Missing image

NOP – 2013.12.13.

Történelem

New Orleans idestova fél évszázada próbálja bizonyítani a világnak, hogy a szívében – és a pénztárcájában – az amerikai foci mellett a kosárlabdának is van elég hely. Az ABA kötelékében 1967-ben bontott zászlót a Buccaneers és a kalózliga első szezonjában rögtön a döntőig menetelt a soraiban Larry Brownt is felvonultató csapat, ott azonban zátonyra futott a hajó a Pittsburgh ellen. A franchise instabil pénzügyi háttere és a helyi polgárok lelkesedésének hiánya 1970-re a roló lehúzásához vezetett.

Második próbálkozásra már a legnagyobbak között kísérletezhetett a város, a Jazz az NBA-be kapott meghívót 1974-ben. A csapatvezetés minden megtett Louisiana állam érdeklődésének megragadásáért, és rögtön feláldozták több év draftját a korábbi LSU-sztár, Pete Maravich hazahozataláért. “Pistol Pete” nem okozott csalódást, a kreatív labdazsonglőr 1977-ben az NBA pontkirálya is volt, ám kisegítő személyzet hiányában a Jazz egyszer se tudott a rájátszásba érni. Maravich térdének állapota folyamatosan romlott és a személyével jelképesen összefonódó Jazz 1979-re az NBA pofozógépévé hanyatlott, majd jobb körülményeket remélve Salt Lake Citybe költözött.

Közelmúlt

Következő nekifutásra a Charlotte-ból menekülő Hornets számára nyújtott menedéket a város 2002-ben.
A Darazsakat tulajdonló George Shinn-nek sikerült kétszer is ugyanabba a folyóba lépnie: először Baron Davis kiáltott cseréért, miután a langyos Keletről az egész Liga legkiélezettebb divíziójába sorolt franchise nem kapott kellő erősítést. Ezután a Davis helyére draftolt Chris Paul könyörögte magát Los Angelesbe, mert Shinn financiális problémák miatt nemhogy a 2008-ban divízióbajnok keret továbbfejlesztését, de még Stojakovic és Tyson Chandler megtartását is képtelen volt finanszírozni. Erre már a keret negyedik alapembere, David West is eligazolással üzent.
Egy évtized mérsékelt sikerekkel és kudarcokkal tarkított hullámvasútozása után a Liga vásárolta meg a súlyos beteg Shinntől a franchise-t, majd azt az állam leggazdagabb emberének, Tom Bensonnak adta tovább. A régivágású Benson a helyiek ízlésére szabott, Louisiana állam címeréből kölcsönzött Pelikánokkal tesz újabb kísérletet arra, hogy a profi kosárlabda végre termést hozzon a Mississippi torkolatánál.

Erősségek

Rendkívül fiatal keret, megfelelő atlétikussággal ellátva. A védőoldalon is aktív játékosok. Mély hátvédrotáció. Jó büntetőzés.

Gyengeségek

Sérülékeny alapemberek, kevés labdaszerzés. Egyenetlen csapatszerkezet: bizonyos posztokon egymás elől szívják el a tehetségek a levegőt, más posztokon limitált képességű cserejátékosoknak jut meccsenként 30 perc. Összecsiszolásra váró csapatvédekezés.

Húzóemberek

Jrue Holiday a nagyranőtt új irányítógeneráció azon prominens tagja, aki a labda mind a két oldalán képes kiemelkedőt nyújtani. Rutinosan használja a testét a labda fedezéséhez. Nincs könnyen kiismerhető komfortzónája, a tripláktól a gyűrű támadásáig komolyan kell venni. Kiszámíthatatlan, mikor lép hátra két leütés után egy stepback jumperre, vagy megy tovább egy ritmusváltást követően és hagyja ott őrzőjét egy védjegyszerű spin move-val. Fejlődő pontgyárosi képességei dacára habozás nélkül és önzetlenül hozza helyzetbe csapattársait. Erőszakos, levakarhatatlan védő, aki egy hosszútávfutó kitartásával kergeti őrületbe ellenfeleit.

Szerencselovag, aki sokszor kockáztat és tengernyi labdát veszít. Védőként a labdaszerzés reményében túl gyakran bízik az ösztöneiben, melyek többször csalják meg annál, hogy elit védőnek nevezhessük. Ugyan képes megfelelő nyomás alatt tartani a labdás embert, de jobban is kihasználhatná fizikai adottságait a nála gyakran kisebb irányítók kordában tartására.

Alulteljesítők

Eric Gordon alulméretezett, de keménykötésű dobóhátvéd. Nincs olyan módja a pontszerzésnek, amely ne lenne a génjeibe kódolva. Ha éppen makkegészséges, maximálisan kihasználja a szinte minden védővel szemben fennálló atletikussági fölényét. A parkettába cipőnyomvályút véső első lépés, a labdát kétségbeesetten nyomozó hátvédek és a levegőben céltalanul hadonászó centerek kötelező kellékei látványos betöréseinek. Oldalirányú mozgás esetén is alig veszít a sebességéből, amit nem csak az ellenfelek gyűrűjében történő cselezés alkalmával, hanem a labda nélküli védekezéskor is sikerrel kamatoztat.

Azonban az NBA taposómalmába a szokásosnál korábban belerokkant, ami kellőképpen akadályozza saját dobóhelyzeteinek megteremtésében. Krónikusan visszatérő csuklósérülésétől mentes napjain még most is demonstrálja, hogy miként kell egy szempillantás alatt dobásra emelni a labdát. Ha a holdciklusokhoz igazodó térdsérülése nem hátráltatja, napjainkban is tökéletesen áll bele a rettegett hárompontos dobásaiba. Permanens sérülései csak játékának kiteljesedését gátolták, az egójáét nem.

Reménységek

Optimális váz, rajzfilmekből visszaköszönő karhossz, rutinos rókákat idéző anticipációs készség. Anthony Davis rendelkezik mindazon nem tanítható tulajdonságokkal, melyeket megfelelően kihasználva a következő évtized domináns védőjévé válhat. Olyan, dobócselekkel nehezen elugrasztható blokkgép, aki nem csak a palánk alatti adok-kapokban aktív vagy a gyenge oldalról érkezve oszt méretes prakkereket, hanem szívesen robban ki a festéktől távolabb eső területekre is, hogy a dobáskísérletet legalább ujjheggyel eltérítse. Habár szinte minden este ő a legvékonyabb játékos a palánk alatt, széles vállaival már most tud annyi utat törni magának, hogy diadalmaskodjon a lepattanókért vívott küzdelemben.

Tekintettel a hátvédként induló karrierjére, termetéhez képest lenyűgöző fürgeséggel nyargal át a pályán, akár a labdát vezetve is. Nem kifizetődő a palánktól 5-6 méterre sem üresen hagyni, mert terebélyesedő magabiztossággal emeli dobásra a labdát középtávolról is.
Noha eddig okosan nem hamarkodta el a Pelicans Davis fizikai feltuningolását, mégis elodázhatatlan annak a közel 10 kiló izomnak a megszerzése, ami meggátolná a palánk alatti pozícióharcban történő felőrlődését. Tartóssága kérdéseket vet fel, miután már a debütáló szezonjában négyféle sérülés miatt is kényszerpihenőre szorult. A gyűrűnek háttal gyakorlatilag nincs támadójátéka. A védőként látható agilitása, gyilkos ösztöne szinte alig mutatkozik meg a támadóoldalon. Gyakran kapni céltalan kószáláson az ellenfél palánkja alatt, ahol csak a lepattanóért vívott harcban vesz újra lendületet.

Kilátások

Szerző: Urbán Attila

Dátum: 2013.12.13.