Amar’e Stoudemire mindig is megosztotta a rajongókat. Emberünket 2002-ben a következő Ben Wallacenak kiáltották ki. Aztán kiderült, hogy amíg a középiskolában könnyedén földbe döngölt mindenkit, és meccsenként közel 6 blokkolást átlagolt, az NBA színvonala egy kicsit magasabb. Amar’e Yaot megelőzve az év újonca lett, ezzel együtt kiderült, hogy inkább a támadó oldalon brillírozik, mintsem védőspecialistának kelljen kikiáltani.

A tegnapi mérkőzés egy átlagos találkozó volt Amar’enak.

Amit a statisztika kimutat: 36 pont, 11 lepattanó, 12 bedobott büntető elrontott nélkül, 2 blokkolás. Egész jó kis meccse volt, mi?

Amit a statisztika nem mutat ki: Negyedenként háromszor ugrott fel lepattanót szedni, támadásban jó esetben hanyag passzokat adott, rossz esetben egyedül ment neki leszegett fejjel a védőoszlopnak (amiből tegnap egész hatékony volt, máskor nem igazán), védekezésben folyamatosan elváltotta magát, egy az egy ellen akkor verték meg, amikor csak akarták, nem tette egyik csapattársát sem jobbá, nem kreált egyetlen dobást sem a nála jobban dobó játékosoknak, a gyors indításoknál ő ért fel/vissza utoljára támadásban/védekezésben, eladott 5 labdát, és a hosszabbítás első perceiben összeszedte 4. idióta- összességében 6. személyi hibáját. A harmadik negyed szenvedéséből akkor támadt fel a Suns, mikor végre leült a fenekére, a cserepad pedig előnyt tudott kovácsolni. A Suns megnyerte a találkozót, a plusz-mínusz mutatója (természetesen) Stoudemirenek lett a legrosszabb az egész csapatban -7-tel. Halkan teszem hozzá, hogy a pályán ugyanannyi időt töltő Nashnek ugyanezen mutatója +7.

A gond persze az, hogy Amare egész szezonban ezt a teljesítményt nyújtja. Saját statisztikáit ügyesen csinosítgatja, ha épp kedve van kíméletlenül letép 20 lepattanót, ha kedve van kioszt 7 blokkolást, ha kedve van még a hárompontost is bevágja.

Az egyetlen probléma, hogy nincs kedve.

Amar’e-t nem a bajnoki aranygyűrű vonzza, neki elég az, ha minden meccsen megdobhatja a 20 pontját, kezébe hullhat 8 pattanó, és a teljes negyedik negyedben csendben nézheti a társak dobálózását. Esze ágában sincs egyetlen csapatot sem a hátán cipelni, még ha franchise playerhez méltóan közel 17 millió dollárt fizetnek is neki.

Kell mondanom, hogy a nézők idén ötödször szavazták be az All-star gálára? Nem.

Tavaly óriás plakátokkal hirdette magát Kínában, idén pedig ismét kreált pár komikus videót, amivel felhívhatja magára a figyelmet. Miért ne kedvelné mindenki? Hisz megnyerő a neve, visszaküzdve magát két komoly térdsérülésből nagyokat zsákol, kis híján elvesztette szeme világát, így most dizájnos szemüvegben óvja azt, ráadásul a pályán kívül is igyekszik propagandát építeni. Amit nem veszünk észre, hogy a csapata sok jót nem ért el vele.

Habár 2005-ben 38 pontot átlagolt a konferenciadöntőben Tim Duncanről, csapata csak egy meccset nyert a későbbi bajnok ellen. 2006-ban a teljes szezont kihagyta, a Suns mégis ott volt újra a nyugati döntőben. Változott valami?

Máig emlékszem mikor 2007-ben a második körben el lett tiltva az ötödik találkozóról, mert az Horry-Nash bodicsek után elhagyta a padot. A Suns a lelkét kiköpte, de természetesen nem nyerhetett az erőteljes Spurs ellen. Amar’eval soha nem láttam hasonló csapatszellemet és küzdést.

Steve Kerr talán ráérzett. Habár Nash-t még két évig szerződés köti Phoenixbe, a Suns valószínűleg nem lesz a bajnoki cím közelében. Stoudemirenak itt kulcsszerepe van. Ha úgy dönt, hogy kilép a szerződéséből, a Suns közel 17 millió dollárhoz jutna a nyáron, ám elvesztené egyik legtöbb értékkel bíró játékosát. A nagy kérdés, hogy Stoudemire ki szeretne-e lépni a szerződéséből. Lenne olyan csapat, aki megadná neki ezt a 17 millió dollárt 4-5 éven keresztül? Neki, aki krónikus sérülésektől szenved, és a kosárlabda IQ-ja a béka feneke alatt van? Neki, aki lehet, hogy sztárirányító nélkül úgy járna, mint anno Kenyon Martin Denverben? Nehéz kérdés.

Annyi bizonyos, hogy Kerr gőzerővel küzd, hogy túladjon rajta. Ha egyszer a csapatnak nélküle is megy a szekér (lásd a Dallas Mavericks elleni utolsó negyed, melyen a szoros meccs ellenére is végigülte az utolsó 12 percet), akkor miért kelljen ilyen hatalmas összeget áldozni rá?

Jelentkező bőven akad. Felmerül viszont, hogy szeretné-e akárki is újraszerződtetni a nyáron. Vagy jövő nyáron.

Egyáltalán hová megy? Az újjápülő Netshez? Az arcát kereső Bullshoz? A keleti élbolyba kívánkozó Heathez? Utóbbi csapat valószínűsíthetően Jermaine O’Neal hatalmas 24 millió dolláros lejáró szerződését kínálja (valamint egy közepes erősségű draftjogot) a Sunsnak, akiknek ezzel a szintén alulteljesítő Leandro Barbosa-t kéne még beáldozni a fizetések miatt.

24 millió dollár. Egy ilyen fejtegetés után kissé erőteljes lenne bedobnom LeBron James nevét? Mégis mit mondana emberünk, ha felkínálnák neki, hogy egy rendkívüli jó éghajlatú városban, maximális fizetéssel, 2-3 évet játszhat még Steve Nash-sel, majd egyre jobban fejlődő fiatalokkal (Dragic, Dudley, Lopez, Clark) küzdhet Phoenix első bajnoki címéért, miközben a gyors tempójú játékstílus mellett tripla-duplát átlagolhat egy szezonra levetítve? Ha mégis nemet, ennyi pénzből a Suns bárkit szerezhet, hogy egy igényes jövőt alakítson ki magának.

Ebben az esetben pedig Stoudemire a kulcs. Csak nem úgy, ahogy azt ő gondolná.

Szerző: Kun Zsolt

Dátum: 2010. 02. 01.