Függöny fel, piros szőnyeg gördül, visszatértem. Tudjátok mi a jó dolog? Olyan sporthír címeket írni, melyekről az olvasó nem tudja eldönteni, hogy igaz-e vagy csak kitaláció.

Például: Arenas lelőtte csapattársát. Vagy: Chris Andersen elszívta a büntető vonalat. Ért már titeket ilyen atrocitás? Találtok valami ütős cikket az interneten, gyorsan rákattintotok, aztán kiderül, hogy csak játszottak a szavakkal és/vagy pitiáner az egész ügy. Az ilyen szerzőket egy akkora ketrecbe raknám, ahol pont nem tudnak felállni, de a lefekvéshez is szűk a hely, aztán elektromos bottal piszkálnám őket egy jó hónapon keresztül.

Samuel Dalembert 12 lepattanót szedett az első negyedben. Közlés vége, megvan a hír, a cikkben még ki lehetne fejteni, hogy hány támadó lepattanó volt közte, valamint hogy hány pattanóval zárt. Az over/under nálam jelenleg 18.5, meglátjuk, hogy ügyeskedik Sammy.

Sosem jó dolog, ha az embert árulja a csapata – de emellett mégis a kezdőben kap helyet. Példa kell? Devin Brown az előbb a sarokból vágott rá egy hármast. Egész jó passz volt a másik sarokban álldogáló Stojakovicnak. Kicsit azért sajnálom ezt a Hornets-t, habár a szezon előtt éreztem, hogy nem fognak stabil rájátszó-csapatként működni. Ritka az olyan csere, ami egyik alakulatot sem lendíti előre, de úgy tűnik a Chandler-Okafor ügylet így fog bevonulni az NBA történelemkönyvekbe.

Ha már a csapatok nem előrelendüléséről beszélünk, imádom az olyan dolgokat, melyet valamilyen rendszerbe tudunk helyezni. És még hír értéke is van. Lásd a következőt.

Öt elit csapat is sikeresen beszerzett a nyár folyamán egy-egy kiégett játékost, akik csodák csodájára nem hozzák azt a színvonalat, amelyet a nyáron még vártak tőlük.

Orlando Magic – Vince Carter: Emberünk 40% alatt dob, 31% alatt triplázik és amellett, hogy minden második meccsen fáj valamije, Dwight Howard mellett ő sem lesz vezértípus. Nekem jobban tetszett a Turkogluval játszó Magic, mégis mindenki jobbnak kiáltotta ki őket Carterrel. Az idő (kivételesen?) engem igazolt. Emellett, ha adott a lehetőség, hogy ráköltsünk 18 millió dollárt egy játékosra, aki 14 percet tölt meccsenként a pályán (Brandon Bass), minden esetben meg kell tennünk.

Klasszikus Vince

Boston Celtics – Rasheed Wallace: 41% mezőnyből, 30% a hárompontos vonalon túlról, 11 technikai. Ezek a fő adatok. Vegyük ki a tegnapi 29 pontos teljesítményét (ami a Raptors ellen volt, akik ellen nagyjából az NBA fele dobta meg az elmúlt tíz évben a karriercsúcsát), Garnett hiányzásával még jobban kijön, hogy Sheed leépült. Egy lassú magasember, aki gondolkodás nélkül lövi a tégla hármasait, nem törődik a csapat teljesítményével és állandó balhé-veszélyt jelent. Akár csapaton belül, akár a pályán.

Los Angeles Lakers – Ron Artest: Tudom, elsősorban védőnek hozták. Úgy érzem jó döntés lehet a lépés, ha esetleg a Lakers ismét összefut a Nuggets-szel és Carmelo Anthonyval. De! Artest 6 ponttal dob kevesebbet, mint tavaly, ráadásul mind blokk, mind labdaszerzési mutatói csökkentek, gyakorlatilag ugyanannyi játékidő alatt. Tegyük hozzá halkan, hogy Ron 61%-os idei büntetőzése a legalacsonyabb karrierje alatt. Nekem hiányozna Trevor Ariza.

San Antonio Spurs – Richard Jefferson: Leszámítva, hogy 6 ponttal dob kevesebbet, tripla százaléka 6, büntető százaléka 10 százalékot romlott tavalyhoz képest, ő tűnik még a legjobbnak a listáról. Már közel sem annyira dinamikus, mint volt a Nets back to back döntő szereplésein, de ne is várjunk tőle már igazi robbanékonyságot, hiszen nyáron ő is 30 éves lesz.

Cleveland Cavaliers – Shaquille O’Neal: Habár az állandó faultproblémák miatt kevesebbet is játszik, pontátlaga 7 pontot csökkent a tavalyi szezonhoz képest. Hadd jegyezzem meg, hogy ő is áldozatául esett az új büntetőző légkörnek (9% csökkenés) és mezőny mutatója is jelentősen visszaesett (8% csökkenés). Néha rossz nézni, ahogy LeBron álldogálva lesi, ahogy Shaq a festékben gyömöszöli a labdát.

Gyors körbepillantás: Sammy maradt 12 pattanónál félidőben, Scalabrine szolíd 3 pont, 2 pattanó az első negyed végére, Antoine Wright buzzer tripla a büféből. Semmi extra.

Szegény Bucks, az ág is húzza őket. Először is nézzünk rá Brandon Jennings idei százalékos mutatóira, meccsre lebontva.

Egy 97 éves ember szívének dobogása jobban kiszámíthatóbb, mint BJ teljesítménye. Úgy érzem ez igaz a teljes Bucksra.

A két rossz hír:

1. Michael Redd kidőlt az egész szezonra
2. A Suns ma tönkreveri őket

A jó hír:

Idén keletről 45%-os mutatóval is rájátszásba lehet jutni. Gond nélkül.

Szerző: Kun Zsolt

Dátum: 2010. 01. 12.