Missing image

DET – 2013.11.10.

Történelem

A csapatot 1941-ben alapították Fort Wayne Zollner Pistons néven, ugyanis a tulajdonos Fred Zollnernek volt egy fémöntödéje, ahol dugattyúkat (pistons) gyártottak, elsősorban autók, kamionok és mozdonyok részére. Az NBL után 1948-ban Fort Wayne Pistonsként a BAA-ban indult az együttes, majd Fred Zollner közreműködésének is köszönhetően 1949-ben megalakult az NBA, a klub pedig a kezdetektől tagja a bajnokságnak. A Pistons népszerűsége az egekbe szökött a kor showman-pontgyárosa, George Yardley csatlakozása után, és az eredmények sem várattak magukra sokáig: 1955-ben és ’56-ban a nagydöntőbe jutottak, ám mindkét alkalommal elbuktak. A dicső kezdeteket a közeli Detroitba való 1957-es költözés zárta. A ’80-as évekbe érvén a Detroit 16 győzelemmel története addigi legrosszabb teljesítményét produkálta. Minden megváltozott egy esztendőre rá, amikor a draft 2. helyén (az 1/1-es Mark Aguirre néhány év múlva csatlakozott a rosszfiúkhoz) elhozták az irányító Isiah Thomast, aki később játékosnak éppolyan legendásan jó lett, mint amilyen rossz menedzsernek. 1982-ben Bill Laimbeer hozta át a könyököseit Clevelandből, Vinnie “Microwave” Johnson a mikrohullámait Seattle-ból. Majd az 1985-ös újoncbörzéről érkezett Isiah Thomas ikonikus hátvédpárja, Joe Dumars, 86-ban John “négybajnokigyűrűmvanháromkülönbözőcsapatbandeénsemértemhogyan” Salley, egy évre rá pedig Dennis Rodman. Ezzel a korszak egyik edzőfenoménjének, Chuck Daly-nek vezetése alatt össze is állt a Bad Boys, akiknek védjegyévé vált a nagyon erőszakos, olykor alattomos védekezés. A csapat 1988-90 között háromszor is az első helyen zárta az alapszakaszt, utóbbi két alkalommal a bajnoki címet is bezsebelte. A következő néhány évben még elit alakulat volt a Pistons, de Michael Jordan és az idő vasfoga lassan kilúgozta az aranycsapatot. A gyors alámerülést követő fellendülés az 1994-ben draftolt Grant Hillhez köthető, aki ugyan többször is a rájátszásba vezette a Detroitot, átütő sikert azonban nem sikerült elérnie, így 2000-ben aláírt Orlandóba. 2001-től – a nem sokkal rá az Év Edzőjének megválasztott – Rick Carlisle vette át a csapat irányítását és a Hill-cserében szerzett védőfenomén Ben Wallace – akinek fénykorában az afro frizurájánál csak a bicepsze volt nagyobb – segítségével konferenciagyőzelemmel és PO második körrel ajándékozta meg a szurkolókat.

2002 nyarán Joe Dumars Jerry Stackhouse-t Richard “RIP” Hamiltonra cserélte a Washingtonnal, draftolta Tayshaun Prince-t, leigazolta a szabadúszó Chauncey Billupsot. Vezérkari főnöknek hozta Larry Brown-t, utolsó építőkockaként pedig Rasheed Wallace-t, majd betakarította a termést: a 2004-es bajnoki címet. Nem sokon múlt a duplázás 2005-ben a San Antonio Spurs ellen, azonban a texasi csapat hétmeccses heroikus küzdelemben jobbnak bizonyult. Ezt követően a klub ugyan még tartotta magát, de sorra mentek el a meghatározó emberek, a hat konferenciadöntőbe jutást számláló sorozat pedig 2009-ben ért véget, amikor a bajnokság első napjaiban távozott Chauncey Billups – a gárda esze -, helyére Allen Iverson érkezett. A 2009-2010-es szezonra visszatért az időközben Chicagót és Clevelandet is megjáró Ben Wallace, a nyáron pedig Charlie Villanueva és Ben Gordon leigazolásával próbált új lendületet nyerni a Pistons.

Közelmúlt

Utólag bebizonyosodott, hogy Joe Dumars 2009-es húzásai egyáltalán nem jöttek be, Gordonnak csak fellángolásai voltak, CV-nek még az sem. Előbbit már sikerült elcserélni a sikertelen évek alatt, nem úgy Villanuevát, aki a GM-iskolákban intő példa lehet arra, hogyan ne kössünk szerződést az NBA-ben. John Kuester után Lawrence Frank sem tudott túl sok mindent kezdeni a csapattal, a konzisztenciának a legapróbb jeleit sem lehetett felfedezni a Pistonson, amely pocsék szezonkezdéseivel mindig hamar kivonta magát a rájátszásért folytatott küzdelemből. Cserébe a drafton sikerült megszerezni Greg Monroe-t, Brandon Knightot és André Drummondot, igaz a három titán közül a fiatal kombóhátvédet már tovább is passzolta a klub. Már Tayshaun Prince sem kék-piros-fehérben pattogtat, pedig ez korábban elképzelhetetlen lett volna. 2013 nyarán új időszámítás kezdődött, érkezett Josh Smith az Atlantából és Brandon Jennings a Milwaukee-ból, valamint az eddig nem sok biztatót nyújtó Maurice Cheeks a vezetőedzői posztra, miközben visszatért a klublegendának számító Chauncey Billups.

Erősségek

Fiatal keret némi rutinnal átitatva. Támadó pattanózás. A Dugattyúsoknál pattogtat a liga egyik legreménytelibb magasember párosa, ráadásul a tapasztalatok azt mutatják, hogy működőképes a Drummond-Monroe tengely.

Gyengeségek

Kevés szerzett labda, sok eladott. Az utóbbi években hiányzott az alfahím a csapatból. Átlagosnál gyengébb támadás. Annál is szerényebb védekezés. Az előbbi javulását a friss szerzemények közül inkább Jenningstől, az utóbbiét Josh Smithtől várhatják. Mindkettőtől, hogy végre megint legyen valaki, aki hátán cipeli az együttest.

Húzóemberek

Ugyan házon belül kapott erős konkurenciát, Greg Monroe-nak mindez nem szegte kedvét és továbbra is dupla-dupla közeli átlagot produkál. Főleg a támadó palánk alatt él, fontos pattanókat szed le és ezeket sűrűn vissza is tudja tenni, valamint posztjához képest jól lát a pályán és remek ütemben találja meg társait. Nála megtermettebb centerek ellen sokszor szenved. Szerencséje van: a jól védekező, szuperatléta Drummonddal mellett e hiányossága nem olyan feltűnő. Jobb csapattársakkal még inkább veszélyt jelenthet majd a centerektől ritkább tripla-duplára. Borzasztóan sokra viheti.

Alulteljesítők

Erre a helyre évről-évre joggal pályázik mind Charlie Villanueva, mind Joe Dumars – előbbi a pályán, utóbbi az irodában mutatott produkciójával. Most itt a lehetőség mindkettejük előtt: Villanuevának például arra, hogy valószínűleg élete legjobb szerződésének utolsó évében olyat nyújtson, amivel a ligában tudja tartani magát. Olykor megszalad a keze a triplavonalon túlról és akkor elhiszi róla az ember, hogy egy NBA-kosarasról van szó. Ám ezek csak apró felvillanások tőle, akkor is rádobja a labdát bárhonnan, ha épp rossz napja van. Védekezésben mínusz egy ember, csapatba kerülésén az sem segít, hogy hajlamos eltunyulni. Volt rá példa, hogy a dominikai válogatottból is hazazavarták, mert pocsék volt az erőnléte…

Reménységek

A még csak húszéves Andre Drummond a liga lereményteljesebb centerpalántáinak egyike. Erő, termet és atlétikusság egészen ritka kombinációja. Sokszor jól olvassa a játékot védekezésben, a lepattanóra nála gyorsabban nem sokan reagálnak, támadásban pedig kíméletlen a gyűrű közelében. Már most elit pattanózó és veszélyes dobásblokkoló, de a nyomasztó dominancia sem elérhetetlen.

Persze a hibái is megvannak: buta bakikat követ el olykor, már-már komikus a büntetőzése és képes rövid idő alatt összeszedni 2-3 faultot. Ezeken túl már volt egy hátsérülése, ami sosem jó jel egy center esetében. Az NBA új Twin Towerse lesznek Monroe-val? Az idő eldönti, mindenesetre senkit nem lep majd meg, ha időközben versenyben lesz az Év védőjátékosa címért is.

Kilátások

Szerző: Futó Csaba

Dátum: 2013.11.10.