Draft 2010: Seregszemle 4

Ha az 2009-es játékosvásár úgymond irányítókban volt gazdag, akkor a 2010-es alighanem az erőcsatárokra vadászók kincsesbányája lesz. Mindenféle színben, életkorban, méretben, típusban, és stílusban van választék.

Az egyenletesebb eloszlás miatt (is) a seregszemle harmadik részéből kimaradtak azok a játékosok (Cousins, Monroe etc.) akik – a némileg önkényes besorolás alapján – erőcsatárként és centerként bevethetőek (vagy annak tűnnek), ők majd a következő fejezetben a centerekkel együtt kerülnek terítékre. Nos, ezek után, a teljesség igénye nélkül, lássuk a kínálatot.
[Használati útmutató: A végzős játékosok * lettek jelölve]

http://kepfeltoltes.hu/view/100308/fa02_www.kepfeltoltes.hu_.jpg Ki más állhatna (kívánság) lista élén, mint a Georgia Tech újonca: Derrick Favors? A szezon kezdeti szakaszában John Wall elsőszámú kihívójának számított, de mostanra már kicsit árnyaltabb lett a kép. Wall betonbiztos 1/1-es, Turner és Johnson is nagyon “nyomul”, de ettől függetlenül nem lenne meglepetés, ha Favors mégis második választás lenne. Nyilván ez attól is függ, kik választhatnak “csak” a top5-ben, de ettől aligha fog lejjebb “zuhanni”. Tulajdonképpen Favors nem okozott csalódást az első és utolsó egyetemi idényében, de némi költői túlzással az a fajta, akit az Isten is NBA játékosnak teremtett. Tökéletes testi adottságok (206 cm, 109 kg, szép nagy karfesztáv) egészséges önbizalom, remek munkamorál, határtalan potenciál. Hyperszupermegaatletikus. Dob, pattanózik, blokkol, és a védekezésben is odateszi magát.

Favors csapattársa Gani Lawal egy kiforrott, kész játékos. A fegyverhordozó “kaszt” ideális jelöltje. Szorgalmasan teszi a dolgát, a mezőnyben és a palánk alatt egyaránt. Nem túl széles a támadórepertoárja, instabil a közép távolia és pocsék büntetőző, de amit tud (lepattanózás, zárás, közeli tempók) azt támadásban és védekezésben is magas szinten és egyenletesen hozza. Ha az idén csak a második körben kell majd el, akkor az már lopásnak (steal) minősül.

A pontgyáros Craig Brackins (Iowa State) már 2009-ben is kacérkodott a jelentkezés gondolatával, végül maradt harmadévre, és lehet, hogy megbánta. Stabil elsőkörös választás, de már korántsem jegyzik olyan magasan, mint egy éve, ebben alighanem közrejátszik az idei kínálat bősége mellett az Iowa gyengélkedése is. Szépen kivitelezett tempódobásai gyilkosan pontosak, a triplagyártásban is jeleskedik, de a “kulimunkát” (pattanózás) is elvégzi. Az irokéz frizurája pedig fenomenális.

Természetesen a másik oldal jeles képviselője sem maradhat ki a szemléből. Jarvis Varnado* avagy a blokk király. A Mississippi State végzőse évről-évre egyenletesen fejlődött, szépen növekedett a játékideje; pontjainak, a leszedett pattanóknak és a kiosztott sapkáknak a száma. Három éven keresztül 4.6- 4.8-as blokk átlagot hozni, megsüvegelendő teljesítmény. A támadásbeli hiányosságait atletikussággal és a védekezésben nyújtott extra teljesítménnyel kompenzálja. Lehet, hogy ez sem lesz elég az első körhöz, de nem kellesz sokáig izgulnia, a top40-ben ott lesz.

http://kepfeltoltes.hu/view/100308/3-2-1_www.kepfeltoltes.hu_.jpg

Brackins, Varnado, Davis (balról, jobbra)

Tyler Hansbrough után is van élet, ezt a tételt igyekszik bizonyítani a North Carolina Egyetem. Mindjárt két jelöltjük is akadt a pótlásra. Ed Davis már tavaly is megmutatta oroszlánkörmeit. A balkezes, szikár, remekül védekező és impresszív támadójátékot produkáló Davis az idén egyértelműen vezére volt az átalakulóban lévő címvédőnek. A múlt idő sajnos nagyon is indokolt, ugyanis februárban eltörte a kezét. A márciusi őrületből biztosan kimarad, az idei draftról talán nem. A sérüléséig top10-es választásnak számított, ha egészséges, feltétlenül ott a helye.

A másik jelölt az újonc John Henson, aki Davis sérülése után kapott több lehetőséget a bizonyításra, és élt vele. Nagy valószínűség szerint nem lesz ott az idei drafton, de ha töretlenül fejlődik, jövőre nagyon jó lehet. Henson említésével máris átnyargaltunk egy sajátos alkategóriára. A light power forward (Anthony Randolph, Brandon Wright) olyan karóvékony, súlytalan “erőcsatár”, aki remekül dob, szívósan védekezik, az ő esetükben nyer értelmet a magasbedobó kifejezés. Ebben a csoportban említésre érdemes játékos még cseh Jan Vesely (Partizan Belgrád) és JaJuan Johnson (Purdue).

A másik véglet is szót érdemel. Az alulméretezett (6’6′-6’8′), de fizikailag erős, és jó értelemben véve agresszív erőcsatárok mostanában elég népszerűek és “keresettek” a profik között is, elég csak Bass, Blair, vagy Millsap nevét megemlíteni.

http://kepfeltoltes.hu/view/100308/3-2-2_www.kepfeltoltes.hu_.jpg

Booker, Patterson, Harangody (balról, jobbra)

Luke Harangody* (Notre Dame) ugyanolyan emblematikus figurája az egyetemi bajnokságnak, mint a fentebb említett Hansbrough volt. Évek óta stabilan hozza a dupla-dupla átlagát, igazi vezéregyénisége csapatának. A hiányzó centiket elszántsággal és bulldog mentalitással pótolja. Nem igazán atletikus, és a mackós mozgása miatt valószínűleg csak a második körben fog elkelni.

Patrick Patterson (Kentucky) átlagai ugyan csökkentek (ez Wall és Cousins érkezésének köszönhető), de sokkal hatékonyabb és megfontoltabb lett a játéka, már fel sem tűnik, hogy egy picit alacsonyabb a kelleténél. Vérbeli harcos típus, aki megalkuvást nem tűrő harci kedvvel küzd a védő és a támadó palánk alatt egyaránt. Erős, dinamikus és mozgékony. Pontjait inkább a festékből szerzi, de szorgalmas munkával kifejlesztett egy stabilnak mondható középtávoli dobást is, sőt már a triplát is beveri, ha kell. A top10 sem elérhetetlen a számára.

És végül, de nem utolsósorban, némileg leegyszerűsítve Trevor Booker* (Clemson) a balkezes(!) DeJuan Blair, egészségesebb térdekkel. A várható helyezése ingadozó (első kör vége, második eleje), akárcsak csapatának teljesítménye, egy erős Madness sokat javítana a megítélésén.

A többiek: Samardo Samuels (Louisville), Deon Thompson* (North Carolina), Ekpe Udoh (Baylor), Michael Washington (Arkansas)

Folyt. köv.

Szerző: Farkas Dénes

Dátum: 2010. 03. 08.