Történelem

Az egykor Seattle Supersonics néven futó alakulat 1979-ben Jack Sikma és Gus Williams vezérletével szinte a semmiből előbukkanva szerezte meg első és máig egyetlen bajnoki címét. Ezek után közel 15 év telt el, mire George Karl vezetésével és a rendkívül tehetséges Shawn Kemp-Gary Payton duóra támaszkodva újra kitörtek a középszerűségből. A 90-es években a csapat olyan kiváló másodhegedűsöket is a soraiban tudhatott, mint Detlef Schrempf, Hersey Hawkins vagy Sam Perkins, így a csapat évről-évre fejlődve a nyugati konferencia meghatározó együttesévé nőtte ki magát. Bár a 90-es évek végére Payton a liga egyik legjobb irányítójává vált, és Kemp is állandó résztvevője lett az All-Star gáláknak, a ’96-os nagydöntőben való szereplést mégsem tudta megismételni a Sonics.

Az ezredfordulóhoz közeledve az egykoron sokra hivatott együttes lassan leeresztett, majd szétesett. Ez az „acélrugókkal” megáldott Kemp elcserélésével kezdődött, majd folytatódott az ellentételezéseként érkező, egy-két termékeny idényt még produkáló Vin Baker alkoholizmusba menekülésével. Az igazi fordulópontot azonban a 2003-as év jelentette, amikor az egyesület ikonjának számító Paytont a Bucksba irányították Ray Allenért cserébe. A következő évek jobbára a Sonics lassú és fájdalmas leépüléséről szóltak. Az egyetlen üdítő kivételt 2005 jelentette, amikor a csapat Allen, Rashard Lewis és Nate McMillan edző vezérletével Északnyugati csoportgyőzelmet ünnepelhetett és a rájátszás második köréig jutott.

Közelmúlt

McMillan 2005-ös távoztával aztán a sikereknek végleg búcsút intett a gárda, ami ebben az időszakban egyre súlyosabb anyagi gondokkal is küzdött. Mindez oda vezetett, hogy a csapatot 2006-ban egy új befektető, minden Supersonics szurkoló nemezise, az oklahomai Clay Bennett vásárolta meg, akinek régóta dédelgetett álma volt, hogy egy profi csapatot szerezzen szülővárosának. A Key Arena felújításáról szóló tárgyalások során az új tulajdonosnak rövid idő alatt sikerült is összerúgnia a port a város vezetésével, ami aztán kitűnő ürügyet szolgáltatott arra, hogy a csapat beadja a költözési kérelmet. Némi jogi csatározás és kártérítés megfizetése után a liga végül engedélyezte a költözést, de a Supersonics név és a csapat megszokott színei Seattle város tulajdonában maradtak, ezért létre kellett hozni egy teljesen új nevű és arculatú csapatot, az Oklahoma City Thundert.

Az új tulajdonos a költözésre való felkészülés jegyében már a 2006-07-es szezon végén kiadta a parancsot a nagytakarításra, aminek során Sam Presti, a frissen kinevezett GM gyakorlatilag teljesen a nulláról kezdte el építeni az új csapat magját. A draftról ezek után szinte évente érkeztek a jó szemmel kiválasztott építőkockák: Kevin Durant, Jeff Green, Russell Westbrook, Serge Ibaka, James Harden igen illusztris névsort alkotnak. A tudatos építkezésnek köszönhetően a csapat aztán évről évre egyre jobb eredményeket ért el és 2012-ben már döntőt is játszhatott a Miami ellen. Az évek során azonban csapatszerkezeti és pénzügyi okokból kifolyólag jelentős változások is történtek. Először Jeff Green került Bostonba, hogy az érkező Kendrick Perkinsszel megerősítsék a csapat belső védekezését, majd miután a Durant-Westbrook-Ibaka trió az újoncszerződésük lejárta után megkapta első vaskosabb kontraktusát, Hardent anyagi okok miatt Houstonba cserélték. Ez utóbbi cserével a gárda nyilvánvalóan gyengült, de amíg a Durant-Westbrook-Ibaka tengely együtt marad és a sérülésekkel sem lesz komolyabb problémájuk, továbbra is minimális elvárás a nyugati döntő.

Erősségek

Bár még mindig fiatal, lendületes csapatnak számítanak, már jelentős tapasztalatokkal rendelkeznek. Atlétikusságukat kihasználva jó lepattanózók, egyben a legjobban védekező gárdák közé tartoznak, ellenfeleik támadókedvét rendszerint blokkok tömegével veszik el. Támadásban szeretnek villámgyors leindításokkal operálni, de a triplavonalnál sem életbiztosítás üresen hagyni őket. Sok büntetőt harcolnak ki, melyet a liga legjobb százalékával értékesítenek.

Gyengeségek

Bár már nem mondható, hogy egy tapasztalatlan, szertelen gárda lennének, mégis fájóan sok labdaeladást produkálnak. Magasembereik jellemzően csak a védekezésből és pattanózásból veszik ki a részüket, a támadás (főként a gyűrűnek háttal) nem az erősségük. Felállt védelem ellen kissé egysíkú, szinte csak az egy-egyezésre alapuló támadójáték, hiányoznak az extra gólpasszok.

Húzóemberek

Kevin Durant pár év alatt szupersztárrá vált, sokak szerint Lebron James után a liga második legjobb játékosa. Noha az ő szintjéről nehéz volt, mégis tudott jelentősen fejlődni hatékonyságban, védekezésben és játékszervezésben. Kis túlzással bárhonnan, bárkivel a nyakán betalál, a sorsdöntő pillanatokban sem remeg meg a keze, a liga egyik legbiztosabb kezű gyilkosa. Jellemzően egyszerű, letisztult eszközökkel dolgozik, de a palánkszaggató zsákolások sem hiányoznak repertoárjából. Elég neki egy talpalatnyi hely egy indulócsel vagy elzárás után és már villan is a csuklója, blokkolhatatlan tempóit a sztratoszférából indítja, de magasságának köszönhetően a palánk közelében is igen hatékony.

Alapvetően kiscsatár, de alacsonyabb szerkezetben egyre többet fordul meg négyes poszton is. Jó pattanózó. Sok labdát ad el. Noha kissé alulértékelt védő, a blokkjai ellenére a védekezés továbbra sem a legerősebb oldala. Rendkívül eredményes játéka ellenére alapvetően szerény, sztárallűröktől mentes játékos, de a pályán képes igazi vezérként szerepelni és vezetni csapatát.

Russell Westbrook a csapat másik sarokpontja, a modern, atletikus irányítók egyik mintapéldánya. Hatalmasakat ugrik és látványosakat zsákol, nem ijed meg az előtte tornyosuló védőktől sem. Kellemetlen védő, aki sosem adja fel a küzdelmet. Akkora szíve és rugói vannak, hogy még lepattanózásban is számolni kell vele. Sajátos testfelépítésével és nagyon fizikális játékával leginkább egy torpedórombolóra hasonlít.

Felállt védelem ellenében jobbára csak villámgyors indulócseleire támaszkodik, viszont leindításoknál nagyon elemében van. Bár sokat fejlődött, nem a klasszikus irányítói képességek tették All-Star játékossá. A finom csukló nem a legerősebb fegyvere, de draftolása óta sikerült egy igen veszélyes középtávoli dobást fejlesztenie. Gyakran megkapja azt a kritikát, hogy túl sok dobást vállal, egyben vesz el Durant elől. Időnként meggondolatlan és túl nagy kockázatot vállal, rengeteg az eladott labdája.

Alulteljesítők

Kendrick Perkins 2011-ben érkezett a Jeff Green, Nenad Krstic duóért cserébe. A csapat belső védekezésén tátongó lyukat figyelembe véve úgy is jó igazolásnak tűnt, hogy még csak felépülőben volt az előző évi nagydöntőben elszenvedett súlyos térdsérüléséből. A Thundernek a komolyabb célok elérése érdekében mindenképp szüksége volt egy nagydarab, jól védekező középjátékosra, mivel a Green-Krstic páros egyszerűen kevés volt a drabálisabb nyugati csapatok ellen. Perkins könnyedén megfelelt ezeknek a kitételeknek, hiszen akkoriban az egyik legjobban védekező centernek számított, az egyetlen olyan játékosként tartották számon, aki még egy csúcsformában lévő Dwight Howardot is képes limitálni.

A sérülés viszont mély nyomot hagyott Perkins játékán és bár jelenléte előmozdította a csapat teljesítményét, a Thunderben már közvetlen az érkezése után sem tudta hozni azt a produktumot, amire korábban Bostonban képes volt. Ez a visszaesés a 2013-as rájátszásban a Memphis ellen csúcsosodott ki, mikor is a Gasol-Randolph duó a pálya mindkét oldalán gyakorlatilag azt csinált az egykor félelmetes hírű Perkins mellett, amit csak akart.

Az NBA egyik leggyengébb játékosa támadásban. A sérülések annyira kikezdték fizikumát, hogy most már zsákolni is csak feltűnően harmatos százalékkal zsákol. Lassan több labdát el, mint ahány kosarat szerez. Bizonytalan büntetőzése a régi. A palánk alatt még mindig minőségi védőnek számít. Majdnem mozdíthatatlanul rossz szerződése indokolatlanul sodorja a luxusadó közelébe csapatát.

Reménységek

Kevin Martin 2013 nyarán való elengedése után Jeremy Lamb maradt az egyetlen érték (Steven Adams és a Dallas-pick mellett), ami a Thunder számára megmaradt az egy évvel korábbi James Harden cseréből, így igen komoly teher nehezedik a fiatal hátvéd vállaira, hisz egyedül kellene pótolnia egy stabil All-Star játékost. Bár a Harden által felállított mérce valószínűleg túl magasnak fog bizonyulni, Lamb egyáltalán nem ügyetlen játékos és ha az All-Star szintet nem is fogja elérni, arra képes lehet, hogy a Durant-Westbrook-Ibaka tengely mögött kihasználja a neki megmaradó helyzeteket.

Nyúlánk alkatának és hosszú karjainak köszönhetően védőként sem elveszett, de a padról érkező pontszerző szerepében inkább a támadó oldal lesz az, ahol Lambnek bizonyítania kell. Ehhez megvannak a szükséges képességei, hisz gyors, atlétikus, jó rugókkal rendelkező játékos és dobótávja is elér az NBA hármas vonaláig. Bár a helyzetek saját magának való kialakítása nem a legnagyobb erőssége, a Thunder nagy nevei mellett ennek jóval kisebb lesz a jelentősége.

Kilátások

Szerző: Végh Tamás

Dátum: 2013.11.09.