Jó szokásunkat megtartva ismét hozzálátunk, hogy összefoglaljuk az NBA csapatok kereteinek változását és az előttünk álló idényre vonatkozó kilátásokat.

CHICAGO BULLS
ahogy Szakály Máté látja

Érkezett: Derrick Rose (Memphis, draft 1/1), Elton Brown (Virginia), Omar Asik (draft 2/36), Roger Powell, Michael Ruffin (Milwaukee Bucks), Darius Washington (San Antonio Spurs)

Távozott: Chris Duhon (New York Knicks), Shannon Brown (Charlotte Bobcats), JamesOn Curry

A 2006/2007-es szezonig minden szépen alakult Chicagóban. A fiatal, lendületes játékosok és a harcedzett veteránokkal főcsoportelődöntőt játszottak.

Az előző szezonban aztán becsapott a mennykő és a sokra hivatott társaság visszazuhant a post-Jordan korszak szintjére. Scott Skiles kifulladó edzői repertoárja, majd az utódjaként kinevezett Jim Boylan vezetői analfabetizmsa azonban csak adalékul szolgált a katasztrofális produkcióhoz.

A nagy reményekkel és arcpirítóan masszív szerződéssel megérkező Ben Wallace-t másfél évnyi tötymörgést követően egészen Clevelandig sodorta a szél, ám az ellenértékként érkező Larry Hughes – Drew Gooden párossal is csak újabb kifizetésre váró számlákat kapott a Chicago. A csapat pillérjének tartott Hinrich – Gordon – Deng tengely kártyavárként omlott össze, a beépítésre váró fiatalok produkciója pedig kevésnek bizonyult a megroggyant szerkezet stabilizálásához. A bajnoki címről álmodozó bikák idő előtt elvéreztek, így három év után ismét lemaradtak a rájátszásról.

Az utószezonban három kérdés foglalkoztatta John Paxsont:
1. Az új edző személye.
2. Gordon vagy Deng? Esetleg mindkettő?
3. Rose vagy Beasley?

Az elsőre relatíve későn kaptuk meg a választ. A posztra pályázó szakemberek hosszú sorokban kígyóztak a mindenható GM irodája előtt. Egyeztetés folyt Doug Collinsszal, Dwane Casey-vel és Chuck Personnal, rebesgették Flip Saunders és Mike D’Antoni nevét, szóval aki élt és mozgott, azt összeboronálták a Chicagóval. Végül Paxson asztalra csapott és kinevezte azt a Vinny Del Negrót, akinek az égadta világon semmi edzői tapasztalata nincs… Egyelőre úgy tűnik, annyi pozitív hozadéka már van az üzletnek, hogy a kispadon két igen komoly szaktekintély, név szerint Del Harris és Bernie Bickerstaff között foglalhat helyet.

Gordon és Deng ügye még kacifántosabb, hisz elsőre mindketten elutasították a Bulls hosszabbítási javaslatát. A csapat gyengélkedése pechükre magával rántotta a két tehetséget, így elméletileg jóval szerényebb igényekkel várhatták a nyarat. Hosszas udvarlás után Deng végül egy 6 éves 71 millió dolláros szerződés aljára kanyarította oda a nevét.

A leheletnyit túlfizetett szudáni szerződtetése annyit jelentett, hogy a folyton elégedetlenkedő, a parketten azonban abszolút sematikus Gordon megtartása már nem egyértelmű célja a vezetőségnek. A vajkezű dobóhátvéd helyzetét nehezítette, hogy a draft lotteryn ordas nagy szerencsével megnyert első választással azt a Derrick Rose-t húzta Paxson, aki a visszafogott vélemények szerint is a következő tíz év meghatározó hátvédje lesz. A pofára esett Gordon kálváriája egészen októberig elhúzódott, érdeklődés hiányában pedig kénytelen volt elfogadni a Bulls egy éves ajánlatát.

Del Negro nemes, de izzadságszagú feladat elé néz. Egészséges egyensúlyt kell teremtenie hátvéd poszton úgy, hogy a már nevet szerzett játékosok (Hinrich, Gordon, Hughes) mellett Rose is megkapja a fejlődését elősegítő perceket, de lehetőleg elsőévesként ne málhásszamár szerepkörében kelljen produkálnia. Fölfelé haladva már jóval szerényebbek az új főedző lehetőségei. Bár Deng és Nocioni gond nélkül megoldja majd a hármas posztot (ínséges időkben akár a négyest is), ám klasszis magasemberük továbbra sincs. Joakim Noah hasznos kezdőjátékos, de semmi több. Mellette kézenfekvő megoldás lehetne Tyrus Thomas, ám a limitált szellemi kapacitással megáldott csatár egyelőre inkább a mindenkori krónikusan alulteljesítő chicagói magasemberek táborába tartozik. Így marad az a Drew Gooden, aki tavaly ugyan új erőre talált a Bullsnál, de szolid dupla-dupla közeli teljesítményén túl semmi extrával nem szolgálhat.

Az egyenetlen csapatszerkezet, a zöldfülű edző, illetve a csapaton belül uralkodó feszültségesk és formahanyatlások egyértelműen lelökték a Bullst kelet éléről.

A rájátszás idén ismét elérhető, de minden más célkitűzés csak önámítás.

Várható kezdőcsapat: Hinrich-Hughes-Deng-Gooden-Noah

CLEVELAND CAVALIERS
ahogy Menyhárt Gábor látja

Érkezett: Maurice Williams (Milwaukee), JJ Hickson (draft, 1/19), Lorenzen Wright (Sacramento), Darnell Jackson (draft 2/52), Tarence Kinsey (Memphis)

Távozott: Joe Smith (Oklahoma City), Damon Jones (Milwaukee), Dwayne Jones

A kulcsdátum minden Lovag szívében 2010 nyara. Eddig kell ütőképes csapatot pakolni a karizmatikus LeBron James köré.

A tavalyi Ben Wallace kísérlet felemásra sikeredett, idén Maurice Williamsre csapott le Danny Ferry. Bármilyen rémítő, Jeff Mcinnis óta (papíron) a legkiválóbb karmestere lehet a csapatnak.

Mo gólérzékenysége talán ellensúlyozza Mike Brown szappanoperáknál laposabb támadásvezetését. James nélkül Gibson és Szczerbiak távoli bombái, illetve Ilgauskas palánkkörnyéki munkája volt az egyedüli veszélyforrás.

Alekszandar Pavlovics feléledése kulcsjelentőségű lehet, az elmúlt szezonban kissé szürke volt támadóoldalon. Delonte West hatékonysága ellenére alulról kezdheti a kapaszkodást hátvédposzton. Ben Wallace és Anderson Varejao a védőoldalon munkálkodhatnak. Big Ben hatékonysága egyre csökken, Varejao a támadófault nívós eljátszása mellett alulértékelt lepattanózó. Dobáskísérletei horrorfilmbe illő rémületek, támadásban csak lelkes drukker.

Ebből a csapatrészből hiányozhat Joe Smith, aki higgadt sebészként operált a rájátszásban, gyakran a legmegbízhatóbb opcióként. JJ Hickson mutat hasonló jeleket, zöldfülűként célja a rotációba kerülés.

A Cleveland James vezetésével Kelet elitjébe tartozik, megbízható második opció nélkül.

Várható kezdőcsapat: Williams-Pavlovics-James-Wallace-Ilgauskas

DETROIT PISTONS
ahogy Menyhárt Gábor látja

Érkezett: Kwame Brown (Memphis), Will Bynum (Maccabi Tel-Aviv), Walter Sharpe (draft 2/32)
Távozott: Jarvis Hayes (New Jersey), Juan Dixon (Washington), Theo Ratliff (Philadelphia)

Joe Dumars maximalizmusának lett áldozata Flip Sunders vezetőedző. Háromszor egyhuzamban a keleti döntőbe vezette csapatát, 55 mérkőzést nyerve szezononként, a Nagydöntő azonban nagy falat volt.

Sokan robbantást rebesgettek, ám mindössze a cégér változott meg, az újonc vezetőedző, Michael Curry veszi csatába a Dugattyúsokat.

A kezdőötös négyes magja gépies tökéletességgel végzi munkáját az elmúlt öt évben. Egyedül Rasheed Wallace mutatja a megfáradás jeleit, és a látása is gyengülhet, körtén belül egyre ritkábban látni.

Az energikus sztahanovista Jason Maxiell veheti át a fő kisegítő szerepet Antonio McDyesstől, jelenléte garancia pár kiadós zsákolásra.

A merészebb álmok kulcsszereplője lehet Rodney Stuckey. Újonc létére veterán higgadtságról tett tanúbizonyságot, döntő szituációkban sem remeg meg a keze.

Az új szerzemény Kwame Brownnak végre nem kell messiást játszania, védekezése és méretei megfelelő csereemberré teszik. Konkurense a hibrid erőcsatár Amir Johnson, aki atletikus kirobbanásai mellett egyre inkább kosárlabdázóra kezd hasonlítani.

A Detroit ismét ott lehet a Boston nyakán, de vajon elérik-e az oly áhított Nagydöntőt?

Várható kezdőcsapat: Billups-Hamilton-Prince-Wallace-McDyess

INDIANA PACERS
ahogy Szakály Máté látja

Érkezett: Eddie Jones (Dallas Mavericks), Maceo Baston (Toronto Raptors), TJ Ford (Toronto Raptors), Roy Hibbert (Georgetown, draft 1/17), Jarrett Jack (Portland Trail Blazers), Josh McRoberts (Portland Trail Blazers), Rasho Nesterovic (Toronto Raptors), Brandon Rush (Kansas, draft 1/13)

Távozott: Shawne Williams (Dallas Mavericks), Ike Diogu (Portland Trail Blazers), Ronald Murray (Atlanta Hawks), Jermaine O’Neal (Toronto Raptors)

Larry Bird megkezdte csapata renoválását, de hosszú évekbe telhet, míg levakarja az évek alatt rárakódott patinát és újra régi fényt kölcsönöz a Pacersnek.

A pár éve még abszolút bajnokesélyesként elkönyvelt gárdát hol a nehezen magyarázható menedzseri lépések, hol hitevesztett és leamortizáldott játékosállománya tolta lefelé a meredek lejtőn.

Jermaine O’Neal elcserélésével legsúlyosabb terhétől szabadult meg Bird. Az egykor szebb napokat látott magasember eltávolítása lezárt egy szép, de összességében sikertelen korszaktot.

Az új időszámítás azonban korántsem kecsegtet olyan szép jövőképpel. Az O’Nealért cserébe Indianaba költöző Forddal egy újabb vaskos szerződésű, ám képességeihez mérten alulteljesítő játékos csatlakozott a csapathoz, aki mindemellett legalább annyira sérülékeny is.

O’Brien másik krónikus sérülékenységben szenvedő irányítója, Jamaal Tinsley a hírek szerint közel áll ahhoz, hogy az új szezont már Denverben köszöntse, így a draft napján Oregonból importált Jarrett Jack jelenléte valamelyest szilárdabbá teheti az egyes posztot.

Ford mellett a tavaly megtáltosodó, szolidan sokoldaló Mike Dunleavy található. A dobóhátvédnek kinevezett csatár formája alapján bármelyik bajnokesélyes csapatba beférne, így a meglepettségtől nem is csapnánk a homlokunkra, ha mondjuk február környékén ő is a távozók listáját gyarapítaná.

Brandon Rush kiválasztása is ezt sugallja, aki ugyan fősikolásként már átesett egy komoly sérülésen, a benne rejlő potenciál alapján évekre megoldaná az Indiana kettes posztját.

Bedobó poszton Danny Granger kirobbanthatatlan, mellette Troy Murphy is, igaz utóbbi inkább mozdíthatatlan szerződése és egyre erőtlenebb játéka miatt.

Centerben Jeff Foster és az O’Neal-cserében Kanadából érkező Rasho Nesterovic rémítgeti majd az ellent kevés sikerrel. Roy Hibbert jó felépítésű, képzett középjátékos, de kondicionális problémái és a védő oldalon mutatott aktivitása, illetve annak teljes hiánya miatt inkább (nagyon) hosszú évek után megtérülő befektetésnek tűnik.

Mit várhatnak az elnyűtt Pacers rajongók? A kezdőcsapat szerkezetileg valamennyire stabil, de igazán komoly húzóember és magasember hiján aligha számolhatnak többel, mint a keleti konferencia (alsó)középmezőnye.

Várható kezdőcsapat: Ford–Dunleavy-Granger-Murphy-Foster

MILWAUKEE BUCKS
ahogy Szakály Máté látja

Érkezett: Joe Alexander (West Virginia, draft 1/8), Malik Allen (Dallas Mavericks), Francisco Elson (Seattle Supersonics), Adrian Griffin (Seattle Supersonics), Richard Jefferson (New Jersey Nets), Damon Jones (Cleveland Caveliers), Tyronn Lue (Dallas Mavericks), Luc Richard Mbah a Moute (UCLA, draft 2/37), Luke Ridnour (Seattle Supersonics)

Távozott: Maurice Williams (Cleveland Caveliers), Desmond Mason (Oklahoma City Thunder), Bobby Simmons (New Jersey Nets), Yi Jianlian (New Jersey Nets)

Herb Kohl beleunhatott az eredménytelen pénzköltésbe és az újabb csalódást keltő szezon végén megvált Larry Harristől, majd vele együtt a főedzőként megbukott Larry Krystowiakot is kivágta a Bradley Centerből.

Az új "GM" John Hammond lett, akiről igazán nem mondhatjuk, hogy küszködött volna az akklimatizálódással. Előbb sebtibe’ kinevezte főedzőnek a Chicagóból eltanácsolt Scott Skilest, majd néhány ügyes manőverrel formálta az egyébként egyáltalán nem gyenge Bucks keretet.

A nyár egyik nagy durranásaként megszerezte Richard Jeffersont a tehetséges, de Milwaukee-ban nélkülözhető Jianlianért, illetve a boka- és sarokműtéte óta továbbra sem 100 százalékos, ellenben túlfizetett Bobby Simmonsért cserébe.

A drafton egy vitatható lépéssel berántotta a hármas-négyes poszton bevethető Joe Alexandert, a második körben pedig a szürke, de NBA-szinten is hasznos cserejátékossá fejleszthető Mbah a Moute-t.

Ramon Sessions szezonvégi váratlan berobbanásával feleslegessé váló Maurice Williamst Ohióba, Desmond Masont pedig Oklahomába küldte. Cserébe megkapta a törékeny, de barátságos kontraktussal rendelkező Luke Ridnourt.

Néhány apróbb szerződtetéssel tovább mélyítette a keretet, amely egy felkészült edző keze alatt akár meglepetést is okozhat. Bár Sikes nem tartozik a legkreatívabb mesterek közé, de sziklakemény akaratú, és rövid időn belül képes gatyába rázni legharmatosabb védelmeket is. Lesz munkája bőven. Redd híresen középszerű védő és Bogut sem az a kimondott palánk alatti vadorzó. Ennek ellenére, ha Skiles mentalitása táptalajra lel, hosszú évek után ismét komolyan számolnunk kell a wisconsini gárdával.

Várható kezdőötös: Sessions-Redd-Jefferson-Villanueva-Bogut

Szerző: NBA1.hu

Dátum: 2008. 10. 14.