A szezonrajt nem éppen úgy sikerült, ahogy azt a Cleveland szurkolók várták. A nyáron újratöltött hatlövetű töltényei többnyire besültek. Egy golyó ugyan nagyot durrant, de az kevés volt a mesterlövész brigáddal szemben.

A csúfosnak mondható hazai vereség után, a Cleveland 81 meccsel a szezon előtt meg van bélyegezve. Legalábbis a legtöbb pártatlan, vagy ellendrukker szemében. Mindenki nagyot legyint, miközben azt mondja: „Egy fecske nem csinál nyarat! Nem lesz idén se bajnok a Cleveland…”

Tegnap éjjel átmeneti álmatlanságomból és a hozzánk képest egy héttel későbbi amerikai óraátállításból adódóan, azon kaptam magam, hogy a szezonrajt legizgalmasabbnak ígérkező meccsét nézem. Különösebben nem érdekelt (számomra ma éjjel kezdődik a szezon), de ha már úgyis ébren voltam, belenéztem. Úgy tűnt, hogy hamar eldől a találkozó. A Cavs egy körön belül kettőt vert a kicsit öregfiúsan totyogó Bostonra, de ahol egy kezdőcsapatnyi All-Star pattogtat (nem szívesen, de Rondonak megelőlegezve), ott nem tarthat sokáig egy hullámvölgy. Ennek rendje és módja szerint hamar fel is tápászkodtak a zöld-fehérek, sőt mi több, át is vették a vezetést, amit aztán a lefújásig tartani tudtak.

Elkeserítő éjszaka volt ez a Cleveland szurkolók számára, amiért nem is annyira a vereség ténye, mint a mutatott játék képe felelt. Nekem se szimpatikus a ráció nélküli játékuk, és szerintem is szörnyű azt nézni, ahogy James árnyékában mindenki elfonnyad, de három pontot mégis merek találni, amire támaszkodva révbe érhetnek.

1. Jómunkásemberek

Moon, Parker és Hickson nagyszerű kiegészítő emberek, igazi szorgos hangyák, akik védekeznek, lepattanóznak, dobást blokkolnak, kiszolgálják őnagyságát és jóízűen fogyasztják el azokat a morzsákat, amit tőle kapnak.

2. Shaq és Ilga, avagy a Twin-Slower

Elnézést kérek a meglehetősen bugyuta kifejezésért, de Bazska kijelentése múzsaként hatott rám, és megadva a tiszteletet a nagy elődöknek ugyanakkor érzékeltetve kettejük együttes jelenlétét a pályán, valahogy ez szisszent fel a szürkeállományban: Twin-Slower.

Annak ellenére, hogy fénykorukat és ezzel együtt egyébként örökké kérdéses mozgékonyságukat is maguk mögött tudják, azért jó ez a két óriás egyszerre a pályán, mert kiegészítik egymást. Shaq szemmel láthatólag még mindig jó alapanyag (sőt egyre jobb) a palánk alatti romboláshoz, míg Ilgauskas távoli vajkezével a mai napig nem tudnak mit kezdeni az ellenfelek. Kettejük játékát összemixelve megkapjuk James centerverzióját. Két James egy csapatban? Elég kell, hogy legyen egy bajnoki címre.

Viccet félretéve, a Dízel érkezése egy újabb játszható lapot, és hatványozott variációs lehetőségeket jelent Brown mester számára. Shaq jelenléte miatt lett palánk alatti játékuk, olyan palánk alatti játék, ami összehúzza a védelmet. Ez soha nem árt annál a csapatnál, ahol Mo Williams, Gibson és West (már ha kiengedik majd az elmegyógyintézetből) sertepertélnek a triplavonalon. A korábban említett szorgos hangyák (Parker, Moon) valamint LeBron is könyörtelenül be tudja vágni a triplát, de ha arról van szó, akkor még Ilgauskas is.

3. Lebron James

…

Ha Jamesnek sikerül kicsit visszavenni a fordulatszámból, és egy picit lehiggadva többet használja az eszét, akkor talán észreveszi majd a körülötte rohangáló (vagy inkább álldogáló) hasznos fegyverhordozókat. Amennyiben ez megtörténik, tehát ha a Cleveland képes játékstílust változtatni, véleményem szerint nincs csapat, aki útjukat állhatná. De még az is lehet, hogy egyébként se.

Szerző: Szabó Levente

Dátum: 2009. 10. 28.