Missing image

MIA – 2013.12.15.

Történelem

A Heat 1988-ban az expanziós draft során csatlakozott az NBA-hez. A kezdeti nehézségek után 1995-ben kezdődött a Heat első nagy korszaka, amikor is hat éven keresztül rájátszásba jutott a csapat Pat Riley vezetésével. Ez a remek erősítéseknek volt köszönhető; Riley annyi telefonhívást intézett egy-egy csere előtt, mint több csapat együttvéve. Ezáltal olyan korszakos játékosokat csábított a csapathoz, mint a liga egyik legjobban védekező centerét, Alonzo Mourningot és a Golden State kismotorjának egyik maghatározó tagját, Tim Hardawayt.
A keleti elit tagjaként viszont mindig nagy ellenállásba ütközött a Heat, ’96-ban a Chicago a keleti döntőben törte össze a South Beach-i csapat reményeit. A későbbi rájátszásokban is a nézők az utolsó másodpercig kiélezett csaták során kerülhettek szívinfarktusközeli állapotba, köszönhetően a New York harciasságának. Ezen párharc öldöklő rangadóvá nőtte ki magát, és a meccsek során nem volt ritka, hogy a feszült hangulat verekedést szült.
2000-ben az idény kezdete előtt derült ki hogy, “Zo” Mourningnak veseproblémái vannak, ezáltal az alapszakasz jelentős részét ki kellett hagynia, de visszatért a rájátszásra.
2002-ben Mourningnak ki kellett hagynia az egész évet, ami megpecsételte a csapat sorsát.
A Heat gárdája kiábrándító módon csak 25 győzelemig jutott, Riley pedig többek megdöbbenésére a következő alapszakasz kezdete előtt felállt az edzői székből.
2003-ban a Marquette egyetemről érkezett, remek atlétikus képességekkel megáldott Dwyane Wade hamar felvette az NBA ritmusát, és a Heat bejutott a rájátszásba. 2004-ben a Kobe dilemma miatt Shaquille O’Neal elcserélését kérte, és Riley most már a háttérből irányítva ismét élt a lehetőséggel, és lecsapott az “Acélemberre”.
Shaq érkezésével újabb éra indult a csapat történetében, amely a 2006-os évben csúcsosodott ki, amikor is a Miami története során először lett bajnok.

Közelmúlt

A 2006-os bajnokcsapat gyorsan szétszéledt, és a Heat újra az alsóházban találta magát. O’Nealt először Shawn Marionra cserélték, aki nem tudott maradandót alkotni, majd Marionért megszerezték az erősen leszálló ágban lévő Jermaine O’Nealt.
Aztán jött a híres/hírhedt 2010-es utószezon, mikor is Pat Riley a Miami Heatet a liga legutáltabb csapatává változtatta pár telefonhívással, mivel az addig szinte istenként tisztelt LeBron James és a dinoszaurusz viccek kedvenc célpontja, Chris Bosh is áttette székhelyét Miamiba (ezzel Dwyane Wade visszaigazolását is megoldotta Riley).
Az NBA-kedvelők által csak “összevásárolt” csapatnak nevezett alakulat az alapszakaszt félvállról véve is könnyedén rájátszásba jutott, majd a keleti nagy riválisait sorra kiejtve 2006 után ismét döntőbe jutott. Azonban a Dallas alakulatától vereséget szenvedtek, mivel a Mavericks remek csapatvédekezt mutatott és jobban akarta a gyűrűket.
A vereség viszont motiválta a “Nagy Hármast” és 2012-ben az alapszakaszt lazán megnyerő csapat a rájátszás első akadályát ismét könnyedén vette. A csapatnak viszont hamar meggyűlt a baja a sérülésekkel, Bosh hasfalhúzódást szenvedett és a Pacers elleni párharcot ki kellett hagynia, míg Wade-et a térdproblémái hátráltatták. Ezek a sérülések majdnem végzetesnek bizonyultak. Már a Pacers ellen is szükség volt James emberfeletti teljesítményére, és a keleti döntőben a Boston ellen 2-3-as állásnál sokan kezdtek lemondani a Heatről, de hihetetlen teljesítménnyel, LeBron szinte egyedül nyerte meg a további két meccset. Innen már nem volt megállás, a fiatal, rutintalan Thunder csapatát viszonylag könnyedén legyőzte le a döntőben a sztárokkal tűzdelt gárda.
2012/13-as szezonban a Heat csapata az ismétlésre készült, és a liga történetének második leghosszabb veretlenségi szériáját produkálta 27 meccset sorban megnyerve. A rájátszásban a keleti döntőig könnyedén jutottak el, és ismét az Indianával találkoztak, akiket csak hét meccsen sikerült legyőzni. A döntőben a Spurs is – hasonlóan a Pacershez – matchup-nightmare volt a remek magasember állományával, így ez a párharc is hét meccsig húzódott, de ismét a Miami alakulata emelhette a magasba a bajnoki trófeát.
Így Michael Jordan után LeBron James is egymás után kétszer nyerte el mind az alapszakasz, mind a rájátszás legjobb játékosának járó díját.

Erősségek

LeBron James. Rutinos játékosok, kemény védekezés, eladott labdák kikényszerítése. Gyors letámadások. Sokpasszos, olajozott támadójáték kevés hibával. Hatékony hárompontos dobások. Remek időjárás, pezsgő éjszakai élet, alacsony adózás. Pat Riley.

Gyengeségek

Gyenge lepattanózás, különösen támadó oldalon. Inside-outside játék hiánya. Védekezés a festékben. Mindez abból adódik, hogy már évek óta nincs meghatározó centere a csapatnak. Olykor kihagy a koncentráció, gyengébb alakulatok ellen is képes betlizni a csapat.
A szurkolók szerint Erik Spoelstra, a csapat szerint pedig a ki nem látogató szurkolók.

Húzóemberek

LeBron James az NBA és ezzel a világ jelenlegi legjobb játékosa. Kosárlabdázóként közel áll a tökéleteshez. Elvileg tagbaszakadt kiscsatár, de minden poszton bevethető (talán még centerként is), mindent tud, mindent megold.
Több pontot szerez a festékből, mint bárki más. Több gólpasszt ad, mint a legtöbb irányító. Jobban pattanózik, mint sok magasember. Tempódobása most már minden lőtávolból halálos. Csak a tavalyi döntőben hagyta cserben, de az majdnem végzetesnek bizonyult. Végkimerülésbe hajszolja a statisztikaírókat. Szívósan kúszik föl a tripla-dupla örökranglistán, már a 7., aktív játékosok között az első, és még sokáig az is marad. Nate Robinsontól Kevin Duranten át Tiago Splitterig mindenkit képes megfogni védekezésben. Nyakába zuhanó másfélmázsás centerek sem képesek megakadályozni, hogy kosarat szerezzen, aztán jöhet a plusz egy.

Már van két gyűrűje. Lesz még négy?

Dwyane Wade ha éppen nem sérült, akár hasonló teljesítményre is képes, mint James. Dobóhátvéd létére kimagaslóan jól blokkol, olykor még nála sokkal magasabb játékosokat is képes egy kötött sapkával hazaküldeni. Villámgyors játékos, ezért is kapta Shaqtől a “Flash” becenevet. Betörés után még Jamesnél is akrobatikusabb és heroikusabb befejezésekre képes. Remekül védi a passzsávokat, és a labdalopás után azonnal az ellenfél gyűrűjénél terem. Jól passzol és pattanózik. Szuggesztív dobócsel.

Wade éveken keresztül főleg a betöréseiből élt, idővel egyre több tempót vállalt és bővíteni akarta tudását, így ráfeküdt a hárompontosokra is, de ez nem az ő világa, jobb napokon is csak átlagos triplázó. Védekezésbe való visszazárásnál spint helyett kocogva pöröl túl sokat a bírókkal. Még az egyetem alatt megműttette a térdét és eltávolíttatta egyik keresztszalagját, mert akkor az volt az egyszerűbb megoldás, de ennek mostanra előjöttek a negatív hatásai és csapata bajnoki esélyeit is beárnyékolják.

Chris Bosh a liga egyik legjobb magasembere, a Heatben betöltött szerepe viszont alulértékelt (volt), nélküle a csapat szenved az erőteljes palánk alatti jelenléttel bíró alakulatok ellen. Sokszor vele is. Ő áldozott fel a legtöbbet a játékából a nagy hármas oltárán: feladva torontói domináns magasemberi státuszát, kivonult a festékből, hogy megnyissa azt a nála is hatékonyabb James és Wade előtt. Cserébe átvette az első helyet Dirk Nowitzkitől a a távoli kétpontosokat legprecízebben dobó játékosok között.

Megmaradt jó pattanózónak, noha fokozatos távolodása a gyűrűtől a statisztikáin is meglátszik. Már nem számít klasszikus erőcsatárnak. Kevesebbet látni a gyűrű közelében viaskodni a labdáért, brusztolni a pozícióért. Pályafutása során emiatt többször is negatív kritikák érték; inkább könnyedebb megoldásokkal operál, finom keze van, hatékony büntetőző és jól passzol magas létére, sőt a hárompontosokkal sincs fasírtban. Nem felejtette el a palánk alatti pontszerzés művészetét sem, olajozott mozdulataiba nem könnyű belerondítani. A nagy hármas (kissé gyermeteg) mókamestere.

Alulteljesítők

Joel Anthony sosem volt sztárcenter, de megbízható védekezése, mobilitása és blokkjai miatt sokáig kezdő percei voltak. Ezen kívül semmi másra nem alkalmas. Támadásban akkora mínusz, hogy azt még a Heat szupersztárjai is csak részben tudják kompenzálni. Hosszú évek alatt sem tanulta meg elkapni a labdát, így ma már csapata szívesen elcserélné.
Nem tolonganak a kérők…

Udonis Haslemen kezd meglátszani a kor, annak ellenére, hogy sokkal fiatalosabban néz ki, mióta levágatta a haját. Alulméretezett erőcsatár, aki már jó ideje szinte az összes piszkos munkát szó nélkül elvégzi.
Anno a drafton nem kelt el, így átruccant Európába játszani. A Heat játékosmegfigyelői felfigyeltek rá (talán mert egyetemre is Floridába járt), de jelentősen le kellett fogynia, hogy bekerülhessen a csapatba. Az évek során kezdővé küzdötte fel magát, majd lassan kezdett elhalványulni. Védekezésben jól helyezkedik, sok támadó faultot harcol ki. Harcos pattanózó. Üres helyzetből hatékony tempódobása már többször mentette meg a csapatot kiélezett helyzetben, de e képessége is kezd berozsdásodni.

Reménységek

Norris Cole évről évre jobban játszik és az sem elképzelhetetlen, hogy hamarosan kiszorítja Chalmerst a kezdő pozíciójából. Az NBA-be 4 év egyetemi rutinnal és tömérdek önbizalommal érkező Fresh Prince – hasonmás csak az első kör végén kelt el , de sok csapat szívta a fogát, miután rájöttek, milyen jó játékost is szalasztottak el. Nagy nyomás alatt is képes teljesíteni, viszont a befejezésein van még mit csiszolni. Átmenet a dobóhátvéd és az irányító közt, pontszerző képességei az irányítói felett állnak. Javuló, lassan respektálandó triplázás. A padról beállva hatalmas energiabomba, ha pályára kerül, azonnal érezhetően gyorsabbá válik a csapat játéka. Védekezése fojtogató tud lenni, de olykor a nagy igyekezet olcsó faultokat eredményez.

Kilátások

Szerző: Bárány Tamás

Dátum: 2013.12.15.