NBA 2010-11 – CSENDES-ÓCEÁNI

GOLDEN STATE WARRIORS
ahogy Kovács Ferenc látja

Érkezett: Ekpe Udoh (No.6), David Lee (Knicks), Dan Gadzuric (Bucks), Charlie Bell (Bucks), Louis Amundson (Suns), Dorell Wright (Heat), Rodney Carney (Sixers), Jeremy Lin (-)
Távozott: Raja Bell (Jazz), Anthony Tolliver (Wolves), Kelenna Azubuike (Nets), Anthony Morrow (Nets), Corey Maggette (Bucks), Anthony Randolph (Knicks), Ronny Turiaf (Knicks), C.J. Watson (Bulls)

Letargia. Ez a legjobb jelző a Warriors szurkolók elmúlt szezonbeli lelkiállapotára. Mikor a franchise- és csapatvezetés ennyire inkompetens, akkor már nem számít semmi. Ha nyertek, rontották a draft esélyt, ha kikaptak, akkor meg hiába hajtanak a jó drafthelyre, úgyis valami fakezűt választanak. Ha meg mégse fakezűt, akkor meg úgyis elcserélik majd a semmiért. És ugyanez a letargia jellemezte volna a 2010/11-es évadot is, de a holtszezonban végre valahára megtörtént az, ami miatt újfent éledezik a reménység a Warriors-szívekben. Persze itt nem Udoh draftolására vagy Randolph elcserélésére célzunk (azok tökéletesen beleillenek a letargia-sorba), hanem a Chis Cohan-éra végére. Mióta 1995-ben megvette a csapatot, csak 2 pozitív mérlegű év, egyetlen (bár felejthetetlen) rájátszás szerepléssel. Talán a tulajdonos-váltással a „rontás” lekerül a csapatról, és remélhetőleg „Az ésszerű és következetes csapatépítés” c. tankönyv lapjaira kívánkozó műveletek garmadája nyugtázhatja majd bennünk azt a tényt, hogy jó kezekben a csapat. Az új tulajok (Joe Lacob, Peter Gruber) sokáig óvatos semmittevéssel borzolták a szurkolók kedélyeit, de végül eleget tettek a „közakaratnak”, és nyugdíjazták Don Nelson-t. A csapat az eddigi másodedző, a „védekezés koordinátor” Keith Smart kezébe került. Itt akik láttak tavaly Warriors-meccse(ke)t, azok most elképzelhető hogy röhögnek. Rosszul teszik, mert azt ne varrjuk Keith nyakába, hogy Nelson valamiért fizikai fájdalmat érzett, ha nem volt egyszerre legalább 4 dobóhátvéd a pályán. Szóval Smart rutintalan, de a csapat magját jól ismeri, és ők is kimondottan kedvelik. Nézzük miből főzhet:

Ami biztos, véget értek a vidám évek (nincs többé small-ball), a várható kezdőcsapat magassága már csak egyetlen poszton lóg ki az átlagból (Curry-Ellis-D.Wright-Lee-Biedrins). Andris elmondása szerint újra teljesen egészséges, sőt még az életkedve is visszatért (Smart még Lettországba is elutazott hozzá beszélni vele), mert Smart-nak az a fura elgondolása támadt, hogy támadásban is fogunk rá építkezni. Hogy ebből mi sül ki arra én is kíváncsi vagyok, de az biztos, hogy egy motivált Biedrins akár még a Superman-t (Dwight Howard) is megszorongathatja a lepattanó listán. Ennek egyik akadálya épp a frissen cserélt David Lee, akinek szintén nem kell a saját kosarára mellécélozgatni, hogy meglegyen a dupla-duplája. De benne nem is ez a fő attrakció, hanem az, hogy vele annyi év után rendszeresen WARRIORS ÁLTAL KIVITELEZETT PICK&ROLL ALAPJÁTÉKOT is fogunk látni! (Itt az olvasó tartson kis szünetet, Warriors szurkolók vigyázzba!) Sajnos ebből a magasságból már nincs feljebb, ez volt a beharangozó csúcspontja, de azért muszáj folytatni. Jöjjön a sötét ló, a Heat által oly méltán/méltánytalanul nélkülözött Dorell Wright, akinek kb. ez az utolsó esélye arra, hogy elővezesse olykor megcsillantott tehetségét, vagy végleg keresztet vethet NBA-karrierjére. Tálcán kap egy kezdőposztot, meglátjuk él-e vele. De a csapat achilles-sarka továbbra is az Ellis-Curry-duó maradt. Úgy néz ki a „Tudunk együtt játszani/Nem illünk össze” szappanoperáknak talán vége, Smart az „Együtt KELL”-re módosított. Ami ha nem jön be, az Ellis távozását vetítheti elő.
A cserepadról a legtöbb eséllyel a C.Bell-R.Williams-R.Carney-L.Amundsen négyes fog időt rabolni, és remélhetőleg Udoh is bizonyítja felépülése után, hogy mégis értelmes dolog volt a választása.

Játékban az edző ezt tagadó ködösítésével ellentétben marad a run&gun, mivel a vér nem válhat vízzé, és a kerethez továbbra is ez a stílus illik leginkább. Labdahalászás-/lepattanóból gyorsindítás. Viszont az új szerkezet következtében a pattanózásban tavalyi ligautolsó helyezés most az élmezőnyhöz közelíthet, s valamit a védekezésben is hozhat (az továbbra is messze lesz az élmezőnytől). Ha végképp kilátástalan lesz a játék, Gadzuric és Radmanovic lejárója (7,2M;6,9M) biztosíthat mozgásteret a változtatáshoz. Mindent összevetve a tavalyi 26 győzelem után egy 33-37 győzelem realizálódhat.

Várható kezdőcsapat: Curry-Ellis-D.Wright-Lee-Biedrins

LOS ANGELES CLIPPERS
ahogy Futó Csaba látja

Érkezett: Marqus Blakely (Vermont), Rasual Butler (újraszerződött), Jarron Collins (Suns), Brian Cook (Rockets), Randy Foye (Wizards), Ryan Gomes (Trail Blazers), Craig Smith (újraszerződött), Al-Farouq Aminu (draft, 1/8), Eric Bledsoe (draft, 1/18, Thunder), Willie Warren (draft, 2/54.)
Távozott: Steve Blake (Lakers), Bobby Brown (Assesco Prokom, Lengyelország), Mardy Collins (Wizards), Drew Gooden (Bucks), Steve Novak (Mavericks), Travis Outlaw (Nets)

Tavaly 50 győzelem kellett ahhoz, hogy egy nyugati csapat megcsípjen egy még rájátszást érő helyet (na jó, kevesebb is elég lett volna, a kilencedik Houston 42-vel zárt), a Clippers azonban ennek még csak a közelében sem volt (29-53 lett a vége).

A sikertelenség idősebb Mike Dunleavy állásaiba került, előbb a vezetőedzői tisztséget hagyta ott (Kim Hughes ugrott be helyette egy kis időre), majd az általános igazgatói posztról rúgták ki. A nyáron aztán a Chicagóból érkező Vinny Del Negro ült a kispadra, míg a GM már március eleje óta Neil Olshey.

Jó hír azonban a csapat háza táján, hogy a kissé alulértékelt garnitúra most már teljes az eddigi előszezonban remeklő Blake Griffinnel, a 2009-es draft első választottjával. Sok szakíró az év újoncát látja benne (ugye még nem ütötte le a labdát az NBA-ben), ráadásul ha egy kicsit visszakukkantunk a tavalyi évre, akkor láthatjuk, hogy a csapat egészen addig elfogadhatóan szerepelt, amíg ki nem derült, hogy nem számíthat az ifjú titán játékára – mikor bebizonyosodott, hogy kihagyja az egész szezont, valami megtört.

A játékosbörze idén is bejött, Al-Farouq Aminu a nyolcadik helyen érkezett, Eric Bledsoe pedig a 18. helyen kelt el, ő érte egy jövőbeli elsőkörös cetli ment Oklahoma Citybe.

Kérdés ugyanakkor, hogy Baron Davis össze tudja-e fogni azt a papíron egészen rendben lévő csapatot, mert amennyiben vezérré tud előlépni a 31 éves játékos, akkor… na de ne rohanjunk ennyire előre. Kulcsember lehet még Chris Kaman, az amerikaiból németté avanzsáló center ugyanis kellőképpen belelendült az előző kiírásban, ha átmentené formáját az idei évre is, újfent nagy hasznára lesz csapatának. Illetve ne feledkezzünk meg az arcátlanul fiatal Eric Gordonról sem, aki bármikor képes 16 pontot (szó szerint) bedobni a közösbe jó 45 százalék körüli mezőnymutatóval.

Érdekes lesz az is, hogy a fiatalok hogyan birkóznak meg az NBA nyújtotta feladattal, a Clippers ugyanis hemzseg a ’88-ban, vagy azután született játékosoktól (szám szerint heten vannak). Egy szó mint száz, van potenciál a csapatban, főleg Del Negron és Daviesen múlik, hogy ebből mi csúcsosodik ki a szezonban.

Várható kezdőcsapat: Davis-E.Gordon-Aminu-Griffin-Kaman

LOS ANGELES LAKERS
ahogy Doma Tamás látja

Érkezett: Steve Blake (Trailblazers), Matt Barnes (Magic), Theo Ratliff (Spurs), Devin Ebanks (Draft, 43. hely), Derrick Caracter (Draft, 58. hely)
Távozott: Jordan Farmar (Nets), Josh Powell (Hawks), DJ Mbenga (Hornets)

A Lakers szurkolók minden bizonnyal nagy örömére, zsinórban másodszor indíthatom a szezonbeharangozót a legutóbbi nagydöntő sikereinek ecsetelésével: az arany-lilák a nagy rivális Celtics elleni, hét meccsig húzódó diadalmenetéről remélhetőleg senkit nem kell ennél részletesebben emlékeztetni. Míg az uborkaszezonban a reflektorfény és médiahisztéria leginkább Florida felé terelődött, a címvédő csöndben, okosan kereste, és végül találta is meg a Los Angeles-i puzzle hiányzó darabjait.

Talán azzal kapcsolatban senkivel sem fogunk összeveszni, hogy a legnagyobb erősítés az előző évek legkritikusabb pontját, az egyes posztot érte. Unalomig ismételt vélemény, miszerint Phil Jackson háromszög támadásában nincs szükség vérbeli, klasszikus értelemben vett irányítóra, de kérdem én: mi baj lehet belőle? Ez utóbbi célt hivatott szolgálni Steve Blake szerződtetése, aki megbízhatóságával és kétségkívül széles repertoárjával (legyen szó akár a távoli dobásokról, akár a passzolási képességekről) kellemes alternatívát tud biztosítani a kiöregedő Derek Fisher mellett. Habár Fisher elsődlegessége Jackson mester szemében valószínűleg így se kérdőjelezik meg, az alapszakaszban Blake számottevő percekre számíthat.

Jordan Farmar távozásával, a hosszas huzavona ellenére sem merült fel a maradáson kívüli egyéb lehetőség Shannon Brown számára. Végeláthatatlan energiáit nézve még mindig egy hordó Red Bullban végzi el a napi mosakodást, ennek köszönhetően pedig a múlt szezon végi, látszólagos kegyvesztettsége ellenére is biztos helye van Kobe Bryant elsődleges cseréjeként. Figyelembe véve, hogy Sasha Vujacic mostában sokkal inkább a frissen eljegyzett Maria Sharapovával van elfoglalva, Brown biztos perceket tudhat magáénak.

Az érkezők sorát erősíti Matt Barnes, aki mentalitására a leginkább az jellemző, hogy először lő, majd még egyszer, sőt még bele is rúg a holttestbe. Aztán kérdez. A legtöbb edző keze alatt egy ilyen úriember garancia lenne a balhékra, de a legutóbbi szezonban Ron Artest bizonyíték volt arra, hogy nem számít, az ember mennyit tölt naponta a kedvenc elmeorvosával, vagy éppen a legközelebbi fogdában, Jackson még mindig egy jedi hatékonyságával zabolázza meg játékosait.

A pótolhatatlan DJ Mbenga helyét a rutinos Theo Ratliff töltheti majd be, aki ha másra nem is lesz jó, pár perc és pár blokk mellett taníthat pár mozdulatot az előreláthatólag november végéig, térdműtét után lábadozó Andrew Bynum számára. Ha már Abdul-Jabbarnak nem sikerült…

A játékosbörzén ugyan finoman szólva sem a legelőkelőbb helyeken választhatott Mitch Kupchak, Ebanks és Caracter mindenképpen használható alapanyagnak tűnnek. Ismerve Jackson újoncpolitikáját, sok parkettot az edzéseken kívül nem fognak látni, de hosszútávra nézve már az előszezon alatt jó befektetésnek bizonyultak.

Bynum, sőt Bryant szintén térdműtét utáni lábadozása egy lassabb kezdést helyez kilátásba, azonban a régóta erősítésre szoruló cseresor megtöltése, Phil Jackson utolsó szezonja, valamint a csapat rutinja és összeszokottsága minden lehetőséget megad a triplázásra, amibe még a Miamiban alakult triumvirátus is csak nehezen szólhat majd bele.

Várható kezdőcsapat: Fisher-Bryant-Artest-Odom-Gasol

PHOENIX SUNS
ahogy Kun Zsolt látja

Érkezett: Hakim Warrick (Bulls), Josh Childress (Olimpiakos Pireus/Hawks), Hedo Turkoglu (Raptors), Gani Lawal (draft), Matt Janning (undrafted), Garrett Siler (undrafted)
Távozott: Amare Stoudemire (Knicks), Leandro Barbosa (Raptors), Taylor Griffin (Belgacom Liege)

Találós kérdés: Hány játékos maradt a legendás 62 győzelmes alapszakaszt futó 2004-es Sunsból? A helyes válasz egy, mivel Leandro Barbosa és Amar’e Stoudemire is már a keleti parton sütteti fekete pocakját.

Steve Nash az utolsó mohikán, kiegészülve tíz kiscsatárral, rengeteg lelkes, ám a lelke mélyén lelombozódott szurkolóval, és egy remek edzői stábbal. Az eredmény kiszámíthatatlan. Stoudemire pótlása egyszerűen nem lehetett zökkenőmentes manőver, így az új menedzsment nem is vette könnyen az akadályt.

A tavaly egész szezonban pizzát zabáló (majd a kosár világbajnokságon ébredező) Hedo Turkoglu akár még be is válhat, ám nagy kérdés, hogy hogyan fog megbirkózni az erőcsatár poszttal. További érkező Josh Childress, aki remekül illeszkedik a Suns rohangászós játéktervébe, csak hát nem épp hiányposztra jött, mivel swingmannek ott van már Jason Richardson, Grant Hill és Jared Dudley is.
Az egyetlen igazi erőcsatár szerzemény Hakim Warrick szintén jó puzzle-darabka a rendszerbe, csak kosárlabdázni kell megtanítani.

Mindemellett a Suns ott lesz a rájátszásban, hiszen náluk van a liga legjobb kezdő és a liga legjobb csere irányítója is.
Igen, arra a Steve Nash-re gondolok, aki idén 37. életévébe lép, és igen, arra a szlovén Goran Dragic-ra, akinek két évvel ezelőtti draftolásakor még csak pelyhedzett a szőr a pénisze felett.

Igazi hullámvasút szezonra lehet számítani Arizonában.

Várható kezdőcsapat: Nash-Richardson-Hill-Turkoglu-Lopez

SACRAMENTO KINGS
ahogy Tóth Attila látja

Érkezett: Samuel Dalembert (Philadelphia), DeMarcus Cousins (1/5), Hassan Whiteside (2/35), Antoine Wright (Toronto)
Távozott: Spencer Hawes (Philadelphia), Andres Nocioni (Philadelphia)

A Kings ha nem is olyan ütemben, mint az Oklahoma és a Portland, de szintén szépen építkezik és az idei nyár megint új utakat és lehetőségeket nyitott meg előttük. Az első körben draftolt Cousins óriási kérdőjel. Tehetségét senki nem vitatja, nagyon képzett magasember, aki már most otthonosan mozog az ellenfél palánkja alatt, de sokszor kerül faultproblémákba és problémás játékos. Eddig a profiknál csak a játékra koncentrál, és ha így is marad, nagy jövő áll előtte. Ha összetesszük a tavalyi év legjobb újoncával, Tyreke Evansszel, nyerő párost kapunk. A második körben draftolt Whiteside szintén tehetséges, nagyon jó számai voltak az egyetemen és egész Amerika legjobb blokkátlagával rendelkezett, de gyengébb ellenfelek ellen érte el ezeket a statisztikákat és ez többeket elrettentett, a második körben viszont már nem volt kérdés, el kellett vinni, hátha tényleg annyira jó, amennyire az adatok mutatják.

A nyár egyik legnagyobb lehúzásában Samuel Dalembert is a Kingshez került. Bár legnagyobb erénye óriási lejáró szerződése, de a Sacramento szenvedett tavaly is, hogy nem volt jól védekező magasembere középen. Dalembert Cousinséknek is tud segíteni védő oldalon, úgyhogy az elhozása telitalálat volt, főleg hogy egy hosszú szerződést sikerült érte elpasszolni (Nocioni), aki nem is érezte jól magát a városban és nem is vált már nagyon hasznára a gárdának, csak Donte Greene és Omri Casspi elöl vette el a lehetőséget.

A Kings még nincs kész, ám lehetőségei nem csak a fiatalok fejlődésében vannak. A ligában ők állnak a legjobban a fizetési sapkához viszonyítva, nagyjából 15 millió dollárt költhetnek még játékosokra, de ha eddig a nagyhalakra nem adtak ki pénzt, akkor valószínűleg ezután sem fognak a maradékra. Emellett lejár a jövő nyáron Sammy D 13,4 milliós szerződése is és mindössze Carl Landryvel kell hosszabbítaniuk, tehát jócskán maradni fog pénzük még igazolni, amennyiben találnak olyan embert, aki illene a csapatba.
Ez idén azonban még mindig csak a tisztes helytállásra lesz elég, össze kell érniük és a legtöbb játékos még pályafutása elején jár, meg kell tanulniuk a szoros meccseket megnyerni, ez tavaly többször is visszaütött.

Várható kezdőcsapat: Evans-Udrih-Greene-Landry-Cousins

Szerző: NBA1.hu

Dátum: 2010. 10. 26.