Védekezésben Carlos Boozer hiányosságait is javítania kell amellett, hogy az egész védelemnek tartást kell adnia a centerposztról. A bolondos center nem tipikus dobásblokkoló magas, de erőteljes bástya a palánk körül, aki remek egy-egy elleni védő is. Támadásban is fontos szerepet tölt be, kiválóan lát a pályán, jól is passzol, és ezt Thibodeau meg is próbálja kihasználni. Centerek között jócskán átlag feletti mobilitása nem csak a palánkok alatti takarításnál, hanem lerohanásoknál is jó szolgálatot tesz. Igazi hangadó, aki nemcsak magából, de társaiból is mindig megpróbálja kihozni a legtöbbet. Omer Asik egy évvel ezelőtti elengedésével nincs már teljes értékű helyettese, így Noah egészségének megőrzése Thibodeau egyik legfőbb feladata az alapszakasz során, mivel talp-ínszalaghúzódása olyan sérülés, amely bármikor kiújulhat.

Luol Deng Thibodeau kedvenc játékosa és védekezésének egyik alapja. A legutóbbi két évben All-Star gáláig jutó, méretes angol kiscsatár támadásban nem lesz első számú opció sem itt, sem máshol, azonban a liga egyik legjobb védője hármas poszton. Halk szavú, kiváló csapatember. Támadásban nincsenek hiányosságai, de csak akkor kiegyensúlyozott, ha van előtte legalább 1-2 ember a rangsorban.

Ha neki kell megcsinálni a helyzeteket, teljesítménye hullámzóvá válik és sokszor többet kell vállalnia, mint amennyit szeretne. Két éve szalagszakadással játszik bal csuklójában, de nem műttette meg magát idén nyáron sem, úgyhogy a harmadik húzónévnél is bőven kell szerencse ahhoz, hogy a rájátszásra teljesen egészségesen érkezzen.

Alulteljesítők

A 2010 nyarán érkezettCarlos Boozer jó eséllyel utolsó évét tölti Chicagóban. Leigazolásakor a Bulls kissé kényszerpályán mozgott, miután sem Amare Stoudemire, sem Chris Bosh nem őket választotta, egy jó erőcsatárra pedig szükségük volt. Átlagaival nincs gond, és pattanózásban nem nyújt rossz teljesítményt, de fontos mérkőzéseken komoly produkciót nem mostanábanlátott tőle a nagyérdemű. Intelligens játékos, de ezt sokszor a pályán nem úgy használja, ahogy kellene. Jó az önmarketingje, minden sima zsákolást hatalmas ordítás követ, nagy súlyt helyez rá, hogy mindenki lássa, mennyire akar védekezésben, de egyetlen leütésből könnyen megveri bárki.

Jövőre lejáró lesz kontraktusa, mindössze az a kérdés, hogy hagyják kifutni 2015-ben vagy már jövő nyáron kivásárolják amnesztiával. Az egészen biztos, hogy nem számolnak vele hosszabb távon.

Taj Gibsonnak is könnyen kitelhet a becsülete, amennyiben nem javít teljesítményén. Tavaly hosszabbított a klubbal, új szerződése pedig idén indul majd, de tavalyi produktuma meg sem közelíti azt a 8 millió dollárt, amelyet évente zsebre fog tenni a következő négy szezon során. Boozer ellentéte. Nem túl technikás játékos támadásban, a tutin és az üres középtávoli tempókon kívül nem sok mindent tud a gyűrűbe juttatni. Pozitívum, hogy nem is erőlteti ezeket.

Hátul kifejezetten jól mozog, szívós, alkatához képest kemény védő, aki rendszeresen a pályán találta emiatt magát a meccsek végén. Jó csapatember. Alapvetően nem lenne vele gond, de a fizetéséhez képest keveset csinál, márpedig a luxusadóban úszó Chicago második gondolata ő lesz, ha payrollt szeretnének kurtítani.

Reménységek

Jimmy Butler az egyetlen igazi fejlődési lehetőség az együttesben, legalábbis addig, amíg Marquis Teague nem bizonyít az alapszakaszban is, vagy Nikola Mirotic át nem teszi székhelyét a Real Madridból Amerikába. Igazi tündérmese az övé. A középiskola végén hajléktalan volt, mert az édesanyja kidobta otthonról, ez az időszak azonban nagyon pozitív hatással volt jellemére. Semmit nem vesz készpénznek, és soha nem adja fel, így a felejthető újoncszezont egészen kiváló második követte. Deng kicsit alacsonyabb, kicsit atlétikusabb klónja, emiatt irányítóktól kiscsatárokig mindenkit képes limitálni, részben még Jamest is. Megbízható, sokoldalú, hatékony. Nem első számú opció egyelőre, de kontrából, második hullámból már könnyedén veri meg az emberét, és külső dobása is sokat fejlődött.

Ha Rose egészséges lesz a következő szezonban, akkor a 2011-es főcsoportdöntős Bullshoz képest Butler lehet a legnagyobb upgrade. A liga legjobb védekező wing-párját alkothatja Denggel idén.

Kilátások

Szerző: Tóth Attila

Dátum: 2013.11.23.