Playoff esélylatolgatásunk hetedik részében a Lakers-Nuggets párharcot vesszük górcső alá.

Az alapszakaszban: Lakers – Nuggets 3-1

Várható kezdőcsapatok:

Lakers: Sessions-Bryant-Barnes-P. Gasol-Bynum

Nuggets: Lawson-Afflalo-Gallinari-Faried-McGee

Mintha csak előre látta volna az idei sok sérülést, George Karl Carmelo Anthony távozása után olyan csapatot épített, aminek a mélysége és a játékfelfogása kompenzálta, hogy nincs All-Star kaliberű játékosuk. Így aztán a harcosan, minden passzba belenyúlkálva védekező és abból számtalan sikeres lerohanást vezető Nuggets elviselte Nene, Fernandez, Gallinari és a szezon közben újraigazolt Chandler sérüléseit is és Anthony nélkül is több győzelmet szerzett és előrébb végzett, mint Melo New Yorkja.

A rohanós stílus miatt a Denver dobja a legtöbb pontot, adja a legtöbb gólpasszt, és a Spurs mögött övék a második legjobb mezőny-dobószázalék az NBA-ben. Ikertornyai miatt a Lakers épp ellenkezőleg, lassítani szeretné a játékot. Különösen Bynum okozhat pánikot a Nuggets palánkja alatt, a center 12 lepattanót és 25 pontot (66%-os pontossággal) átlagolt idén a Denver ellen. Az utolsó hetekben sípcsontsérülését kezelgető Bryant ambíciói nyilván nem csökkentek és a Lakers a bajnoki címre sem esélytelen, de a nyugati nagydöntős útja legalábbis rajtuk át vezet. Metta World Peace eltiltása az első körben kevéssé érinti érzékenyen őket, Gallinari még nem nyerte vissza a sérülése előtti formáját. A Lakers az idei átalakulása során vesztett némi rutint: a távozó Fisher és Odom helyét átvevő Sessionsnak és Ebanksnek ez az első fellépése a rájátszásban.

Fontos párharcok:

Sessions-Lawson

Az egyetlen párharc, ahol a Denvernek áll a zászló, és szükségük is lesz arra, hogy Lawson magas szinten stabilizálja egyébként meglehetősen hullámzó teljesítményét, ha nem akarnak gyorsan elesni a Lakers birodalmi lépegetőinek tüzében. Lawson jobb védő és kinti dobó, ráadásul inkább játszhatja a játékát, mint a Bynumékat megvárni kénytelen Sessions. Elsődleges feladatai között lesz a pick-and-rollt remekül vezető Sessions betörés/leosztásainak limitálása.

Bryant-Afflalo

A mindig „hazai” pályán játszó Afflalo (a Los Angeles-i UCLA egyetemre járt) rendszerint jól fogja Bryantet, de a Fekete Mamba a rájátszásban előbb-utóbb be szokta kapcsolni a superhero-gombot és akkor lesz nemulass. Ha Kobe még nem találja meg magát, a Lakersnek akkor sem kell kétségbe esnie a palánk alatti dominanciájuk miatt. Bryant védekezésben sem szunyókálhat, Afflalo az évek folyamán veszélyes dobóvá fejlődött, aki nem csak spot-up shooterként, hanem 1-2 lépés után középtávolról és a palánk közeléből is eredményes, ezért a Lakers nem engedheti meg magának, hogy lebecsülje őt.

Gasol-Faried

Pau Gasolt sokan a kisfiús képére gyakran kiülő színpadias grimaszok alapján ítélik meg, de ha eltekintünk ettől, akkor a spanyol kétségkívül a liga egyik legképzettebb és legsokoldalúbb magasembere, aki ráadásul kifejezetten rutinos és összeszedett is. Gasol jól védi a palánkját és emberét, de mozgékonyságát és labdakezelését sem rest kamatoztatni kosárra töréseknél. A tavalyi draft első körének vége felé kihalászott Fariednek meg fog gyűlni vele a baja, pedig a rasztafrizurás energiabomba a legmerészebb Nuggets-drukkerek elvárásait is felülmúlta. Faried lényegesen kompetensebbnek tűnik a palánk közeli brusztolásban, ezért a kintről halálpontosan és nyugodtan dobálgató, ráadásul vagy 10 centivel magasabb Gasol aligha lesz a kedvenc ellenfele. Faried nagy szíve és remek rugói könnyen elporladhatnak a Lakers magasembereinek fundamentumain, és a Nuggetsnek már az is némi reményt adhat, ha a palánk alatt nem szenvednek megsemmisítő vereséget.

Cserepad

Itt a Nuggetsé az előny. A rutinos Andre Millerre (bő két hete vette át a gólpassz örökranglista 10. helyét Maurice Cheekstől) Sessions elkedvetlenítésében és a csapatjáték gatyába rázásában is fontos szerep hárulhat és ha Lawsonnak nem megy, akár 20-30 percet is a pályán tölthet. Al Harrington kipróbált, gólerős csereember (bár már 8 éve, hogy majdnem ő lett a legjobb 6. ember (még Indianapolisban)) és Corey Brewer is kellemetlen labdaszerzős/végigsprintelős/bezsákolós fregoliember. Kosta Koufos és Tyimofej Mozgov használható centerek, és a Nuggets nagy valószínűséggel (sokat) is lesz kénytelen használni őket, mert McGee várhatóan hamar és rendszeresen faultgondokkal küzd majd Bynum ellen. Ezzel szemben a Lakers igazából csak Blake rutinjára és a szezon utolsó heteire megélénkülő Barnes energikusságára és tripláira számíthat.

Tipp: Los Angeles Lakers-Denver Nuggets 4-0

Dátum: 2012. 04. 29.