ATLANTA HAWKS
ahogy Szabó Levente látja

Érkezett: Jordan Crawford (draft: 1/27), Pape Sy (draft: 2/53), Etan Thomas (FA), Josh Powell (FA)
Távozott: Josh Childress (Phoenix), Joe Smith (New Jersey)

Szokás mondani, hogy az őrültet a zsenitől csupán egy hajszál választja el. A bajnoki címre esélyes csapat és a jó csapat között is csupán egy hajszálnyi különbség van. Egy hasznos hatodik ember, egy védőspecialista, hosszú kispad vagy éppen egy olyan játékos, aki képes időnként emberfeletti, extra teljesítményekre.

A Hawks mindenképp a jó csapatok közé sorolandó. A tavalyi alapszakaszban számlált 53 győzelmük után pedig időszerű lett volna bajnokaspiránsként tekinteni a gárdára. Ennek fényében próbálta a vezetőség azt a bizonyos hajszálat megkeresni és a megfelelő helyre illeszteni.

Miután a korábbi években a legtöbb kritika a vezetőedzőt és az általa gyakran követelt izolációs játékokat érintette, kézenfekvő volt Mike Woodson menesztése. Woody távozása után ugyan sok edzőt interjúztattak, de végül úgy döntöttek, hogy házon belül szavaznak bizalmat a már játékosként és edzőként összesen 27 éve a ligában ténykedő Larry Drew-nak.

Az edzőkérdés orvoslását követően a legfontosabb feladat Joe Johnson megtartása volt. Bármi áron. Mindezek fényében Joe-t a világ egyik legvaskosabb szerződésével rendelkező kosarasává tették, aki az elkövetkezendő 6 évben hozzávetőlegesen 130 millió dollárt fog keresni. Nagy kérdés, hogy az utóbbi években egyre kedvtelenebbül játszó bedobó rászolgál-e majd erre a fizetésre? Akár igen, akár nem, a böjtjének előszele már érezni lehet Georgiában (Jamal Crawford szerződéshosszabbításának kínos kérdése).

Joe Johnson bilincsbe verése semmilyen formában nem jelentett előrelépést a korábbi évekhez képest, ezért a hiányzó hajszál keresgélése tovább folytatódott (elkezdődött). A vezetőség ennek fényében úgy látta jónak, ha Etan Thomas és Josh Powell is csatlakozik a kötelékhez, akiktől elsősorban Al Horford tehermentesítését várják. Bizonyos források szerint Al ezen igazolásoknak köszönhetően sokkal több időt tölthet majd „valódi posztján” és kevesebbet kell majd brusztolnia a festékben. Hogy ez mennyire lesz pozitív hatással a játékára azok után, hogy 3 éve centert játszik az már megint más kérdés.

Ez idő alatt a kispad erősítése is megtörtént azáltal, hogy Jordan Crawford személyében lecsaptak Jamal Crawford klónjára. Mindezt a nevektől teljesen elvonatkoztatva értelmezendő, ugyanis Jordan Crawford várhatóan kicsit éretlenebb és nyersebb formában szinte ugyanazt képes lesz hozni a kispadról, amit Jamal. A Xavier egyetemről érkezett újonc könnyen lehet a hiányzó láncszem, vagy az a bizonyos hajszál… ahogy tetszik.

Ha Larry Drew-nak sikerül ígéretéhez hűen olyan támadójátékot kidolgoznia, ami állandó mozgásra készteti a védelmet és mindenkit képes lesz bevonni a játékába, akkor a még mindig fiatal és lendületes sólymok bárkit képesek lehetnek legyőzni. A változás ugyanakkor veszélyeket is hordozhat magában. Annak a hosszú évek alatt felépített rendszernek a ledöntése, amelyben az elmúlt évek során a Hawks fiataljai formálódtak, könnyen okozhat majd zavart a fejekben. Ennek tudatában a hivatalosan kitűzött cél a tavalyi eredmény (rájátszás második kör) megismétlése. Drew edző persze akkor se lenne elkeseredett, ha a szezon során kiderülne, hogy rátaláltak a hiányzó hajszálra és merészebb álmokat is szövögethetnek.

Várható kezdőcsapat: Bibby-Johnson-Williams-Smith-Horford

CHARLOTTE BOBCATS
ahogy Márton Tamás látja

Érkezett: Eduardo Najera (Dallas), Matt Carroll (Dallas), Shaun Livingston (Washington), Dominic McGuire (Sacramento), Kwame Brown (Detroit)
Távozott: Tyson Chandler (Dallas), Alexis Ajinca (Dallas), Raymond Felton (New York), Stephen Graham (New Jersey), Theo Ratliff (Los Angeles Lakers), Larry Hughes (szabadügynök)

Amint az a fenti listára pillantva is kitűnik, a Bobcats-hívek számára a nyár legizgalmasabb pontja egy Dallas-Charlotte csere volt. A Charlotte szempontjából kötelező volt lépni és fizetést csökkenteni a holtszezonban, mert az emelkedő fizetésekkel erre az idényre már bőven luxusadó fölé kerültek volna. Léptek hát és megszerezték a Mavstől a liga legbarátibb 13 millió dolláros szerződését (tulajdonosa Erick Dampier volt és egy cent sem volt garantálva belőle), majd kettétépték.

Támadt némi mozgástér és magukhoz láncolták Tyrus Thomast egy 5 éves, 40 millió dollárt fizető kontraktussal (ami láttán valószínűleg máig fejüket vakarják a szakértők), ám mást nem csináltak, így nem csak a fenti csere egyenes következményével (minőségi center) gyengültek, Raymond Felton elvesztésével D.J. Augustin lesz a kezdő irányító.

Amellett, hogy Gerald Wallace fantasztikus évet futott és Felton tudta, hogy lejár a szerződése (bár valószínűleg 14,5 milliónál többre számított), a rájátszás az évtized közepére visszanyúló Nazr Mohammed és Chandler szolid idényének is volt köszönhető. Nem elég, hogy 6 legjobb játékosukból kettőt elvesztettek, tovább erősödött körülük a csoport.

A rajongók persze reménykedhetnek abban, hogy idén csak nem lesz annyira gyenge a csapat idegenben (tavaly 13-28), de sajnos ezt a vágyat rögtön tromfolni lehet azzal, hogy kizárt, hogy megismételjék a kiváló hazai mérleget (31-10).

A várható visszaesés ellenére, ha összejönnek a dolgok, megcsíphetnek egy 50%-os mérleget, rájátszást és 5 meccses első körös zakót. Reálisan nézve: Larry Brown decemberre rá fog jönni, hogy nem fogja tudni túlszárnyalni a tavalyi teljesítményt és januárra tudatni fogja a többi 29 tulajdonossal, szívesen átvenné az ő csapatuk irányítását.

Várható kezdőcsapat: Augustin-Jackson-Wallace-Diaw-Mohammed

ORLANDO MAGIC
ahogy Molnár Ádám látja

Érkezett: Chris Duhon (New York), Quentin Richardson (Miami), Malik Allen (Denver), Daniel Orton (draft, 1/29)
Távozott: Adonal Foyle (visszavonult), Matt Barnes (L.A. Lakers)

Pikáns választás egy olyan csapatról szezonbeharangozót írnom, amelyben Vince Carter szerepel, de majd igyekszem figyelmen kívül hagyni kettőnk kapcsolatát. Szóval lehet, hogy Molnár Ádám rosszul látja, de én rögtön belecsapnék Stan Van Gundy lecsójába: mikor érkezik el az a pillanat a Magic életében, amikor a Ron Jeremy hasonmás rájön, hogy nem kell feltétlenül ragaszkodnia a jól (?) bevált recepthez? A Lewis-effektusról beszélek. Horribilis pénzekért egyre inkább lejtmenetbe kapcsol, pedig irtózatosan jó játékos, én megkockáztatom, hogy bűnrosszul használja őt a kócs. Hármas poszton, ha nem is olyan vehemensen, mint Durant, de simán terrorizálná a ligát, ehelyett le van ragasztva a triplavonalra, Howard meg a kőtörőben hathatós segítség nélkül szaggathatja a parkettát. Fail 1.

Elhozták Dallasból azt a Brandon Basst egy éve, akinek a megtámadásán egy orrszarvú is hosszú percekig morfondírozna, erre 13 percet kap a szezonban. Fail 2.
Howardnak óriási előnyt jelenthetne egy ilyen tank, talán azzal sem lenne hátrébb a Magic, ha miatta meccsenként csak 87 triplakísérletet jegyeznének. Persze ez csak egy utópisztikus brainfart, hisz Richardson idehozatala egyértelműen azt jelzi, hogy Howard helyén is be lehet vetni egy golyószórót, ő elég puffadt is a centerposzthoz, cél a periméter megerőszakolása, hajrá! Fail 3.

Ez az Orlando röhögve verhetné végig Keletet, és nem az alapszakaszra gondolok, ha az edzőt nem Stan, hanem Jeff Van Gundynak hívnák. Az alapanyag veszedelmes, minden poszton legalább két, kis túlzással kezdőjátékos váltja egymást, de ha az edző nem hajlandó kihúzni a fejét a floridai homokból, akkor idén sem terem majd nekik sok babér, tekintve a Boston és a Miami felpumpálását…

Várható kezdőcsapat: Nelson-Carter-Lewis-Bass-Howard

WASHINGTON WIZARDS
ahogy Márton Tamás látja

Érkezett: John Wall (draft, 1/1), Kirk Hinrich (Chicago), Yi Jianlian (New Jersey) Kevin Seraphin (draft, 1/17), Trevor Booker (draft, 1/23), Hilton Armstrong (Houston), Lester Hudson (Memphis), Hamady N’Diaye (draft, 2/56)
Távozott: Mike Miller (Miami), Randy Foye (Los Angeles Clippers), Fabricio Oberto (Portland), Javaris Crittenton (szabadügynök), Quinton Ross (New Jersey), James Singleton (Xinjiang Flying Tigers), Earl Boykins (Milwaukee), Shaun Livingston (Charlotte)

Tavaly ősszel sokan titkos (vagy kevésbé titkos) meglepetésként tekintettünk a Wizardsra, úgy tűnt sikerült jó kiegészítőket szerezni a Gilbert-Caron-Antawn trió mellé. Aztán decemberben eljött az Arenas-Crittenton ügy és biztossá vált, hogy a rosszul rajtolt csapat (10-17-es mérleg a botrány kitörésekor) lemondhat a rájátszásról. Elismerés jár a felső vezetésnek a tökösségük miatt, ugyanis szinte azonnal kipucolták Butler és Jamison közepesen hosszú távú szerződéseit és úgy érkeztek a lottóhúzásra, hogy az elcserélhetetlen Arenason kívül csak négy, áron aluli fizetésű játékosuk maradt (Andray Blatche, Al Thornton, Nick Young és JaVale McGee).

A ping pong labdák a Washington mellett álltak és júniusban ők draftolhatták le John Wallt, az idei – szakértők szerint vékony – újoncgárda szenzációját. Nem lehet persze egy nyár alatt felépíteni egy csapatot és az ezt követő mozgások (Hinrich és Yi érkezése) nem fognak sok ellenfélnek álmatlan éjszakákat okozni. És addig is, amíg a csapat olyan szintre kerül, hogy rájátszásért harcolhatnak (idén erre kevés esély van), a Wizards-drukkerek izgatottan várhatják mikor ereszti először a parkettre Flip Saunders a Arenas-Wall-Hinrich triót.

Pénzügyi szempontból idén is csak egy évre vállalta be a Wizards a fenti változtatásokat (már ha jövőre tényleg lesz lockout), nincsenek röghöz kötve és ha a télen Arenast el tudják passzolni lejárókért, draftpickekért (akár három sajtburgerrel is jól járnának), komoly tényezők lehetnek a következő szabadügynökpiacon.

Várható kezdőcsapat: Wall-Arenas-Thornton-Blatche-McGee

Szerző: NBA1.hu

Dátum: 2010. 10. 28.