A szezonfelező táján és az átigazolási határidő (március 15.) közeledtével érdemes számot vetni azzal, hogy az idei szezon során a csapatok mit értek el, mire számíthatnak a továbbiakban és milyen irányban haladnak.

Jelenlegi mérleg: 15-17

Kezdőcsapat: Rajon Rondo/Ray Allen/Paul Pierce/Kevin Garnett/Jermaine O’Neal

Mi történt idáig?

Azok után, hogy a Celtics az előző négy szezonban uralta az Atlanti divíziót, sőt, talán nem túlzás azt állítani, hogy ennek az időszaknak a legjobb keleti csapata volt, most az idény felénél a keleti konferencia nyolcadik helyén szerénykedik 50 százalék alatti mérleggel. A Celtics három vereséggel kezdett, majd Paul Pierce visszatérése ugyan segített kicsit, de januárban egy ötös vereségszéria is becsúszott.

Később, amikor egy tízmeccses periódust kilenc győzelemmel abszolvált a Boston, úgy tűnt, kezdenek helyrerázódni a dolgok, ám azóta egyetlen siker mellett hét vereséget szenvedett a csapat, így a nagy hármas (négyes?) utolsó nekifutása egyelőre csúfos kudarcnak tűnik.

Pedig Doc Rivers csapata szokás szerint az egyik legjobban védekező az egész ligában: a Celtics kapja a harmadik legkevesebb pontot meccsenként, mezőnyből mindössze 41,8%-kal dobnak az ellenfeleik, a perimétert pedig a Boston védi a legjobban, mindössze 30%-kal tripláznak a Celtics ellen. Akkor mégis mi az oka ennek a 15-17-es mérlegnek és annak a jó néhány kínos vereségnek? A válasz természetesen a szörnyű támadójáték.

A Celtics vezére és legjobb pontszerzője még mindig Paul Pierce, aki azonban sérülés miatt kicsit később kezdte az idényt, ráadásul karrierje egyik leggyengébb szezonját futja. Pontátlagban a másik két sztár, Kevin Garnett és Ray Allen is visszaesőben van, ám előbbi az elsőrangú bostoni védekezés sarokpontja, utóbbi pedig még mindig halálos pontossággal szórja a triplákat.

A legnagyobb kérdőjel Rajon Rondo játéka. A 26 éves irányítótól sokan azt várták, hogy a Celtics élére áll, bebizonyítván, hogy lehet köré győztes csapatot építeni, ez azonban nem következett be. Noha Rondo továbbra is az egyik legtöbb gólpasszt adja a ligában, és a betörései is rendkívül veszélyesek, eladott labdákban karriercsúcs felé araszol, ráadásul hatodik évében még mindig olyannyira nem tud tempót dobni, hogy az ellenfelek rendszeresen két méteres távolságból „védekeznek” rajta.

Rondo védelmében meg kell jegyezni, hogy ő sokkal gyorsabban játszik, mint társai, akiknek sokszor gondot okoz lépést tartani vele, és valószínűleg az sem segített az önbizalmán, hogy heteken át arról szóltak a hírek, Rondót el akarja cserélni Danny Ainge.

Ainge, akinek idei húzásai nem (sem) jöttek be – a Celtics rajongói valószínűleg a mai napig nem értik, miért kellett elcserélni Kendrick Perkinst –, emiatt a cserepad is rendkívül halovány, egyedül Brandon Bass játékát lehet kiemelni.

Mi lesz ezután?

Bár a helyzet nem fényes Bostonban, de korántsem reménytelen, Ainge előtt több lehetőség is kínálkozik, hogy rövid időn belül újra bajnokesélyes csapattá varázsolja a Celticset. Mivel Pierce és Rondo szerződései kivételével az összes nagy kontraktus lejáró, köztük Garnetté és Allené is, nyáron rengeteg helye lesz a Bostonnak a cap alatt, akár a Dwight Howard-Deron Williams kettőst is megcélozhatják.

E terv megvalósítása érdekében azonban Rondótól meg kellene szabadulni, ami egyébként is benne van a pakliban, hisz az ő szerződése a leghosszabb, és egyre inkább egyértelmű, hogy ő nem az a játékos, akire bajnokesélyes csapatot lehet építeni. Ha mégis ezzel próbálkozna Ainge, arra is jó lehetősége van, hiszen Garnett és Allen lejáró szerződését felhasználva komoly re-toolt hajthat végre a következő két hétben – bár ennek valószínűsége szerintem alacsony.

Természetesen nem tudhatjuk, mit hoz a jövő, és melyik utat választja a Celtics, mindenesetre a kedvező cap szituáció miatt gyanítható, hogy Bostonban a következő években is erős csapatot láthatnak majd a drukkerek.

Szerző: Király Levente

Dátum: 2012. 02. 26.