Ködös, sötét, vaksötét seattle-i éjszaka volt. A kikötő egy félreeső sikátorában lévő kocsma kései vendégei, a fejüket se kapták föl, mikor egy kabátba burkolózott embert láttak a belső, zárt helyiség felé sietni. Záródott az ajtó, a kabát alól előtűnt Sam Mitchell erőteljes alakja.

-Üdv Mitch, örülök, hogy eljöttél-üdvözölte székéről felállva, kinyújtott kézzel felé lépő Don Nelson.
-Szép estét Nellie bácsi, hogy ityeg mostanság?
-Voltam jobban is, fiam-szólt az öreg Don, és visszaült a helyére.-Te is sörözöl, Sammy? Ajánlani tudom. És veled mizujs?
-Áh-legyintett lemondóan Sam, miközben bosszúsan törölgette a párát szemüvegéről.-Rosszul mennek a dolgok a csapat körül. Többen a fejemet követelik, amit nem igazán értek.
-Hát épp ez az, ha jól tudom, ezért jöttünk ma itt össze.-Nelson az órájára nézett:-Karlnak már itt kéne lenni. Elképesztően szétszórt a fiú.
Végszóra nyílt az ajtó, és George Karl viharzott be rajta, kissé megviselten. Homlokát törölgetve szabadkozott:
-Elnézést uraim, de egy Nirvana tribute zenekar koncertet semmiképpen nem hagyhattam ki. A hely kötelez ugyebár; ez olyan, mint Liverpoolban nem elsétálni az Abbey Roadra.
-Az nem Londonban van?-vetette közbe Mitchell.
-Mindegy az-szuszogott Karl, és gyorsan belekortyolt a sörébe.-Mi most itt vagyunk, de miért pont itt?
-Nem kell, hogy felismerjenek az emberek. Ebből a városból kihalt a profi kosárlabda, szerintem jó a helyszínválasztás-vélekedett Nelson.
-De javaslom, hogy üres szavak helyett térjünk a tárgyra. Bajban vagyunk, önvizsgálatra feltétlenül szükség van. Elégedetlenek a nézők, morgolódnak a játékosok, piszkálódik a sajtó. Igazán tanulhatnának tiszteletet.
-Még hogy elégedetlenek?-fakadt ki Sam.-Könyörgöm, én nem olyan rég év edzője voltam!
-Persze, mert év GM-je cím nincs-kottyantotta közbe Karl, de Mitchell lesújtó pillantását elkapva magába forrasztotta a szót. Sam folytatta:
-Hiába mondom a játékosaimnak, hogy dobjanak többet! A kosárladbát pontokat szerezve kell megnyerni, nem? Az ellen meg nem tudok mit tenni, hogy az ellenfél túl jól védekezik… Oké, hogy a csapatvédekezés nulla, de nem állhatok be én a padról játszani!
-A padot ne is emlegesd-szólt Nelson, Karl egyetértő bólogatásától kísérve.-Az újoncokat minek játszassam? Annyi lehetőség van, ahol kiélhetik magukat: edzőterem, D-liga… Ne már én vesződjek velük, könyörgöm! Ott van Andris, ő kap 48 percet, meg Jackson, ő 49-et. Azok rendes gyerekek, na ők például beleférnek a rotációba!
-És Morrow?-kérdezte Mitchell.
-Ő csak egy fellángolás volt-kacsintott sokatmondóan Nellie.-Megleptük vele a ligát; még nagyobb meglepi lesz, hogy idén már nem játszik többet egy percet sem.
-Jó hogy említetted ezt a védekezést, Sammy-kapcsolódott be Karl.-Én évek óta emiatt nyelek… Pedig megteszek mindent. Van nevem a szakmában, mégse hallgatnak rám. Hiába mondom: védekezzetek! Csináljak csapatvédekezést, de kikkel? Cambyt elsózták… Iversonnal képzelték el a csapatvédelmet? -Balkman?-vonta fel a szemöldökét Nelson.
-Áh, ő ilyen támadójátékkal nem faktor-hessentette el a feltevést George.-Pedig próbálok szimpatikus is lenni… Mikor Iverson elment, jól megmondtam a magamét a sajtóban, de az se tetszett. Próbáltam kiöltözni, de csak a gúnykacajt kapom mindenhonnan. De könyörgöm: szürke zakóban nem lehet a DÍ-FENSZ!-kórust vezényelni!
-Igaz is Dzsordzsi, akartam mondani, milyen klassz az új mackófelsőd. Szép, sárga.
-Kösz.
-Elnézést, hogy félbeszakítom ezt a fontos, divatról szóló társalgást-szólt közbe Nelson,-de azt megerősíthetem, hogy ezek a szurkolók tényleg pofátlanok. Mit várnak még tőlem? Hozzam le a csillagokat?! Mikor elmentem Golden State-ből, PO-ban volt a csapat. Aztán 12 évig semmi, majd visszajöttem, egyből PO, és második kör. Fakasszak vizet a sziklából?
A dohogásban csak szünet állt be, nyomta még teher az idős mester begyét.
-Nem is tudom, minek aggódok. Három éves szerződésem van… Maximum elkezdem játszatni megint DeMarcus Nelsont. Mondjuk, kap heti 2 percet… Egyszerre! Végre egy játékos, akinek tetszik a neve.
Felnevetett a társaság; kicsit oldódott a hangulat. És az elfogyasztott italok is elkezdték megtenni a magukét.

Nellie Mitchellre mutatott:
-Te Év edzője voltál, ráadásul a csapatod erős. Nem hinném, hogy belefutnak egy 4-5 meccses verési sorozatba.
-Főleg, ha tovább újítok-lelkendezett Sam.-Például a többség ma sem érti, miért kényszerítem Kaponot folyamatosan betörésekre, Moont meg kinti dobásokra!
-Hát, EZT valóban nem-szúrt oda ismét Karl.
-És az smafu, hogy mióta Bargnaninak engedem, hogy vadgesztenyékkel a pofájában játsszon, azóta lehet tudni, miért is volt anno 1/1-es?-nézett körbe büszkén a társaságon.
-No igen, ez a 22-es csapdája-állapította meg Nelson.-És Neked sincs félnivalód George, hisz mióta Billupsot megszereztétek, azóta zsinórban jönnek a győzelmek. Van valaki, aki elvégzi helyetted a piszkos munkát.
-Már ameddig engedem…-dohogott szégyenkezve Karl.-Hát nehogy már ne a fejétől bűzölögjön az a hal!
Megint nevettek; de egyre jobban beértek az éjszakába. Fészkelődni kezdtek, vágytak már az ágyukba.

-Várunk még valakire? Csak mert úgy vélem, sikerült megnyugtatni magunkat, és egymást…-kérdezte Mitch.
-Igen, Ricknek hamarosan meg kell érkeznie. Szólt, hogy késni fog.-Nelson ismét precíz jósnak bizonyult; a következő pillanatban nyílt az ajtó, és belépett rajta Rick Adelman. -Jó estét Uraim, elnézést, hogy megvárakoztattalak benneteket, de be kellett ugranom a kezdőimhez a kórházba, és a rehabilitációs központba-szólt, miközben lepacsizott, majd az asztalhoz telepedett.
-Tényleg Rick, akartam is kérdezni, hogy a múltkori 30 pontos vezetéseteknél miért küldted pályára a teljes kezdőt?-érdeklődött Sam.
-Mert csak így jött ki a játszott percátlaguk 45-re-válaszolta Adelman, miközben aktatáskájából egy nagy papírlepedőt terített az asztalra.
-Tudjátok, hiszek a számmisztikában. Meg különben is: a nézők nem azért fizetnek, hogy Head-parádét nézzenek; a kínaiak pláne nem-oszlatta el a kételyeket végleg.
-De most térjünk a lényegre, ami nem más, mint a megromlott presztízsünk és tekintélyünk helyreállítása. A Nagy Terv.
-Kevesebb rádobás?-sápadt el Mitch.
-Halszálkás öltöny?-jajdult fel Karl.
-Épeszű rotáció?-dörmögött Nelson.
-Nem, a dolog ennél sokkal körmönfontabb. A Terv az, hogy visszacsempésszük Isiah-ot egy NBA-csapat edzői székébe.

Rick ennél a pontnál diadalmasan nézett körbe a társaságon, a többiek elismerően hümmögtek.
Majd, a négy gondterhelt férfiú a rajz fölé hajolt, hogy pontosan áttanulmányozzák a sátáni terv részleteit.

Reszkess kosárlabda-világ: A java csak most következik.

Szerző: Galambos László

Dátum: 2008. 11. 23.