Történelem

A Suns több mint két évtizede munkálkodik fáradhatatlanul azon, hogy újra eljusson arra a pontra, ahol 1993-ban Charles Barkley-ék majdnem történelmet írtak, és csak Michael Jordan Bulls-a tudta megállítani őket. A drámai körülmények között elvesztett nagydöntő óta a Suns sem a Barkley-Kevin Johnson, sem a Kidd-Chapman-McDyess, sem a Kidd-Hardaway-Robinson tengely köré szerveződve nem jutott tovább a rájátszás második körénél. Aztán 2002-ben visszasírták a boldog békeidőket Arizonában, mivel a Stephon Marbury vezette csapat lemaradt a play-offról. Ez segítette azonban a Sunst ahhoz, hogy a drafton megszerezze Amare Stoudemire-t, ettől új lendületet kapva a következő idényben nemcsak bejutott a rájátszásba, hanem annak első körében a későbbi bajnok San Antonióra is ráijesztett. Az idény eleji botladozást vaskézzel és Marbury elcserélésével „torolta meg” a csapatvezetés, ismét az újjáépülés útjára terelve ezzel a Suns-t. Ahogy azonban egy „Naphoz” illik, a Phoenix nem sokat keringett új pályáján, hanem az NBA egén is gyorsan felállította Kopernikusz heliocentrikus világképét, miután Steve Nash nyári megszerzése szinte perces nagyságrendűvé degradálta az újjáépítés általában fájdalmasan hosszú időtartamát.

Közelmúlt

Nash és az újonnan kinevezett vezetőedző, Mike D’Antoni egy olyan stílust honosított meg, amely az első pillanattól kezdve gyümölcsözött. A kanadai irányító futó-ugró-dobó (Stoudemire, Shawn Marion, Joe Johnson, Quentin Richardson, később Raja Bell, James Jones és Boris Diaw csatlakozott) bolondokkal lett körbepakolva, száguldó játékstílusuk pedig az egész NBA-nek gyomorgörcsöt okozott. Nash gyorsan kétszeres MVP lett, ám a cserepad állandósult hiánya mellett Stoudemire sérülései is betettek a Sunsnak, amely végül „csak” két konferenciadöntőig jutott el. Az évek alatt fokozatosan kicserélődő keret 2010-ben még egy nagy rohanásra képes volt (Jason Richardson és Grant Hill szárnysegédkedett Nash-nek), akik a nagy mumus Spurs kisöprése után ismét eljutottak a konferenciadöntőig, ám a későbbi bajnok Lakers hat meccsen továbblépett.

A „megszokott” szintet igyekezett tartani a Suns Stoudemire távozása után is, ám balul sikerült szabadügynök igazolásokkal rendre lemaradtak a rájátszásról. Nash távozásával véget ért a dinasztia, a bajnoki gyűrű ablaka bezárult, ám az újjáépülés csak 2013 nyarán kezdődhetett el, az újonnan kinevezett GM (Ryan McDonough) és vezetőedző (Jeff Hornacek) segítségével.

Erősségek

Nincs sok. Legendás orvosi stáb. Szabadügynökök kedvére való, impozáns, meleg éghajlatú város. Fiatal, tettrekész menedzser. A közelmúltban bekasszírozott draftjogok.

Gyengeségek

Az elmúlt évek kusza építkezésének utózöngéjeként egy erős tehetségdeficittel küzdő keret. Szinte minden statisztikai mutatóban a liga sereghajtói között vannak. A periméter védekezés teljes hiánya. Az előző évtizedben megszokott run’n’fun’n’gun stílusú játék leépült, a csillogó-villogó, látványosan precíz támadógépezet fokozatosan elszürkült.

Húzóemberek

Goran Dragic trükkös utat járt be, mielőtt a napocskák vezéregyénisége lehetett volna. A szlovén irányítót a második körben kaparintotta meg a Suns, azzal a gondolattal, hogy Nash mögött fejlesztgetve nevelik majd ki a kanadai utáni idők karmesterét. A 2010-es rájátszásban még abszolút zöldfülűként mutatta meg foga fehérjét, amikor is a Spurs elleni harmadik meccsen csak a negyedik negyedben szórt 23 pontjával gyakorlatilag egyedül segítette hozzá csapatát a továbbjutáshoz. Egy rövid houstoni kitérő után Dragic szabadügynökként igazolt vissza Phoenixbe, ezúttal már a kezdő irányító, egyben a csapat egyértelmű vezére titulust megkapva.

Elképesztően cikázik a labdával, meglepően robbanékony és gyors. A lerohanásokat akrobatikus ziccerekkel fejezi be. Okosan és éretten irányít, felállt védelem ellen is megtalálja az üres emberét, abszolút jót tettek neki a Nash mögött eltöltött évek, hiszen tanulhatott a mestertől. Szemfüles tolvaj a védőoldalon. Egy bajnokaspiráns csapatot is elirányítgatna, főleg ha van 1-2 sztár mellette.

Bár Dragic a jelenlegi keret legjobbja, a régi rezsim játékosa, így egyáltalán nem lenne meglepő, ha az újjáépülő Sunsban végül nem kapna helyet és továbbcserélnék.

Alulteljesítők

Channing Frye azzal a célzattal lett a sivatagi csapathoz telepítve, hogy Nash játszótársaként üresen dobálgatja majd tempóit. A projekt olyannyira bevált, hogy 2009/10-ben a magasemberek közül Frye dobta a legtöbb triplát. Az állandósult pick’n’popot a liga egy év alatt kiismerte, Frye pedig egyre rosszabb dobásokat vállalt. A második körben és a konferenciadöntőben több mint 20 kísérletet rontott zsinórban, venni se tudott már sikeres dobást, magabiztossága darabokra hullott.

Lepattanózása és védekezése maximum átlagos. Nash nélkül feltehetően még inkább romlanak majd százalékai… Noha az idei szezonra az orvosok még zöld utat adtak neki, megnagyobbodott szíve miatt rákényszerülhet pályafutása idő előtti befejezésére. Ez mindkét félnek előnyös lehet, mert Channing így több időt szentelhetne ételkritikus pályafutásának, a Suns helyett meg a biztosító fizetné vaskos millióit…

Reménységek

Emberemlékezet óta nem volt a Sunsnak ilyen védője alsó poszton, mint Eric Bledsoe. Páratlan atlétikus adottságainak és irdatlan hosszú kezeinek köszönhetően nálánál 1-2 számmal nagyobb játékosokat is képes megfojtani. Lerohanásokat, egyenes betöréseket gyakran fejez be látványos zsákolásokkal. Hátvédhez képest feltűnően sok blokk és pattanó Számos labdát szerez.

Nagyon energikus, végkimerülésig hajtó játékos. John Wall a Kentucky egyetemen és Chris Paul a Clippersben levette válláról az irányítás terhét, de Phoenixben játékszervezőként is szerepet kell vállalnia. Ha ebben nem mutat előrelépést, csiszolódó tempódobásának további fejlesztése kulcskérdés. Ha mindkét területen fejlődik, akkor megvan a Suns újjáépülő csapatának első alappillére.

Kilátások

Szerző: Kun Zsolt

Dátum: 2013. 10. 20.