Playoff esélylatolgatásunk negyedik részében a Bulls-Sixers párharcot vesszük górcső alá.

Az alapszakaszban: Bulls-Sixers 2-1.

Várható kezdőcsapatok:

Bulls: Rose-Hamilton-Deng-Boozer-Noah.

Sixers: Holiday-Meeks-Iguodala-Brand-Allen.

A keleti konferenciát magabiztosan behúzó Chicago és a szezon második felére alaposan visszaesett Philadelphia párharca első látásra az idei rájátszás egyik legegyoldalúbb párharcának tűnik.
A Bulls voltaképpen a tavalyi alapszakaszban mutatott formát megismételve hozta sorra a győzelmeket. Ebbe még az is belefért, hogy a csapat több kulcsjátékosa sérüléssel bajlódott és meccseket hagyott ki. A nyári új igazolás, Richard Hamilton beillesztése kissé döcögősen ment, főleg a szezon elején kezdődő hosszú sérülése miatt, ám úgy tűnik, a veterán dobóhátvéd egyre inkább belelendül a játékba, és egyre jobb százalékkal sikerül értékesítenie a dobóhelyzeteit. Nem csak Hamilton esett ki hosszabb-rövidebb időre azonban, hanem a csapat első (és egyes) számú játékosa, Derrick Rose is. A tavalyi MVP 27 mérkőzést hagyott ki ebben a szezonban, különböző sérülések miatt, míg Luol Deng csuklósérülése miatt kénytelen nem teljesen egészségesen nekivágni a playoffnak. Ha mindehhez hozzátesszük, hogy a center Joakim Noah magához képest kifejezetten gyengén kezdett, akkor egészen elképesztően hat, ahogyan a Bulls keleti elsőséget szerzett. Ehhez a cseresor kiváló teljesítménye is kellett, akik pótolni tudták az aktuális hiányzókat és megfelelő mélységet adtak a gárdának. A keleti nagyhatalom erőssége idén is a csapategységben rejlik, a kapott pontok tekintetében a liga legjobban védekező csapata, és ők szedik a legtöbb lepattanót is. Az első körben várhatóan minél hamarabb szeretnék kivégezni ellenfelüket, hogy aztán pihenten készülhessenek a második fordulóra.

A Sixers meglepően sikeresen kezdte az idényt, és nagyon sokáig a keleti konferencia harmadik helyén álltak, az Atlanti-csoportot vezetve. A riválisok (Celtics, Knicks) feltámadása és a Sixers visszaesése azonban szinte egyszerre következtek be, melynek eredménye az lett, hogy a philadelphiai szurkolók egy ponton még azon is aggódhattak, hogy csapatuknak sikerül-e bejutnia a rájátszásba. A kezdeti sikerek fő letéteményese Spencer Hawes volt, akiről a szurkolók már majdnem elhitték, hogy akár megoldás lehet a későbbiekben a center poszton, ám a számításokat jócskán keresztülhúzta a finom kezű magasember elhúzódó derék- és Achilles-sérülése. Az all-star szünet után szokásaival ellentétben már egyáltalán nem találta formáját a Philly, és csak elvétve tudtak győzelmeket aratni. Ennek egyik fő oka az, hogy Doug Collins nem igazán találta a megfelelő megoldást a kettes és ötös posztra. Összességében a Sixers nagyon felemás alapszakaszt zárt, és a jövőben több, mint valószínű, hogy komolyabb változtatások lesznek ennek eredményeképpen.

Egyértelmű, hogy a párharc esélyese az illinois-i alakulat, amely számára elsősorban csak kezdeti bemelegítés lesz a playoff első köre. Azért mindenképpen érdemes lesz majd figyelniük a Sixers gyorsindításaira, amely ellenfelük legnagyobb erőssége. A két csapat az alapszakasz folyamán háromszor találkozott egymással, ebből egyszer sikerült a Sixersnek győznie, amely azután komoly intőként is szolgált a chicagói játékosok számára. A maradék két meccs közül az egyiken szoros, míg a másikon viszonylag könnyebb meccsen tudott győzni a Bulls. Összességében azt lehet mondani, hogy ha a Chicago hozza az alapszakaszbeli, erős formáját, akkor nem lehet kérdés a párharc kimenetele.

Fontos matchupok:

Rose-Holiday: A chicagói vezér, ahogy már szó volt róla, idén kifejezetten sokat volt sérült, és bár a szezon végén visszatért, egyelőre nem tűnt olyan lehengerlőnek, mint mondjuk tavaly, amikor MVP lett. Ezt a kis visszaesést valószínűleg megpróbálja majd kihasználni a Sixers, és igyekeznek majd sokat támadni Rose-t, a pálya mindkét oldalán. Jrue Holiday még idén is igen hullámzó játékra képes, és asszisztátlaga is visszaesett a tavalyi átlagával összehasonlítva. Nem tudni, hogy a fiatal irányító e párharcban a jobbik (okosan passzoló, a kinti dobásokat rendre elsüllyesztő) vagy a gyengébbik (idióta labdaeladások, rossz dobásválasztás) arcát mutatja majd. Mindenesetre a Sixersnek csak akkor lehet esélye, ha Rose nem kapcsol MVP-üzemmódba, és ennek megfékezésében Holiday játéka fontos faktor lesz majd.

Hamilton-Meeks: A chicagói veterán valószínűleg tapasztalatának és sokoldalúbb játékának köszönhetően hozza majd a párharcot, és ezzel komoly terheket vehet majd le Rose válláról. Jodie Meeks-t több szakértő éppen a tavaly a Bullst „erősítő” Keith Boganshez hasonlítgatja, azért a philadelphiai annál jobb játékos. Ha elkapja a fonalat, a Sixers-t sokkal nehezebb megállítani, hiszen helyet csinál az inkább betörni igyekvő csapattársaknak, jóllehet komoly kérdés, hogy erre a betonkemény chicagói védelem ellen mennyire lesz lehetősége, hiszen a három Chicago-Philly alapszakasz-meccsen összesen volt képes 11 pontra.

Deng-Iguodala: Két nagyon hasonló képességű, ugyanakkor sokoldalú játékosról van szó. Mindketten általában „csöndben”, a háttérben maradva nyújtanak kimagasló teljesítményeket. Ebben a párharcban azonban ez csak Deng számára lehet erény, Iguodala-nak fel kell majd vennie a vezér-szerepet (hja, jó régóta mondogatják ezt a Sixers-szurkolók), és a Sixers nagyon gyakran megakadó támadógépezetét át kell segítenie a holtpontokon, ha valamit is el akarnak érni még ebben a rájátszásban. Mivel mindkét játékos csapata talán legjobb periméter-védője, az is lehet, hogy gyakorlatilag kioltják majd egymást, ez a Bullsnak kedvezhet. Azért meg kell jegyezni, hogy Deng a Sixers elleni összecsapásokon idén nem remekelt, és meglévő csuklósérülése is hátráltathatja.

Boozer-Brand: A szurkolók által időnként sokat kritizált Boozer várhatóan itt is a Bulls oldalára billenti majd a mérleg nyelvét a két csapat megmérettetésein. A chicagói magasember bár nem a legkeményebb fajtából való, azért pontos kinti dobásaival, lepattanózásával és palánk alatti mozgásaival sok borsot törhet majd a Sixers orra alá. Brand az alapszakaszhoz hasonlóan valószínűleg itt is csapata szellemi vezére lesz, de aligha sikerül majd a néhány hasznos, közeli tempódobásán kívül sok mindent hozzáadnia a Sixers eredményességéhez.

Noah-Allen: Ez a párosítás szintén a Bulls esélyeit növeli. Noah komoly tényező lesz abban, hogy a chicagói rontások után második lehetőségeket adjon csapata számára. A rutintalan, de szimpatikus Lavoy Allen szinte az esélytelen nyugalmával állhat neki ennek a párharcnak, persze éppen ezért nem is lehet kizárni, hogy a tavalyi draft 50. választottja meglepetést okoz majd.

Cserepad: Mindkét gárda nagyon mély és erős második sorral rendelkezik, a különbség annyi, hogy a Bullsnak nem feltétlenül kell majd a csapat ezen erősségére támaszkodnia, viszont a Sixers nem nyerhet meccset anélkül, hogy a szokványosan erős kispad jól teljesítene. A Bulls azért nagyban megkönnyítheti a dolgát azzal, ha nem engedi, hogy a Sixers legjobb pontdobója, Lou Williams elkapja a fonalat, és feltehetőleg alaposan felkészülnek majd a másik pontgyárosból, Thad Youngból is. A Philly pedig valószínűleg komoly hangsúlyt fektetett arra a felkészülésnél, hogy a cserepadot mozgató CJ Watson érvényesülését megnehezítsék.

Összességében tehát a Chicago Bulls a párharc esélyese, és várhatóan még nagyobb elánnal vetik majd bele magukat a küzdelembe Evan Turner, számukra kissé sértő nyilatkozata (elszólása?) hatására. A Sixers számára a felsoroltakon kívül kulcsfontosságú lesz, hogy sikerül-e a két csapat közötti lepattanózásbeli különbséget redukálniuk, de ha ez meg is történik, csak a legvérmesebb philadelphiai szurkolók bízhatnak abban, hogy 6 meccsnél tovább tarthat majd a két gárda összecsapása.

Szerző: Takács Dávid

Dátum: 2012. 04. 28.