Missing image

BOS – 2013.11. 07.

Történelem

Red Auerbach, Bob Cousy, Bill Russell, John Havlicek, Kevin McHale, Larry Bird… napestig lehetne sorolni a Celtics-legendákat, akik 16 bajnoki címhez segítették a keltákat. A rettegett zöldek a Russell-érában 13 év alatt 11 bajnoki címet szereztek, zsinórban 8 aranygyűrűjük az összes amerikai major sport történelmében olyan rekord, amelyet talán soha nem fognak megdönteni. A Larry Bird-féle bostoni aranycsapat a 90-es évek közepére fulladt ki teljesen és a kelták majd húsz éve nem tapasztalt mélységbe zuhantak, ahol aztán huzamosabb időt töltöttek el. Rick Pitino Antoine Walker köré kezdte építeni az új évezred Celticsét, de túl sok hibát követett el ahhoz, hogy befejezhesse a munkáját. A Boston Jim O’Brien alatt és Paul Pierce sztárrá erősödése után találta meg az új arcát, amivel 2002-ben az NBA is szembesülni kényszerült, mikor a zöldek egészen a keleti döntőig meneteltek, ahol csak a fénykorát élő New Jersey állította meg őket. Egy év múlva Kiddék már egy körrel előbb a végállomást jelentették, amikor is Danny Ainge vette át a csapatvezetést. Ainge a fiatal tehetségek felcsipegetesével párhuzamosan lépésről-lépésre számolta fel az előző éra sarokköveit, először Walkertől vált meg, majd O’Brientől, végül a rájátszástól.

Közelmúlt

2004-ben Ainge kinevezte Doc Riverst vezetőedzőnek, aki pár évvel korábban már sikeredzőnek számított Orlandóban. Bár Rivers tollvonásai látszottak a csapategységen, a 2006-2007-es szezonra nem szívesen emlékszik vissza a franchise. Red Auerbach 89 évesen elhunyt a szezon elején, majd a csapat egy 2-22-es sorozatot produkált késő decembertől kora februárig. Ezután Pierce megsérült és kidőlt a szezon további részére, a Celtics 24-58-cal az NBA második legrosszabb mérlegével zárt. Habár a lottery nem hozott túl sok szerencsét, és csak az 5. választási jogot kapták meg, Ainge erőteljesen és remek ütemben lépett akcióba: a draft éjszakáján elcserélte az 5. választási jogon megszerzett Jeff Greent, Wally Szczerbiakot és Delonte Westet a Seattle Supersonicsba Ray Allenért és egy 2. körös draftjogért, amellyel Glen “Big Baby” Davist választották ki. Pár perccel ezután a jött az újabb döbbenet, távozott Ryan Gomes, Gerald Green, Al Jefferson, Theo Ratliff és Sebastian Telfair, valamint a 2009-es első körös választási jog, cserébe megérkezett a Timberwolvesban egyre hányatottabb sorsot megélő Kevin Garnett. Ezzel a két üzlettel a csapat visszakerült a rivaldafénybe.

A Celtics az NBA történetének legnagyobb két szezon közti változását produkálta, hiszen a következő idényben 66-16-os alapszakasszal zárt. Az együttes az első és a második körben is 7 meccsre kényszerült (Atlanta, Cleveland), ám a keleti konferencia döntőben már “csak” hat mérkőzésre volt szükség (Detroit). A 2008-as döntőben a Celtics a Los Angeles Lakersszel találta szemben magát. A sorsdöntő találkozó a negyedik összecsapás volt, ahol a Celtics az NBA döntők történetének legnagyobb fordítását mutatta be, hiszen 24 pontos hátrányból állt fel. Ez a mérkőzés megadta a momentumot a szériára, amit végül hat mérkőzés alatt nyertek meg, ami a franchise 17. bajnoki címét jelentette, az elsőt 1986 óta.

2009-ben a Magic megálljt parancsolt, 2010-ben pedig hiába jutott ismét döntőbe a csapat, ezúttal a Lakers örülhetett 7 meccsen. A következő néhány évben a Celtics a keleti élmezőnyben maradt, ám a sérülések, illetve a kiegészítő emberek gyenge produktuma miatt nem tudott már visszatérni a bajnoki címhez vezető ösvényre. Az idei nyáron a csapat Doc Rivers jogát elcserélte a Los Angeles Clippershez, egy nem védett 2015-ös első körös draftjogért cserébe, mely után nem sokkal következett a teljes pucolás, Garnett, Pierce és Terry a Netshez távoztak, a cserében pedig inkább a jövőbeli draftjogok, mintsem az érkezett játékosállomány jelentette az értéket. Egyedüli csillagként Rajon Rondo maradt, akit a Butler egyetemről érkezett vezetőedző, Brad Stevens babusgathat.

Erősségek

Védekezésorientált, tehetséges hátvédsor. Ettől eltekintve nehéz megmondani, hiszen egy teljesen új csapatszerkezet egy egyetemi edzővel vág neki a szezonnak. Az NBA legsikeresebb történelemmel rendelkező csapatának büszke szurkolói bázisa.

Gyengeségek

Pontszerzés. Palánk alatti védekezés. Teljesen kusza rotáció, sok kérdéses teljesítményű játékossal.

Húzóemberek

Rajon Rondo a klasszikusnál is klasszikusabb first pass irányító. Rendkívül türelmes és megfontolt, kevés hibát vét. Felállt védelem ellen és lerohanások alatt is szépen osztogat. Veszélyes tolvaj, az irányítók közt a legszorgalmasabb piócák egyike. Ebben sokat segíti, hogy állva is tud cipőfűzőt kötni. Többször is bizonyította, hogy képes vezér lenni, más kérdés hogyan viseli majd, hogy a csapat mostantól egyértelműen rá épül.

Tragikus büntetőző, aki a triplavonal mögül is véletlenszerűen talál be. Nem is nagyon erőlteti, sőt, néha az az érzése az embernek, mintha kifejezetten csak gólpasszadásra törekedne, az üres ziccert is kipasszolja. Idén már nem lesz kinek. Fejlődő középtávoli tempó. Posztjának elit pattanózója. Elkezdte átírni a Celtics all-time rekordlistáját, elsősorban a gólpasszokhoz, lopott labdákhoz és tripla-duplákhoz kapcsolódva. Ezeken a területeken már az NBA történelemkönyvébe is belefirkált. Fura embernek tartják, mintha savanyú lenne a természete, nem egy életvidám srác.

Alulteljesítők

Gerald Wallace 2004-ben az expanziós draft útján került a Kingsből a frissen megalapított Charlotte Bobcatshez. A ruganyos kiscsatár percemberből így egyből vezéregyéniséggé vált, korábban is elismert harcos védekezését, illetve félelmetes atlétikus képességeit ügyesen kamatoztatta az új franchise-ban. Akkor vált igazán kiszámíthatatlanná (és All-Star játékossá), mikor a csúnya dobómozdulat ellenére a kinti dobását is gatyába rázta.

A Crashnek becézett játékos az utóbbi években – nevéhez méltóan – leginkább saját játékerejét törte-zúzta össze: talán az évek, talán a folyamatos sérülések amortizálták le. Gyorsasága és rugói nagyon megkoptak, így hiába maradt meg a rokonszenves hajtása, csak egy lelkes, de szemet szúróan meddő vízhordóvá degradálódott. Erőteljes betörései helyett inkább csak kintről próbálkozgat – egyre kevesebb sikerrel. Szerződése (további 3 évre 30 millió dollár) mozdíthatatlan. Meglepő lenne, ha nem karrierje utolsó állomására érkezett volna.

Reménységek

Avery Bradley sajátos profilú hibridhátvéd. Rondóhoz hasonlóan enyveskezű, lerázhatatlan védő elképesztően hosszú karokkal és jó ütemérzékkel. Az egész meccsen aktív, meg nem áll. Terminátor-szerű vörös fény gyullad a szemében egy-egy gondatlan passznál, amire könyörtelenül lecsap. Ha olyanja van, egész megbízható tripladobó. Jól mozog üresbe.

Bal kezét alig használja. Otthonosabban mozog labda nélkül, mint labdával. Kissé alacsony a kettes posztra. (Egészen) halovány irányítói képességek. Idén kiderül, mit tud kezdeni azzal, ha nagyobb szerephez jut – lehet, hogy nem sokat.

Kilátások

Szerző: Kun Zsolt

Dátum: 2013.11. 07.