Playoff esélylatolgatásunk tizenharmadik részében a Spurs-Thunder párharcot vesszük górcső alá.

Az alapszakaszban: Spurs – Thunder 2-1

Várható kezdőcsapatok:

Spurs: Parker-Green-Leonard-Diaw-Duncan

Thunder: Westbrook-Sefolosha-Durant-Ibaka-Perkins

Nem túlzás előrehozott döntőnek beállítani ezt a párharcot, még akkor sem, ha LeBron James és Dwyane Wade az elmúlt héten ritkán látott dominanciával bevitték a krízisben lévő csapatukat keleti döntőbe. A San Antonio bizonyította a Clippers ellen, hogy képesek 24 pontos hátrányba kerülni, majd olyan könnyű léptekkel utolérni és lehagyni ellenfelüket, hogy elfelejtjük, hogy bármikor vereségre álltak volna. A záró mérkőzésen pedig ismét láttuk, hogy szoros végjátékban egy Tarantino-karakter nyugalmával végzik a dolgukat.

Viszont hiába áll oldalukon évszázadnyi tapasztalat a clutch helyzetekben, idén az Oklahoma City talán még nagyobb önbizalommal mehet pályára a végén egy időkérést követően, lévén a Lakers ellen a hajrában meg tudtak fordítani egy elveszettnek tűnő meccset és a rájátszásban összessen 5 tűéles mérkőzésből 4-et megnyertek. 80%-os hatékonyságot senki nem képes ilyen helyzetben mutatni és nem feltétlen erény, hogy győzelmeik fele kötélen táncolt, de az ebből merített magabiztosság csak jól jöhet a fiataloknak.

Fontos párharcok:

Parker-Westbrook

A versenyben maradt két legjobb irányító feszül egymásnak, ám kétségünk ne legyen, hogy mindkét edző több, nagyobb védőt fog harcba vetni ellenük. Scott Brooks számára a kézenfekvő alternatíva Thabo Sefolosha, aki, ha Manu Ginobili továbbra is padról száll majd be, nem lesz kit fognia a Spurs kezdőjéből. Így, még ha Westbrook nem is végezne rossz munkát a Parker/Duncan pick & roll ellen, Sefolosha feleslegesen van a pályán Danny Green vagy Kawhi Leonard “ellen”. Nem érjen meglepetésként senkit, ha a svájci legfeljebb mutatóban kezd és egyébként Ginobilire lesz állítva.

Westbrookhoz hasonlóan Parker sem fogja minden percét kollégáján tölteni, Green ideális védő lehet a Thunder szélvészgyors és atletikus irányítója ellen. Westbrook reputációja az, hogy túl sok tempót vállal és szórja a labdát, de a rájátszásban kerek 50%-kal tüzel középtávolról és mindössze 6,5%-ban adja el a labdát (konyhanyelven: 9 meccsen 14 turnover). Ne lepődjünk meg, ha a Spurs a pick & rollnál nem fog mindig behúzódni róla, hanem a kisebb védő felülről kerüli meg a zárást adót és beterelik a festékbe, ahol a nagy forgalom miatt (főleg, amikor Perkins és Ibaka is pályán van) kevesebb helye van és könnyebben eladhatja a labdát.

Durant-Leonard

Kevin Durant újabb jó kört fogott ki, hiszen ellenfelének támadójátéka lepattanókból, labda nélküli mozgásból jön, ha egyáltalán jön, így nem kell vért izzadnia, zárásokon túljutni és egy az egyben védekeznie (a melózás majd a döntőben várhat rá). A Spurs legfeljebb abban bízhat, hogy a több különböző védő eltérő stílusa (jól viselkedő Leonard, pofázó, lökdöső Stephen Jackson, meglepően vékony ám mégis széles Boris Diaw; utóbbi csak small ball esetén képzelhető el) időről időre kizökkentik a pontkirályt ritmusából. Nem várom, hogy itt bármelyik irányban is eldőlhet a széria, Durant gond nélkül hozni fogja magát.

Frontcourtok

Tim Duncan sokadik virágzását éli a rájátszásban, de most jön számára a feketeleves a komolyképű és tisztelete jeléül lassan hozzáfogyó Kendrick Perkins személyében. Bár Duncan ritkán kapja meg alsó szálkán a labdát, a Spurs sokszor fordul hozzá, amikor le akarja lassítani rohanásban lévő ellenfelét és/vagy meg akarja törni saját gólcsendjét és ezekben a pillanatokban Perkins megkeresheti fizetését. A krízishelyzeteket leszámítva Duncanre jellemző, hogy zárás után kilép középtávolra, megoldja az aznapi sudokut és rádobja a labdát. Nem hatékony innen, viszont streaky és ha meg neki, addig rámolja be őket, amíg nem lesz lehetősége dobócsel után megtámadni az üresen maradt festéket. Az újabb hosszú pihenőnek köszönhetően nincs okunk feltételezni, hogy a párharc eleje során nem az elmúlt hetekben látott teljesítmény köszön majd vissza.

A Thunder két magasa támadásban annyira nem jelent közvetlen veszélyforrást, hogy jelenlétükben a védelemnek nagy mértékben a két sztárra összpontosítanak. Hozzátéve ehhez, hogy Boris Diaw jelenléte és játéka Serge Ibakát vélhetően kicsalja majd a védőpalánk alól, kinyitva a festéket Tony Parkernek, Ibaka és Perkins a mérkőzések elején nem lesz sokáig együtt a pályán és várakozásom szerint Brooks hamar előveszi legkomolyabb fegyverét.

A Thunder alacsony szerkezete

Nem okozok meglepetést, ha azt mondom, az ellenfelek számára a Thundert akkor a legnehezebb kezelni, ha Westbrook, James Harden és Durant egyszerre vannak a pályán. +/- mutatóban a liga 8. legjobbja a trió (+260), és percekre levetítve mindössze LeBron James és egy Wade-Bosh-Chalmersből gyúrt duó volt hatékonyabb. Perkinsszel vagy Ibakával és egy spot up shooterrel kiegészítve (Sefolosha, Daequan Cook; a Lakers ellen rendre utóbbi volt a választott) nehéz feladat elé állíthatják a San Antoniot, valamint lehetőséget ad arra, hogy pályán lássuk a párharc 6 legjobb játékosát és mano-a-mano megnézzük, mire megy egymással szemben Parker és Westbrook, illetve Manu és Harden.

Az alapszakaszban a Spurs nem meccselt négy hátvéddel, pályán tartottak egy jól dobó 4-est (Bonner, Diaw), ami egyrészt a lepattanózásban segítheti őket, másrészt nyitva tartja a pályát támadásban és mindezt úgy, hogy az említett magast ráállíthatják a Thunder keveset mozgó kinti dobójára. Az Oklahoma ezt a matchupot csak a meccsek harmadában használta. Ekkora tétnél minden további nélkül elképzelhető, hogy nagyon komoly perceket ebben a szerkezetben tölteni és igazi változtatást kikényszeríteni Gregg Popovich részéről.

Cserepad

A Thunder, a Spurshöz hasonlóan 9-10 fős rotációval operál, de előbbi második opciói kevésbé tudják tartani a szintet, így sztárjai több időt töltenek a pályán, míg a San Antonio képes a padhoz nyúlni mind pontokért, mind védekezésért és bízni bennük, hogy néhány perc erejéig szinten tartják a meccset az Oklahoma kezdői ellen.

Konklúzió

Nagyon könnyen ki lehet hozni mindkét csapatot a párharc győztesének akár 5 vagy 6 mérkőzésen is. Az egymás fegyvereire történő, mérkőzésen belüli és mérkőzések közötti válaszoknak kulcsszerep juthat és emiatt a San Antoniot várom a nagydöntőbe, de úgy vélem, a Thunder frenetikus tábora kiszurkolja a 7. mérkőzést és június 9-én hajnalban, Texasban kerül majd pont a rájátszás legemlékezetesebb párharcának végére.

Tipp: San Antonio Spurs – Oklahoma City Thunder 4-3

Szerző: Márton Tamás

Dátum: 2012. 05. 27.