A cím sokat mondó, nagy köszönet érte egyik szerkesztő kollégámnak. Szexuális vagy éppen alkoholfogyasztási szokásaim helyett azonban be kell érnetek (nem létező) költői vénám bizonyos időközönként felszínre törő termékeivel. Rövid, burkolt vélemény nyilvánítás, kicsit más formában.

Elsőként álljon itt két kiscsatár rövid szösszenete. LeBron James végre felnőtt és szonett formában beszél őszintén hibáiról, Carmelo Anthonyra pedig a magyar költészet volt nagy hatással.

LeBron James – Nem az én hibám

Hálátlanok a clevelandi emberek,
Hét évig voltam Király, Kiválasztott,
Negyvennégy perc játék kifárasztott,
Nem az én hibám volt ez a meccs sem.

Odébb álltam, ez nem megfutamodás,
Hiába ígértem a bajnoki címet,
Nem az én hibám, hogy végül nem így lett,
Nem volt más, csak állandó kapkodás.

De nem estem még egyszer ebbe a hibába,
Floridában a nyáron már hét gyűrűt mondtam,
Nem az én hibám lesz, akármilyen gond van.

Rosszakarók, figyeltek? Minden hiába,
Mert mindenki rám szállhat, kicsik és nagyok,
De nem az én hibám, hogy tökéletes vagyok.

Carmelo Anthony – Meddő Órán

Beleszarok.
Nagyon.
Ott az emberem.
Hagyom.
60 millás szerződés asztalomon.
Farigcsálok csöndben a csapaton.
Dagadt, szánalmas figura, én.
Én, én.
De akkor is ott leszek az MSG tetején.

Állítólag Hedo Türkoglu ez utóbbi vers elolvasása után hosszú percekig meredt maga elé. Aztán kiderült, hogy csak elaludt.

Szerző: Tóth Attila

Dátum: 2010. 11. 20.