Missing image

PHI – 2013. 10. 28.

Történelem

A philadelphiai kosárlabda dicső múltra tekint vissza, elég csak néhány ikont a legnagyobbak közül felidéznünk: Wilt Chamberlain, Julius Erving, Moses Malone vagy éppen Charles Barkley karrierje jelentős részét Philadelphiában töltötte. A Sixers Moses Malone és Julius Erving vezérletével 1983-ban lett bajnok, e bravúrt azonban azóta sem sikerült megismételniük. A Barkley-érában például kétszer is a Michael Jordan vezette Bulls parancsolt megálljt a csapatnak. Többéves szenvedés után az 1996-os drafton végre kiválaszthatták a korszak minden bizonnyal legellentmondásosabb zsenijét, Allen Iversont. Az apró gettófiú nézők millióit vonzotta a képernyők elé világszerte, tehetsége a szakértők körében is megkérdőjelezhetetlen volt. Fénykorában egy az egy ellen képtelenség volt megállítani, szinte minden mérkőzésre tartogatott valami különlegességet, valami egyedülálló mozdulatot. De mindez nem lett volna elég ahhoz, hogy a publikum hőn szeretett idoljává váljon: olyan szenvedéllyel, győzni akarással játszotta végig mérkőzéseit, amely az egész ligában egyedülállóvá tette.

Annak ellenére, hogy sosem sikerült csapatát bajnoki győzelemre vezetnie, már fiatalon valóságos legendává vált a szurkolók körében. Persze voltak szép szezonjai a Sixersszel: 2001-ben Larry Brown mesterrel a nagydöntőig meneteltek, két évvel később a konferencia-elődöntőben véreztek el a Detroit Pistons ellen úgy, hogy a hatmeccses sorozatban kétszer a hosszabbításban, egyszer pedig egy utolsó másodperces dobással veszített a Sixers. A mindenkori vezetők igyekeztek a számos alkalommal arrogáns és emiatt egyre szélesebb körben kritizált Iversont szerény, de kitűnő munkamorállal rendelkező, elsősorban védekezésorientált játékosokkal körülvenni. Miután ez nem vezetett eredményre, új irányt vettek azzal, hogy 2005-ben megszerezték Chris Webbert, az akkortájt talán legképzettebbnek számító erőcsatárt. Allent szinte egész karrierje során támadták öncélúnak tartott játéka és edzőivel való sorozatos összetűzései miatt, nem is alaptalanul. Végül Webberrel sem sikerült a csúcsra érniük, így 2006-ban új lapot nyitottak Philadelphiában, és megváltak a sztártól. Bár Iverson megítélése valószínűleg mindig is ellentmondásos lesz, feledhetetlen játékával és személyiségével méltán emlegethető a 76ers legnagyobbjaival egy lapon.

Közelmúlt

2006 után a Sixers meglepően gyorsnak és hatékonynak tűnő újjáépülésbe kezdett, ám egy vezér még hiányzott a csapatból. Erre a szerepre igazolták az akkoriban a liga legkiemelkedőbb magasemberei között számon tartott Elton Brandet. A masszív erőcsatár súlyos sérülései és ezzel párhuzamosan visszaeső teljesítménye azonban keresztülhúzták a csapat számításait. Nem lehet azonban nem megemlíteni Eddie Jordan edző egyszezonos ámokfutását a Sixersszel, aki ritkán látható közutálatnak örvendhet Philadelphiában. Mindazonáltal Doug Collins, a csupaszív edző később nagyon szerethetővé tette az egyébként középszerű csapatot, és képességeiket abszolút kihasználva 2012-ben a második körbe vezette a 76erst. Világosan látszott ugyanakkor, hogy ez az eredmény volt a maximum az akkori keret számára, így merészen elcserélték az időközben All-Starrá avanzsáló, remek kiegészítő Andre Iguodalát és két tehetséges ifjút Andrew Bynumra. Az óriás azonban egyetlen mérkőzésen sem tudott pályára lépni új csapatában, teljesen tönkretéve így a Sixers szezonját. Doug Collins el is köszönt az edzői poszttól, a 76ers pedig teljes újjáépítésbe kezdett.

Az új tulajdonosok Sam Hinkie-t, a korábban a Rocketsnél edződött szakembert nevezték ki GM-nek, aki még az előző csapat nyomát is igyekezett eltörölni. Hinkie búcsút mondott Bynumnak, elcserélte az egyre értékesebbé váló Jrue Holiday-t Nerlens Noelre és egy 2014-es elsőkörös draftjogra, majd a saját választásával Michael Carter-Williamst húzta a drafton. A megüresedett posztokat másutt nélkülözhetővé vált játékosokkal töltötte fel, akik valószínűleg arra lesznek jók, hogy a Sixers minél előkelőbb helyen választhasson a jövő évi drafton. Természetesen új edzőt is hozott, a Spurs korábbi szakemberét, Brett Brownt, aki a Sixers teljes edzői stábjától elköszönt és saját embereit gyűjtötte maga köré.

Erősségek

Az egyik legfiatalabb csapat az NBA-ben. Néhány ifjú játékosban (Turner, Noel, Carter-Williams) komolyabb fejlődési potenciál rejtőzik – kérdés, hogy mindezt felszínre is tudják-e hozni.

Gyengeségek

Nincs kiemelkedő játékosuk se támadó, se védő oldalon. Holiday nélkül a közepes védekezés elgyengül, a kusza, ötlettelen támadójáték még inkább atomjaira hullik. Közelről pontatlanul, távolról keveset dobnak. Alacsony és puhány magasemberek, akik nem meglepő módon gyenge lepattanózók. A bátortalan betörések miatt alig dobhatnak büntetőt. Sorsdöntő helyzetekben rendszerint nem maguk felé billentik a mérleg nyelvét.

Húzóemberek

Thaddeus Young csupaszív, energikus erőcsatár. Remek atléta, lerohanások során számos alkalommal ő fejezi be a támadást. Igazi csapatember, aki csöndben teszi a dolgát, nem panaszkodik, hogy nálánál jóval izmosabb magasemberek ellen kell védekeznie. Fáradhatatlan munkája hozományaként ma már elfogadható lepattanózó.

A darabosabb mozgású ellenfeleit könnyűszerrel veri meg szélvészgyors első lépésével, a palánk alatt pedig ügyesen forgatja meg az emberét, és sok ziccert dob. Legfőbb hiányossága, hogy középtávolról szinte teljesen veszélytelen. Egy bajnokesélyes csapatban inkább csak kiegészítő lehetne, annak viszont elsőosztályú.

Alulteljesítők

Evan Turner, a 2011-es draft második választottja akár igazi megváltó is lehetne a Sixers számára. Mindkét kézzel remekül vezeti a labdát, intelligens döntéshozó, jó képességű védő. Posztjához képest magas, ám mozgékony játékos. Helyzetben lévő társait azonnal meglátja, kitűnő szem-kéz koordináció jellemzi. Elsőrangú lepattanózó. Turner minden adottsága megvan ahhoz, hogy a Sixers kulcsjátékosa legyen. Akkor mégis mi a baj vele?

Elsősorban hozzáállása, félénk, bátortalan játéka miatt nem több egy egyszerű role playernél. Mindent megold elfogadható szinten, ám a kockázatos helyzeteket nem meri elvállalni, kudarckerülőnek tűnik. Hiányzik belőle az agresszió és az önbizalom. Nem a legatlétikusabb játékos a csapatban, de mindezt fizikumával ellensúlyozni tudná, mégis rengeteg alibi passzt ad csak azért, hogy ne neki kelljen kezdeményeznie. Jelentősen javuló tripláját nem villogtatja annyit, hogy komolyan respektálni kéne.
A Sixers-szurkolók abban bízhatnak, hogy Turner alulteljesítése Collins mester időnkénti (gyakori?) túlzott emocionalitásának eredménye volt, és Brett Brown talán meg tudja győzni Turnert arról, hogy nem baj az, ha a csapat élére áll. Aligha lesz jobb lehetősége demonstrálni, hogy a ligába tartozik, mint most a kiüresedett Philadelphiában.

Reménységek

A Sixers ügyesen manőverezett az idei drafton, hiszen a börzén sikeresen csaptak le két tehetségre. Bár mind Carter-Williams, mind Noel rengeteg türelemre és csiszolásra szorul, a nyersanyag megvan hozzá, hogy a jövőbeni gerinc kialakuljon Philadelphiában, amihez aztán a 2014-es draft egyik magasra tartott csatára is csatlakozhat.

Kilátások

Szerző: Takács Dávid

Dátum: 2013. 10. 28.