„…Amíg te zengesz, hallgatnak a tücskök a pusztán. Némulnál te el és zengene künn a tücsök.”

Bár nem a kedvenc költőm, de Janus Pannonius pár soros epigrammáival, egyben az azokban meghúzodó csattanókkal mindig kimondja az igazságot. Mindenki megtalálja bennük egy adott témához tartozó összefüggéseket, így miért ne vehetném ide a Phoenix Suns – Los Angeles Lakers párharchoz? Hisz fanatikus szurkoló vagyok. Fanatikus, de nem magabiztos szurkoló. Már nem.

A tavaly olyannyira várt párharc, idén rossz előérzetet sugall. Pontosan egy évvel ezelőtt a türanniszi jogokkal felruházott Kobe Bryant mellett feltűnt egy csapat. Igen! Lehetne ódákat zengeni arról, hogy bizony a Suns nem készült rá ellenfelére, illetve az arany-lila csapat erőn felül teljesített, de bármi is történt, megtörtént, a csoda egy hajszálnyira volt. Az igazság pillanata eljött, a Lakers megkapta a visszavágás esélyét. Az üzengetés megkezdődött, mindenki izgatottan várja a rivalizálást a pályán.

Mégis miért? Sokakban felmerült a kérdés, de az általában eltussolt válaszok mellett öntsünk tiszta vizet a pohárba! Képes-e Phil Jackson csapata a csodába kapaszkodva megismételni a történelmet? A válasz a lehető legfájdalmasabban hasít az agyukba: Lehet. Miért ne? Úgy, mint tavaly.

Ma este kezdetét veszi a párharc. Senki ne legyen bátor kijelenteni, hogy a Napocskák minden erőfeszítés nélkül lépnek tovább. Hiába tért vissza Amare Stoudemire, hiába vannak sérülések a másik oldalon, egyszer már megtörtént a megtörténhetetlen, óvjuk hát szánkat a lekezelő kijelentésektől.

Csak némuljunk el, és hallgassuk a tücsök zengését.

Szerző: Kun Zsolt

Dátum: 2007. 04. 22.