…avagy draft évről évre (1978-83)

Többrészesre tervezett blog az első kiválasztottakról és társaikról, 1978-tól napjainkig. Mire vitték vagy mire nem. Azért ’78-tól, mert kosárlabda rajongóként ettől a drafttól kezdődően „ismerősként” tekintek az arcokra és körülbelül jómagam is akkortájt kezdtem el pattogtatni.
Akkor még egy nagy kockás füzetbe gyűjtöttem a képeket és újságcikkeket.

’82 júniusában, a BS-ben az USA válogatott az Európa válogatottal játszott bemutató mérkőzést a FIBA 50 éves megalakulásának emlékére. Nagyon fiatal, akkor még „no name” amcsikat küldtek a Miki Berkowitz és Drazen Dalipagic által fémjelzett európai csapat ellen. A korai feljegyzések megemlítik egy bizonyos Michael Jordan nevét, aki az európai turnén résztvevő USA FIBA 50th Anniversary Team tagja volt. Ezek alapján elképzelhető, hogy láttam élőben játszani Jordant. A mérkőzést mi nyertük, mármint európaiak, 103-88 arányban. Az eseményen szereztem egypár aláírást. Már nem tudom, hova lettek. A fecnik rövid életűek. Nagy élmény volt, azt hiszem, meghatározó.

Egy másik pergamenen pedig megemlítik Glenn „akkor még nem Doc” Rivers nevét is, aki a ’82-es USA TEAM tagja volt. Abban az évben a szovjetek voltak a világbajnokok, egy pont különbséggel nyertek augusztusban, a döntőben.
Ennyit az első benyomásokról.

A blog sorozat várhatóan a lottósorsolásig véget ér. A célja az adott év legjobb újoncainak összehasonlítása némi statisztikával, érdekességekkel fűszerezve, amitől remélhetőleg nem lesz száraz és unalmas. Zárójelben a karrierátlagokkal és a játékost választó csapattal. Vajon mi derül ki a névsorból? Melyek voltak a legerősebb évek? Kik voltak azok, akik később All-Star gálán is részt vettek? Nem minden az előrejelzés. Ki érdemelte meg valóban az elsők közötti kiválasztást, ki csúszott nagyot és kik azok, akik rosszabb pozícióból, de karrierjük révén felejthetetlenné tették nevüket.

1978
június 9, New York
Első választott: Mychal Thompson (13,7 ppg + 7,4 rpg) Portland
Az év újonca: Phil Ford (#2 pick – 11,6 ppg + 6,4 apg) Kansas
Legjobb játékos: Larry Bird (#6 pick – 24,3 ppg + 10 rpg+6,3 apg) Boston
További top játékosok:
Mike Mitchell (#15 pick – 19,8 ppg + 5,6 rpg) Cleveland
Micheal Ray Richardson (#4 pick – 14,8 ppg + 5,5 rpg + 7 apg) New York
5 All-Star: L. Bird, M. Cheeks, M. Mitchell, M. Richardson, R. Theus

1978 az első év, amikor egy nem amerikai születésű játékos volt az első számú választott, nevezetesen a bahamai Mychal Thompson, az ifjú Klay faterja. A draft mégis elsősorban nem miatta, hanem egy hamvas bőrű, később csak a Legendaként emlegetett Larry Bird miatt volt emlékezetes, akire a 6. helyen csapott le a Celtics. Bird azonban nem játszott az első szezonban, inkább az elméjét csiszolta. A diploma megszerzése után az év újoncának választották a következő idényben. A folytatás köztudott, minden idő legjobb fehér játékosa. Pont.

Itt kell megjegyezni, hogy Sugar Ray Richardson volt az egyetlen All Star az NBA-ben, akit eltiltottak kábítószer-függőség miatt. Kapott egy második esélyt, de megint fennakadt a rostán, majd az olaszországi Virtus Bologna együttesében végezte a levezető gyakorlatokat. Mike Mitchell, aki a San Antonio Spurs történetének 7. legtöbb pontját szerezte, szintén átjött az öreg kontinensre 9 szezon erejéig (†2011).

1979
június 25, New York
Első választott: Earvin „Magic” Johnson (13,7 ppg + 7,4 rpg) L.A. Lakers
Az év újonca: Larry Bird (#6 pick – 24,3 ppg + 10 rpg+6,3 apg) Boston
7 All-Star: B. Cartwright, J. Donaldson, M. Johnson, B. Laimbeer, S. Moncrief, C. Natt, J. Paxson

Magic Johnson volt az egyike azon kevés játékosnak, aki egymás után nyert NCAA bajnoki címet és NBA bajnokságot (többek között ilyen volt Bill Russell is), és az egyetlen, aki újoncként megmutathatta otthon mamájának a döntőben kapott MVP-trófeát is. 1980: a Kareem Abdul-Jabbar nélkül felálló Lakers a Julius Erving által vezetett 76ers elleni 6. meccsen, amelyen a kb. 5 poszton játszó Magic 42 ponttal, 15 lepattanóval és 7 gólpasszal zárt. (a kép alapján mintha kicsit hasonlítana rá Kyrie Irving)

Meg kell említeni ebből a garnitúrából a detroiti Bad Boys 89-es és 90-es bajnoki címéhez apait-anyait beleadó Bill Laimbeer érdemeit, aki a védelmet vezérelte, és már-már a törvényesség határait súrolva zökkentették ki MJ-t. Ezeket az ún. „Jordan-szabályokat” Chuck Daly (†2009) ötölte ki és az igen kemény, fizikai védekezés és a támadójáték ritmusának megtörése volt a célja. Aztán 91-ben Phil Jackson és Tex Winter felépítette a Triangle-t…

1980
június 10, New York
Első választott: Joe Barry Carroll (17,7 ppg + 7,7 rpg) Golden State
Az év újonca: Darrell Griffith (#2 pick – 16,2 ppg) Utah
Legjobb játékos: Kevin McHale (#3 pick – 17.9 ppg + 7.3 rpg) Boston
5 All-Star: J. Carroll, K. McHale, J. Ruland, A. Toney, K. Vandeweghe

Ne tévesszen meg senkit a statisztika, McHale és Carroll két nagyon hasonló kaliberű játékos a számok alapján. A valóságban McHale nevét egy egészen más szinten kell említeni, miszerint a Celtics 3 bajnoki címe és 5 döntőbe jutása áll szemben a karrierje során mindössze 19 playoff mérkőzést jegyző Carroll nevével. Ja, és Kevin simán eljátszhatná az Addams Familyben azt a szürke csókát.

Még egy ismertebb név ebből az eresztésből, a wiesbadeni születésű Ernest Maurice „Kiki” Vandeweghe (van egy unokahúga is, Coco Vandeweghe). A Mutter 52-ben Miss America volt. Ő dobta (mármint Kiki) a legtöbb pontot azon a bizonyos Detroit-Denver meccsen, szám szerint 51-et a 184-ből. Miután befejezte aktív pályafutását a csapatépítésben is jeleskedett, benne volt a keze Dirk Novitzki és Carmelo Anthony draftolásában is.

1981
június 9, New York
Első választott: Mark Aguirre (20 ppg + 5 rpg) Dallas
Az év újonca: Buck Williams (#3 pick – 12,8 ppg + 10 rpg) New Jersey
Legjobb játékos: Isiah Thomas (#2 pick – 19,2 ppg + 9,3 apg) Detroit
5 All-Star: M. Aguirre, D. Ainge, I. Thomas, K Tripucka, B. Williams

A Dallas nyerte a pénzfeldobást és ezzel a jogot, hogy először válasszon. Évről évre egyre jobb mérleggel zártak, 5-ször sikerült playoffba verekedni magukat és a konferencia döntőt is megjárták, de a végső siker elmaradt. Mark Aguirre viszonya igencsak megromlott Dick Motta dallasi vezetőedzővel, illetve néhány csapattársával. Bár a tulaj ragaszkodott volna hozzá, mégis belátta, hogy a szakadék egyre áthidalhatatlanabb és elengedte Aguirre-t.

Isiah Thomasszal útjaik ismét találkoztak. Mindkét srác Chicagóban született és 7 és fél szezon után együtt nyertek két gyűrűt Motor-Cityben. Aguirre beáldozta magát a sikerért és lassan „átengedte” perceit a Féregnek. Utolsó szezonjában levezetett a Clippersben (no nem kocsival), míg Thomas, a babaképű orgyilkos egész karrierjét a Pistons soraiban tudta le, és ikonként vonult vissza súlyos Achilles-ín sérülés miatt. De csak a játéktól…Sajnálatos.

1982
június 29, New York
Első választott: James Worthy (17,6 ppg + 5,1 rpg + 3 apg) L.A. Lakers
Az év újonca: Terry Cummings (#2 pick – 16,4 ppg + 7,3 rpg) San Diego
További top játékos: Dominique Wilkins (#3 pick – 24,8 ppg + 6,7 rpg) Utah
7 All-Star: T. Cummings, M. Eaton, S. Floyd, F. Lever, R. Pierce, D. Wilkins, J. Worthy

Dominique Wilkins kiérdemelte a kissé hosszúra sikeredett, de igen találó „Human Highlight Film” becenevet. Jordannal minden idők leglátványosabb zsákolóversenyét vívták, amiből kettőt meg is nyert a Power- és Windmill Dunk királya. A kilencszeres All-Star és szuperatléta Nique a 85-86-os szezont lehozta egy laza 30,3 pontos átlaggal, ami gólkirályi címet ért. Azonban bajnokságot nem sikerült nyernie, mert a mumusok zsákban hordták el előle a legfőbb trófeát.

Az NCAA bajnok „Big Game” James Worthy karrierje során inkább vízhordónak tűnt Magic és Jabbar árnyékában, pedig 3 bajnoki címet is bezsebelt, megfejelve a 87-88-as döntő MVP-címével. ’85-ben egy Jazz elleni mérkőzésen súlyos szemsérülést szenvedett, minek következtében karrierje végéig hordta a jellegzetes buborék-pektát.

1983
június 28, New York
Első választott és az év újonca: Ralph Sampson (15,4 ppg + 8,8 rpg) Houston
Legjobb játékos: Clyde Drexler (#14 pick – 20,4 ppg + 6,1 rpg + 5,6 apg) Portland
5 All-Star: C. Drexler, D. Ellis, J. Malone, D. Rivers, R. Sampson

Ralph Sampson volt a legjobb játékos az ez évi draftról, nagy elvárásokat támasztottak vele szemben. Másodévesként All-Star MVP volt és Olajuwonnal éveken keresztül alkották Houston „ikertornyait”. Az NBA döntőig is meneteltek. Egy súlyos térdsérülés azonban keresztbe tett karrierjének. A 224 cm magas center technikailag kifogástalan játékos volt, de sajnos beárnyékolta sikereit a 3 térdműtét.

Ahogy Sampson egyre süllyedt, úgy emelkedett ki Clyde „The Glide” Drexler. Ami viszont neki nem sikerült 11 éven keresztül, a Portlanddal bajnokságot nyerni. Egy alkalommal a Pistons, két évre rá pedig a Bulls gördített áthatolhatatlan akadályt Drexler kiteljesedése elé. Amint viszont betette lábát Houstonba, ez is összejött. Az eddigi egyetlen játékos, aki majdnem kétszer megcsinálta a quadruple-duplát. Egyszer egy lepattanón, másszor egy gólpasszon múlott.

Folytatása következik az 1984-89-es időszakkal.

Dátum: 2014. 03. 04.