Missing image

ORL – 2013.11.26.

Történelem

A Magic sikerességének titka eddig egy nagyon “egyszerű” képletben rejlett: draftold első helyen a közeljövő legdominánsabb centerét, majd csapatot építve köré juttasd be őket a nagydöntőbe. Apró szépséghiba, hogy a két alkalomból egyszer sem jött össze a végső győzelem. Fiatal franchise-okra egyáltalán nem jellemző módon már hat évvel megalakulása után nagydöntőt játszhatott az O’Neal – Hardaway kettős vezérelte gárda. A “Diesel” távoztával lejtmenet következett, de a rájátszás még így is többször összejött. “Penny” elcserélésével viszont megkezdődött a fizetési sapka kitisztítása, ami 2000 nyarán a Grant Hill – Tracy McGrady kettős leigazolásához vezetett. Hill makacs bokasérülése miatt azonban már nem tudott azon a szinten játszani (már ha egyáltalán játszott), mint detroiti éveiben, ezért gyakorlatilag T-Mac-nek kellett vállára venni a csapatot. Hiába lett kétszer is az NBA pontkirálya, megfelelő társak nélkül nem tudta továbbvinni csapatát a rájátszás első körén. A 2003/2004-es szezonban egy tizenkilenc mérkőzéses vereségsorozat a minél jobb draftpozíció kiharcolásának irányába terelte az együttest, egyben T-Mac nyári elcserélését vonta maga után.

Közelmúlt

A lotteryn legendássá váló szerencséjüknek köszönhetően megkapták az első választás lehetőségét, amivel hamarosan a még középiskolás Dwight Howardot választották ki, és egy csere keretében lecsaptak az irányító Jameer Nelsonra is. Hozzájuk csatlakozott a T-Mac-ügylet keretében ellenértékként Houstonból érkező Steve Francis/Cuttino Mobley/Kelvin Cato-hármas és a szabadügynökként leigazolt Hidayet Türkoglu, kiegészülve az agyonműtött, de valamelyest rendbe jönni látszó Grant Hill-lel. A következő évek több reményteljes szezonkezdetet és szerencsétlen sérüléshullámot produkáltak, miközben a keret jó része kicserélődött. 2007-ben újra bejutottak a rájátszásba, majd a nyáron maximum szerződéssel leigazolták a Seattle dobógépét, Rashard Lewist, illetve a kispadra elhozták a Miami korábbi trénerét, Stan Van Gundyt, aki a liga legdominánsabb centerévé váló Howard köré hárompontos dobókat rakva lefektette a csapat új taktikáját. Egy újabb elsőkörös kudarc után 2009-ben egészen a nagydöntőig meneteltek, ahol ugyan alulmaradtak a Lakersszel szemben, de a folytatás ígéretesnek tűnt.

A nyári igazolások azonban nem hozták meg az utolsó lépés megtételéhez szükséges áttörést. Howard is képtelen volt átlépni önmaga árnyékán, ami a tempó- és büntetődobásokat illeti, ugyanakkor megelégelve a bajnoki cím megszerzésének csökkenő valószínűségét, bármely dél-amerikai szappanoperát megszégyenítő módon kisírta az elcserélését, így a Magic számára nem maradt más út, mint – reménykedve a kapott ellenértékekben, valamint az új edző (Jacque Vaughn) és GM (Rob Hennigan) szakmai tudásában – várni a következő sikerkorszakra, amiben talán már nem a keleti bajnoki cím fogja jelenteni a legfényesebb sikert. Az idei draft második helyén megkaparintott Victor Oladipo valószínűsíthetően fontos szerepet tölthet be ebben.

Erősségek

Sok ügyes fiatal rengeteg játéklehetőséggel. Növekvő mozgástér a fizetési sapka alatt. Egy végre értelmesnek tűnő GM és kiváló lehetőségek egy újabb magas draftcetli begyűjtéséhez.

Gyengeségek

Látóhatáron lévő franchise player hiánya. Szemmel alig érzékelhető csapatvédekezés (főleg a festékben). Gyakran ad hoc jellegű támadójáték. Rutintalan edző.

A keret a teljes újjáépítés legelső fázisán esett túl. A kezdeti lendületet megtörte egy sérüléshullám, ami után gyakorlatilag az lett a szezon célja, hogy a fiatalok minél több játékidőt kapjanak a fejlődéshez, így az előkelő draftjog elsődlegessé, a minél eredményesebb szereplés másodlagossá vált. Howard és Van Gundy távoztával az éveken át játszott inside-outside játék a múlt ködös homályába veszett.

Húzóemberek

Nikola Vucevicet írhatnánk reménységnek is, de ennek a csapatnak már jóval többet jelent a montenegrói-svájci kettős állampolgárságú center. A sérülékeny Bynumra hajtó Philadelphiától megkaparintott fiatalember elcserélését minden bizonnyal igencsak bánják már a testvéri szeretet városában, hiszen első, kezdőként lejátszott idényében dupla-duplát átlagolt, és mindeközben kétszer igazán impozáns teljesítményt nyújtott az éppen regnáló bajnokcsapat elleni éles meccseken (25 pont, 21 lepattanó illetve 20 pont 29 lepattanó), utóbbin megdöntötte Shaquille O’Neal lepattanó klubcsúcsát is. A semmiből lépett a kiváló lepattanózók közé. Ügyes játékos, bonyolultabb játékhelyzetekben is megtalálja a módját a pontszerzésnek.

Howard után kész felüdülés látni egy olyan centert, aki középtávolról rendre eredményesen kísérletezik, és támadóoldali repertoárja talán már most elődje előtt jár. Védekezésben pont Howardhoz kellene felnőnie, aminek a kezdetét néhány kiló plusz izom felpakolása jelentené. Különösen sebezhető elzárás-leválások után. Többet kell vállalnia a palánk alatt, és jelentősen növelni a kiharcolt büntetők számát. Nem atlétikus, súlypontemelkedése feltűnően alacsony.

Alulteljesítők

Az utóbbi évek egyik legnagyobb hibája volt visszahozni Hidayet Türkoglut– a Colangelo által adott, teljesítményéhez képest aránytalanul nagy szerződése tudatában meg végképp – annak reményében, hogy vissza tudja adni a csapatnak azt az arculatát, ami a 2009-es döntőbe juttatta. Ha csak fele annyira lenne jó, mint pizzaevésben, már elégedettek lehetnének vele a floridai szurkolók. Helyette a szezon előtt anabolikus szteroidot találtak a szervezetében, ami miatt húsz mérkőzésre eltiltották, de ezalatt legalább a fizetését nem kellett állni a vezetőségnek. A bajnoki döntőbe jutásban elévülhetetlen érdemeket szerzett, mint a pályán lévő második irányító. Az idő mindazonáltal eljárt fölötte, és nem ő az ideális személy arra, hogy a fiatalok mentora legyen.

Egykoron a liga egyik legsokoldalúbb fregoliembere. Ma képtelen bármit is hozzátenni a játékhoz. Szerződése utolsó évében jár, amiből még ha kivásárolják is, 6 millió dollárt garantáltan zsebre vághat. A legvalószínűbb mégis az, hogy hasznosítható lejáró szerződése miatt legkésőbb a februári átigazolási határidőig a csapatnál marad. Utána minden bizonnyal irány Európa.
Isztambul, óúóúó, Isztambul!

Reménységek

A Redick-cserében Floridába érkező Tobias Harris esetében talán nem túlzó a “steal” kifejezést használni. Míg a Bucksban a szezon közepére jobbára csak a padot koptatta, addig a Magicben megkapta a bizonyítási lehetőséget, és rögtön a gárda húzóemberévé vált. Közel 20 pontos és 9 lepattanós átlaga még egy utolsó helyezett csapatban is megsüvegelendő teljesítmény. Mindkét csatárposzton bevethető, annak minden hátrányával és előnyével. Négyesként nem elég magas, viszont mozgékonyabb, a hármashoz nem kellően robbanékony, de könnyebben át tudja dobni a védőjét. Testfelépítésének, agresszivitásának és hosszú karjainak köszönhetően bátran tör be a festékbe, miközben a középtávoli és hárompontos dobásokat is általában jó hatékonysággal értékesíti.

Védőoldalon gyengébb paraméterekkel bír, itt jóval többet kell még fejlődnie ahhoz, hogy komplett játékos váljon belőle. A nagy kérdés, hogy Davis visszatérése és Harkless további fejlődéséhez szükséges játszatása tükrében hol jut neki hely a rotációban. Ha All-Star játékos nem is lesz soha, minden este képes lehet alaposan feltölteni a statisztikai lapokat.

Kilátások

Szerző: Rorbacher István

Dátum: 2013.11.26.