Nem mozogsz otthonosan az NCAA világában, de néznéd a March Madness-t? Egyet se félj! Következzék egy rövid kisokos az egyetemi kosárlabda rájátszásához, amivel az abszolút kezdők is szakértőként ülhetnek le izgulni!
Alapinformáció: A mezőny a 31 konferencia győzteséből (melyek minitornái az elmúlt napokban fejeződtek be), illetve 37 a NCAA bizottsága által beválasztott csapatból tevődik össze. A bizottság tagjai a csapatok győzelem-vereség mutatója mellett az ellenfelek erősségét, az aktuális formát, és egyéb különböző faktorokat (sérülések, utazások) mérlegelve jutnak döntésre, így állítva össze a lehető legerősebb mezőnyt. A 68 csapatból 8 (ez lenne a 4 leggyengébb konferencia győztes, illetve a bizottság utolsó négyesként bejuttatott csapatai) a torna előtti két napon selejtezőt vív az utolsó négy helyért. Ezek után a 64 csapat 4 régióba osztva küzd egyenes kieséses alapon az NBA-ben megismert párosítási minta alapján. A négy régió első kiemeltje (gyakorlatilag az ország 4 legerősebbnek vélt csapata) a régiók tizenhatodik helyezettjével játszik, a másodikok a tizenötödikekkel, a harmadikok a tizennegyedikekkel, és így tovább, egészen a nyolcadik kontra kilencedik párosig. A továbbiakban is ügyelnek az erősségi sorrend megmaradására, hiszen a régió első két csapata a tábla két végén foglal helyet, így ha a papírforma teljesül, akkor a régió megnyeréséért (illetve a Final Fourba kerüléséért) ők csaphatnak össze.
Természetesen aki papírformát vár, az könnyen meglepődhet, hiszen itt nem a többi amerikai sportban megismert 4 győzelemig tartó párharc él, szimplán egy mérkőzés dönt a továbbjutásról – ezért is hívják az amerikaiak őrületnek, hiszen gyakorlatilag mindenkinek megvan az esélye a végső győzelemre. Szemléltető példaként itt van a tavalyi Madness, ahol már az első körben bomba meglepetések születtek. A 15. kiemeltként induló, mindenki által lesajnált Florida Gulf Coast például a legjobb 16-ig (Sweet Sixteen) jutott, miután bombameglepetésre kiverte a második kiemelt Georgetownt, majd a hetedik kiemelt San Diego St.-en is átjutott.
Lássuk hát kik a torna megnyerésére legesélyesebb csapatok.
Florida Gators
A tavaly legjobb nyolcig menetelő Gators idén a legmeggyőzőbb alapszakaszt produkálva várhatja a Madness-t. A 32-2-es mérlegük is sokatmondó, ám ha elárulom, hogy legutoljára december 5-én kaptak ki, akkor mindenkinek a földön kell koppanjon az álla. Ha hozzátesszük, hogy az SEC konferenciát – mely olyan csapatokkal büszkélkedik még, mint a Kentucky vagy a Tennessee – veretlenül nyerték meg, akkor nagyjából be tudjuk lőni milyen erőt is képviselnek.
A mock draftokat böngészve mégsem futunk bele olyan Gators játékosokba, mint tehettük volna azt legutóbbi bajnoki címüknél (a Joakim Noah, Al Horford és Corey Brewer fémjelezte csapat 2006-ban és 2007-ben is csúcsra jutott). Ennek mi az oka? Természetes a fergeteges csapatösszhang, mely az ország egyik legjobb védelmével és félelmetes triplázással dolgozik.
Arizona Wildcats
Habár a Pac12 konferencia döntőjének utolsó percében elvéreztek a vadmacskák a UCLA ellen, minden adott, hogy a West régió első kiemeltjeként 1997 után ismét a csúcsra jussanak (annak a csapatnak Mike Bibby volt a vezére).
A Wildcats jó borként ért meg az elmúlt évek alatt, a harmadéves Nick Johnson végre ténylegesen első számú opcióvá érett, mellette a másodéves Kaleb Tarczewski a védelem bástyája, a zöldfülű ugrógép Aaron Gordon pedig már most minden jobb mock draft lottery szekciójában szerepel, noha lehet marad még egy évig az egyetemen.
Az egész mezőny legparádésabb védelme sokáig viheti őket, ám ha kinti dobásaik nem hullanak be és a büntetővonalról sem tudnak a jelenlegi statisztikájuknál jobban teljesíteni, akkor hamar hoppon maradhatnak.
Wichita St. Shockers
Kevesen vártak ilyen bombaszezont a tavaly legjobb négyig menetelő Shockerstől, ám azt valószínűleg senki sem gondolta, hogy az egész alapszakasz alatt egyszer sem kikapva, 34-0-nal mehetnek táncolni (a Madness másik elnevezése a Big Dance).
A mérleg persze sokat nem jelent, mert a Missouri Valley konferenciában egy csapat sem veheti fel a kesztyűt velük, a konferencián kívüli találkozóik közül pedig szintén nem találkoztak elit alakulatokkal. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem térhetnek vissza ismét a legjobb négyesbe, ám pechjükre a legnehezebb régióban kaptak első kiemelést (többek közt a Duke, a Kentucky, valamint a tavalyi döntő két szereplője, a Michigan és a Louisville is az ő águkon van).
Figyeljünk oda a hangzatos nevű Cleanthony Early-re, aki könnyen elsőkörös lehet a nyári NBA drafton.
Virginia Cavaliers
Meglepetésszezont futnak a lovagok, hiszen a tavalyi szezonban Madnessről is lemaradva, idén az ACC konferencia győzteseként, a keleti régió első kiemeltjeként várják a tourney-t.
Minden megvan bennük, ami egy jó NCAA csapatban: összeszokottság, fegyelem és rettentő kemény védekezés. Első kiemeltnek talán kicsit merész volt őket megszavazni, de nem fogok meglepődni, ha rám cáfolnak.
Aki az ő meccseiket választaná, az tapadjon a Joe Harris – Malcolm Brogdon mesterlövész párosra. Ígérem, nem fog unatkozni.
Kansas Jayhawks
Ennyi tehetséges freshman-t rég szedett össze egy csapat, kellett kis idő, míg az alapanyag megkötött.
A gyakorlatilag már sztárstátuszban egyetemre érkező, és a draft bombabiztos top3 választottjaként megismert Andrew Wiggins mellett érdemes még odafigyelni a sokoldalú Wayne Selden Jr.-ra, illetve a jelenleg sérült, ám a tourney közepe fele visszatérő, a draft legjobb centerének nyilvánított Joel Embiid-re.
Bill Self alakulata a megfelelő időben csiszolódott össze, ráadásul rendelkezik azokkal a kiegészítő emberekkel, akik túllökhetik őket más sztáralakulatokon (elég csak Naadir Tharpe-ra vagy Perry Ellisre gondolni). Kicsit sem lesz felkavaró, ha ők vágják majd le a hálót a gyűrűről április elején.
Michigan Wolverines
A tavalyi döntőben elvérzett Wolverines igencsak sokat vesztett – elég csak a Jazz által draftolt Trey Burke-re vagy a Knicksben remeklő Tim Hardaway Jr.-ra gondolni. Bónuszként az NBA draft helyett még egy év egyetemet választó Mitch McGary hátát is műteni kellett.
Ennyi érvágás mellett mégis elitszinten maradt az arany-kék csapat, hiszen a szintén visszatérő Glenn Robinson III mellett a vajkezű páros, Nik Stauskas és Caris LeVert is szintet lépett.
Noha a Big Ten döntőjén elbizonytalanítóan gyengén játszottak, ne legyen kétségünk afelől, hogy szeretnének visszatérni a döntőbe.
Duke Blue Devils
Ha van olyan együttes, mely minden egyes évben esélyes a végső győzelemre, az az amerikai válogatott edzőjeként elhíresült Mike Krzyzewski keze alatt játszó Duke.
Idén is fel vannak szerelve mindenre, elég csak a mindenes Jabari Parkerre gondolni, akit könnyen első helyen szólíthat majd a pódiumra Adam Silver a nyári drafton. Mellette Rodney Hood, Rasheed Sulaimon és Quinn Cook személyében három veszélyes ágyús bombázza szét a felkészületleneket.
A sok pont persze nem minden, a védekezésük olykor csapnivaló, így az első keményebben küzdő gárda túl nagy falat lehet.
Louisville Cardinals
Illetlenség lenne kihagyni a tavalyi bajnokot a felsorolásból.
Tavalyhoz képest van persze pár hiányzó, hiszen Gorgui Dieng és Payton Siva is már NBA-parkettán pattogtat. A szellemi vezér Russ Smith, illetve a jókezű végzős, Luke Hancock segítségével viszont ismét parádés szezont rittyentett össze a Louisville, akiknek minden esélyük megvan az ismétlésre.
Rick Pitino szerint első kiemelést kellett volna kapniuk, most negyedikként törhetnek borsot majd a Midwest régió orra alá.
Michigan St. Spartans
Szintén kicsit alulértékelt pozícióban várja táncot Tom Izzo együttese, hiszen a Louisville-hez hasonlóan ők is csak negyedik kiemelést kaptak régiójukban.
A Keith Appling – Gary Harris fémjelezte backcourt az ország egyik legjobbja, amihez ha hozzávesszük Adreian Payne palánk alatti keménységét, akkor egy minden szempontból egyenletesen teljesítő, szívós alakulat rajzolódik ki.
A Big Ten megnyerése után extra momentummal várják a tornát, és szinte minden puzzle-darabjuk megvan, hogy végigmenjenek. Főleg, hogy a tavalyinál sokkal jobban becsülik meg a labdát.
Wisconsin Badgers
Kissé mintha túlértékelte volna a bizottság a Badgers-t, noha a nem túl szemet gyönyörködtető és közönségbarát játékuk mindenképpen hatékony. A második kiemelésük nem feltétlenül megérdemelt, hiszen hét zakót is összeszedtek az év alatt.
Frank Kaminsky komplett játékossá érése mellett Sam Dekker és Ben Brust teljesítik azokat a trükköket, amivel a Wisconsin csapategysége egy ravasz, minden hájjal megkent alakulat. Nem sok csapat szeretne összefutni velük a tourney alatt – habár a rettegett Kohl Arenától távol közel sem hozzák azt a teljesítményt, mint hazai közönségük előtt.
Villanova Wildcats
A Wisconsinhoz hasonlóan második kiemelést kapott a Villanova, mely az igencsak impozáns alapszakasz után a Big East tourney első meccsén kapott ki egy buzzer-beaterrel – érdemes lesz majd ezt a két csapatot közelről figyelni, véleményem szerint a magas seed ellenére hamar kihullhatnak majd.
A Wildcats veszélye az alacsony szerkezetben rejlik, hiszen akár négy hátvédet is felvonultatnak a line-upban, az NCAA-ben pedig igencsak ritka, ha egy ötösben akár hárman is magabiztosan babusgatják a bogyót.
A Big East gyengülése miatt nehéz konkrét képet kapni a Villanova erősségéről, mindenesetre számomra meglepőbb lenne egy hosszú futás, mint egy korai hanyatlás.
Kentucky Wildcats
A tavalyi bombasztikus recruiting class (többek közt Nerlens Noellel és Archie Godwinnal) képtelen volt a Madnesst elérni. Idén szintén hektikus csapat került John Calipari kezei alá, noha az újonc garnitúra még az egy évvel korábbinál is ígéretesebbnek tűnt.
A szezon elején messze a legesélyesebb csapatnak volt kikiáltva a Kentucky, ám a Harrison-testvérek annyira nem váltották be a hozzájuk fűzött reményt, ahogy tette azt Julius Randle. Az erőcsatár szinte kivétel nélkül minden meccsen hozta magát, a mellette ugrabugráló Willie Cauley-Stein parkolóig kiütögetett sapkái remek párost eredményeztek a palánk alatt.
A freshman-hadosztály oszlopos tagjaként érdemes megemlíteni még James Youngot, akinek kinti dobásaitól függhet a Wildcats sikere/bukása.
Oklahoma St. Cowboys
Szeszélyes szezont futott a Cowboys is, mely az idény egy pontján zsinórban hét vereséget is elszenvedett. Marcus Smart tavaly direkt azért maradt még egy évet az egyetemen (valószínűleg top3 pick lett volna a tavalyi drafton), hogy csapatát csúcsra vigye, ehhez képest a Madness szereplésük is kérdéses volt.
A vehemens irányítónak persze van segítsége, elég csak LeBryan Nash vagy Markel Brown nevét említeni, akik szintén NBA karrierre pályázhatnak, akár már a jövő évtől kezdve.
Smart incidense (a Texas Tech elleni idegenbeli meccsen lökdösődni kezdett egy vendég nézővel) és eltiltása után a csapat megtáltosodott, ráadásul a maradék két vereségüket is csak a hosszabbításban szenvedték el.
Creighton Bluejays
Az egyik leghatékonyabb támadógépezettel rendelkező Creighton rendkívül jól teljesített az elmúlt alapszakaszokban, ám a Madnessben való zajcsapásuk mindig elmarad. Talán az idei lesz a kivétel?
Doug McDermott hatékonyságáról mindent elmond, hogy az idén 33 perc alatt 27 pontot átlagoló csatár többek közt Larry Birdöt is megelőzte az egyetemi évek alatt dobott pontok tekintetében.
Rajta, na meg édesapján (aki a csapat mestere) múlik, hogy idén meddig jutnak.
Érzésem szerint ezek a csapatok jelenthetnek veszélyt a bajnoki címre, ám szívem szerint mindegyik együttesről rittyentenék pár sort. A kimaradtak közül fel kell még hoznom a nagy reményekkel érkező UCLA Bruins, akik a Pac12 megnyerése után negyedik kiemelést kaptak. Nem lehet megfeledkezni a mindig veszélyes, terrorvédekezést bemutató VCU Rams-ről, vagy a Fred Hoiberg kezei alatt elitcsapattá növő Iowa St. Cyclones-ról sem. Azt hiszem látható, hogy az idei Madness elképesztő izgalmakat és rendkívül színvonalas kosárlabdát tartogat az érdeklődők számára.
Íme a teljes bracket. Indulhat az Őrület!
Szerző: Kun Zsolt
Dátum: 2014. 03. 18.