Missing image

SAC – 2013. 10. 20.

Történelem

Az 1985-ben Sacramentóba költöző Kings újkori időszámításának kezdete az 1998-1999-es idényre tehető. Korábban, a Mitch Richmond-éra idején ugyanis csupán egyszer (1996) sikerült bejutni a rájátszásba, s akkor sem pozitív mérleggel. A lockout miatt kurtára fogott szezonnak azonban egy teljesen újjáalakult gárda vágott neki Kalifornia székhelyén. A fenekestül felforgatott játékoskeret új szerzeményei (Webber, Stojakovic, Jason Williams, Divac), valamint a szintén frissen igazolt főedző, Rick Adelman minőségi változást hozott a klub életébe. A királyok 1983 után először szereztek több győzelmet, mint vereséget, ráadásul az újonc Williams, valamint a Richmondért cserébe hozott Webber koprodukciójának köszönhetően villámgyorsan a liga egyik, ha nem a leglátványosabban játszó alakulatává nőtte ki magát a korábban meglehetősen szürke benyomást keltő együttes. A pozitív meglepetés a playoff-szereplésre is igaz volt, elvégre a Sacramento hajszál híján kiverte (ötödik meccsen, hosszabbítás után kapott ki) a nyugati első Utah Jazz alakulatát. Egy esztendő múltán is hasonló volt a helyzet, amikor a későbbi bajnok Lakerst izzasztották meg. A 2001-es utószezonban újabb mérföldkőhöz érkezett a társulat, miután a Phoenix kiverésével a Kings 20 év után először jutott a rájátszás második körébe, ám ott a címvédő Los Angeles viszonylag simán kisöpörte kaliforniai riválisát.

A 2001-2002-es idény bizonyára sokáig megmarad a sacramentói fejekben. A rohanós, látványos játékot szinte tökélyre fejlesztő kommandó immár Bibbyvel a játékmesteri poszton hosszú történetének (a franchise a liga egyik alapító tagja) legjobb mérlegét produkálva (61-21) megnyerte az alapszakaszt. A sikerekben kirívóan gazdag évet azonban nem sikerült megkoronázni, miután a konferenciadöntőben Stojakovic hiánya és a mumus Lakers klasszisa döntőnek bizonyult. Pedig a hetedik összecsapáson még a hosszabbításban is vezettek Webberék az Arcóban? 2003-ban az otthon gyakorlatilag verhetetlen (ismét a legtöbb hazai győzelem a ligában) lila-fehérek zsinórban ötödször is bejutottak a rájátszásba, ahol méltán tartották számon őket a bajnokság kiemelt esélyeseiként. Egészen a második kör második mérkőzéséig, a Dallas elleni derbin ugyanis Webber súlyos térdsérülést szenvedett. Noha az udvartartás minden tőle telhetőt megtett, a király nélkül (ismét hét mérkőzés után?) nem bírt a Mavericks alakulatával.

Közelmúlt

Az aranykorszak után a GM igen későn kezdett bele a teljes újjáépítésbe. Az egyik legnagyobb hiba Adelman elengedése volt, ezután rosszabbnál rosszabb edzők adták egymásnak a kilincset. Egy fontos cél volt: hogy olcsók legyenek. A folyamatos értelmetlen cserék következményeként az abszolút mélypont a 2008-09-es szezon volt, ahol mindösszesen 17 győzelmet gyűjtött össze a csapat. Bár a lottery-ben így is sikerült kicsúszni a top3-ból, reménykedésre adott okot a negyedikként elvitt Tyreke Evans újonc éve, amiben 20 pontos, 5 lepattanós és 5 gólpasszos átlagot produkált. A következő drafton DeMarcus Cousins-t választotta Petrie, aki bár vitathatatlanul az egyik legtehetségesebb magasember volt az újoncok közt, folyamatos balhéi miatt mégsem lendítette előre a csapatot.

A tulajdonos Maloofék minden évben más városba akarták elvinni az együttes (Anaheim, Virginia Beach, Seattle), és minden tranzakcióban jó játékos helyett cash considerations érkezett cserébe, így nem csak a csapat körül állt a bál, de a teljesítmény is konstans gyengére állt be.

Minden jó, ha a vége jó: Kevin Johnsonnak, Sacramento polgármesterének sikerült összehoznia egy erős tulajdonosi gárdát, így Sternék végül megvétózták a csapat eladását és Seattle-be költözését. A jövő ígéretesnek tűnik, épül az új aréna, a friss tulajok lecserélték a teljes menedzsmentet, kirúgták Smart edzőt, és helyébe felvették a védekező felfogású Mike Malone-t.
Okosan nem meccselték a Pelicans elrugaszkodott ajánlatát Evansért, viszont sikerült így is ellenértéket szerezniük egy sign-and-trade keretében két második körös és Vasquez személyében, illetve megszerezniük a drafton Ben McLemore-t, aki bár még eléggé nyers, de talán a legnagyobb potenciállal rendelkezik az idei börzéből.

Erősségek

Új, költeni is hajlandó tulajdonosok. Gyors, futós támadójáték. Fiatal játékosok fejlődési lehetőséggel.

Gyengeségek

Az NBA egyik legrosszabb védelme. Lepattanózás. Ötlettelen támadójáték, kevés gólpassz. Nagyobb nevű szabadügynökök nem szívesen választják az együttest. Sok tehetséges, de egymáshoz nem passzoló játékos, ami borzasztó kémiát szül. Franchise player hiánya. Mentalitás és magatartásbeli problémák.

Húzóemberek

Ihletettebb napjain támadóoldalon senki nem tudja megállítani DeMarcus Cousinst. Center létére kitűnően vezeti a labdát, jól dob a gyűrűtől távolabbról, ám gyönyörűen fordul le védőjéről is, amit rendszerint hatalmas zsákolásokkal fejez be. Pozícióban is rengeteget fejlődött, félhorgai egyre hatásosabbak. Remekül lát a pályán, önzetlen. Bár nem tartozik az atletikus magasak közé, rendkívül jó lepattanózó.

Védekezésén van még mit csiszolni, az egyik legrosszabb pick’n’roll védő, és bár sok támadó hibát harcol ki, picit többször próbálhatna inkább blokkolni. Sokszor megy rá a szerelésekre, aminek rendszerint személyi hiba a vége. Utál veszíteni, állandóan veszekszik a bírókkal, minden évben élen van a technikai hibák begyűjtésében.

Ha az új edzőnek sikerül rávennie a védekezésre, egyben elkezd végre benőni a feje lágya, az elkövetkező évek egyik legdominánsabb centere válhat belőle.

Alulteljesítők

Jimmer Fredette játékstílusa papíron jól passzolt volna Evans mellé, de a bizonytalan labdavezetése miatt nem lehet irányítót játszatni vele, védekezésben pedig képtelen bárki előtt maradni. Bár az egyetemen igazi nehéztüzérként tartották számon, a profi ligában még nem bizonyította be, hogy többet jelentene egy egyszerű spot-up shooternél. Nem ugrik túl magasra, sőt, olykor elképesztően tohonyának tűnik, a napi sportújságot nem biztos, hogy csont nélkül ki lehetne húzni alóla.

Ahhoz képest, hogy lottery pick volt, szép lassan teljesen kikerült a rotációból. Valószínűleg hamarosan elcserélhetik, mert nem valószínű, hogy Sacramentóban több babér teremhet neki. Kérdés, hogy ki adna többet érte egy második körös cetlinél…?

Bár nem voltak túl nagy elvárások Travis Outlaw felé, azokat sem sikerült hoznia. Gyakorlatilag elcserélhetetlen, ráadásul valószínűleg még két évig „élvezhetjük” majd higanymozgását. Semmiben sem kiemelkedő. Soha nem fog megtanulni rendesen tempót dobni. Vagy büntetőt. Próbál harcos és agresszív lenni, de ezzel is inkább hátráltatja csapatát.

Nehezen szabadul a labdától is, de a frissítő üdítőket kifejezetten jól passzolja már padon ülő csapattársainak. Más csapatok vezetői bizonyára nem értik, hogy mit keres még az NBA-ben. Legalább segítségével látótávolságba kerülhet Andrew Wiggins vagy Jabari Parker…

Reménységek

Bár Greivis Vasquezben sokan kételkedtek, szép lassan a legmagasabb elvárást is túlnőtte a venezuelai irányító. Tavaly a gólpassz-lista felső mezőnyében járt, ami hatalmas dicsőség, ha hozzátesszük, hogy csapattársai nem tartoztak a legelitebb kosárszerzők közé. Második helyen végzett a Liga Legtöbbet Fejlődött játékosa (MIP) választáson, teljesen megérdemelten.

Talán még nehezebb feladat vár rá Sacramentóban megbízható befejezők nélkül, ám fejlődő tripladobása és fantasztikus karmesteri képessége bizakodásra adhat okot. Sokat kell még csiszolni a védekezésén, mert a gyors irányítók rendre megverik.

Kilátások

Szerző: Tóth Gábor

Dátum: 2013. 10. 20.