A szezonfelező táján és az átigazolási határidő (március 15.) közeledtével érdemes számot vetni azzal, hogy az idei szezon során a csapatok mit értek el, mire számíthatnak a továbbiakban és milyen irányban haladnak.

Jelenlegi mérleg: 22-12

Kezdőcsapat: Darren Collison / Paul George / Danny Granger / David West / Roy Hibbert

Mi történt idáig?

A nyári cserebere és játékosmozgás egyik legalultérkeltebb darabkája David West költözése volt. A veterán erőcsatár ugyan gyengébb számokat produkál, mint tette azt kiegyensúlyozott Hornetses éveiben (ezt írjuk a kevesebb pályán töltött perc okaként), ám a sok fiatal tehetség egy igazi vezért kapott maga mellé a pályára.

Ha nem is teljesen, de igen nagy részben neki is köszönhető, hogy a Pacers szép csendben a keleti mezőny elitjébe emelkedett. Már a szezon első harmadában látszott, hogy a tavaly csak nyolcadik helyen rájátszásba vergődő csapattal idén jóval komolyabban kell számolni. Ezt mutatja, hogy olyan városokból sikerült idegenben győzelmet lopniuk, mint Miami, Dallas, Los Angeles, Boston, Orlando vagy éppen Chicago.

A titok nem titok, hiszen a Pacers minden posztján átlagosnál jobb játékosokat találunk – elmondható a játékrendszerről, hogy nehéz megjósolni kié is lesz a következő dobás. A pontok nagy többségét természetesen Danny Granger szállítja, akinél ugyan az elmúlt évek szenvedése miatt még megfigyelhetőek a one man show szindrómái, ám láthatóan egyre többet keresi a társakat. A keleti élmezőny egyik legjobb centere (Roy Hibbert) és West régi cimborájaként számon tartott energikus irányító (Darren Collison) mellett két fiatal tehetség rotálja a Granger mellett eltörpülő, mégis igen fontos dobóhátvéd posztot: a robbanékony Paul George mellett a Spurstől elcsent George Hill töltik be a helyet. Frank Vogel edző nem kér tőlük igazán sokat, hiszen míg Hill a padról jövő szikra, melynek manapság mindenképpen szerepelnie kell minden élcsapat tarsolyában, addig George a higgadt hóhér a triplavonalon túlról – mindkettőjük játéka kulcsfontosságú ebben a magas oktánszámú támadórendszerben.

Mi lesz ezután?

Mi hiányzik a jelenlegi Pacersből, ha a tehetség és az összeszokottság megvan egy esetleges rájátszás meneteléshez? A tapasztalat. A legrutinosabb West is mindössze 24 rájátszás találkozón lépett pályára karrierje alatt, ami nem a legjobb előjel.

Elég csak becsukott szemmel elméláznunk rajta, hogy a második körben mi történne a Pacersszel, ha például a minden rafkósággal felszarvazott Bulls, vagy éppen a Pacers játékstílusával szöges ellentétet képviselő Heat jön szembe bajnoki álmokkal.

A sport sikerekben mostanság amúgy sem kicsattanó Indianapolis városa fel tudna ébredni és nőni a feladathoz, hogy akár csak a közönség hozzon egy-két mérkőzést a csapatnak egy olyan szituációban, ahol akár minden támadás számít? Nehéz megmondani, mindenesetre a rendkívül szép alapszakasz még nem bizonyíték a playoffban való helytállásra.

Sajnos első ránézésre Hamupikőke-csapatnak tűnnek, akiket a keleti élmezőny rutinos tagjai fel fognak őrölni.

Csere

Ha a Pacers bízik benne, hogy Westtel tudnak még lovagolni pár eredményteljes szezont, és megvárják, hogy a fiatalok végleg beérjenek, akkor teljesen felesleges szétrobbantani a jelenlegi gárdát.

Ugyanakkor, ha meglepetéscsapást terveznek, és akár most a bajnoki címért szeretnének küzdeni, akkor egy gyors húzással közelebb is kerülhetnek – ennek persze a jövő Pacersének gyengítése az ellenértéke.

Pacers adja: Darren Collison, Jeff Foster, 2012-es és 2014-es első körös draftjog
Suns adja: Steve Nash, Josh Childress

A kétszeres MVP-vel megerősödött Pacers ezzel az egy húzással a bajnoki cím közelébe kerülhet. A kezdőcsapatból egyedül Collison távozik, ám a helyére érkező veterán olyan szinten gatyába rázná a csapat egész rendszerét, amit keleten utoljára egy bizonyos Jason Kiddtől láttunk csak. Nash a meglévő anyagból garantáltan a liga legveszélyesebb csapatát formálná (gondoljunk bele, hogy a jelenleg 40% felett triplázó George-ot milyen magasságba repítené), Hibbert és West tökéletes pick and roll játékosok, Grangerből pedig kiveszne az erőlködés, hiszen tökéletes helyzeteket kapna a kanadaitól.

Cserébe csak a legértékesebb lejárójuktól (Foster) és két olyan draftjogtól kéne megszabadulniuk, ami valószínűleg lottery-t közelről sem lát majd. A túlfizetett Childress ugyan tüske a szemben, ám egyúttal a cserepad legjobb védője lenne Amundson után.

(Álljon itt szép csendben, hogy az első (egyben kevésbé racionális) verzió, tehát a jelenlegi csapat megtartása már csak azért is célszerűbb, mert semmi nem biztosítja hogy a Pacersnek sikerülne megtartania Nash-t. Ugyanakkor biztos vagyok benne, hogy a második gondolatmenettől most a legkonzervatívabb Indiana-drukkernek is hevesebben ver a szíve…)

Szerző: Kun Zsolt

Dátum: 2012. 03. 02.