Missing image

POR – 2014.03.09.

Történelem

A Bill Walton fémjelezte 1977-es bajnoki cím dicsőséges, de múló epizódnak bizonyult Oregonban, mivel a center távozása után a play-off első köre rendre a végállomást jelentette a Blazersnek. A köhécselő “motorba” a houstoni egyetemről érkező, magasabb oktánszámú “üzemanyag” lehelt ismét életet. A 80-as évek végére igazi szupersztárrá fejlődő Clyde Drexler – nagyszerű kiegészítő emberek (Terry Porter, Buck Williams) közreműködésével – ismét a nyugati konferencia élmezőnyébe emelte a Portlandet, de a célegyenesben két legendás csapat (1991-ben a Detroit, 1993-ban a Chicago) ellen is kifulladtak. A két elbukott finálét követő években újfent a középcsapatok közé süllyedtek, s a meccsek mellett ikonjukat is elvesztették. Paul Allen pénzt nem sajnálva súlyos dollármilliókból épített új gárdát, amely az ezredfordulóra a liga egyik legütőképesebb alakulatává kovácsolódott. A sztárokkal (Scottie Pippen, Rasheed Wallace, Arvydas Sabonis) teletűzdelt Blazers azonban hiába diktált követhetetlen tempót az alapszakaszban, 1999-ben és 2000-ben is vert seregként pottyant ki a főcsoportdöntőből. A visszavonulás szélén egyensúlyozó játékosokkal 2003-ig folyamatosan elvergődtek a rájátszásig, azonban a már megszokott dicshimnuszokban való “szereplés” helyett bűnügyek elkövetőiként adtak munkát a zsurnalisztáknak. John Nash általános igazgató megunva a brooklyni gettókra hajazó Rose Garden légkörét, fokozatosan eltávolította a renitens elemeket és elkezdte az újjáépülést.

A felfelé ívelés 2006 nyarán kezdődött, amikor az újdonsült GM, Kevin Pritchard hatalmasat villantott: a draft napján cserékkel megszereztek két tehetséges újoncot LaMarcus Aldridge és Brandon Roy személyében. 2007-ben az első draftjog is az övék lett, amivel elhozták Greg Odent, akitől szinte minden szakértő csodákat várt. Az első idényét ugyan kihagyta térdműtét miatt, de a ’08/09-es szezonnak vérmes reményekkel vágott neki a Nate McMillan vezette fiatal alakulat. Végre Oden is megmutatta mit tud és 2003 óta először jutottak be a rájátszásba. A nagy remények hamar összetörtek, mert Oden ismét az oldalvonal mellé kényszerült, ráadásul Brandon Roy térdei is olyan szinten elkoptak, hogy a nagy reményű dobóhátvéd idő előtt fejezte be karrierjét.

Közelmúlt

Oden és Roy elszomorító sérülései után is maradt reménysugár a csapatban. 2009-re Aldridge All-Star-szintű erőcsatárrá nőtte ki magát és az atlétikus mindenes, Nicolas Batum is a fejlődés jeleit mutatta. A Roy felett sorakozó viharfelhőket már időben észlelve, 2010 nyarán meglepően komoly ajánlatot tettek egy szinte ismeretlen Jazz-hátvédnek, Wesley Matthewsnak.

A 2012-es drafton saját jogon csak a 11. helyen választhattak (Meyers Leonard), de a korábban Gerald Wallace kipaterolásával megszerzett Nets pickkel elhozták a 6. helyen Damian Lillardot. Augusztusban kinevezték vezetőedőnek Terry Stottsot, aki ugyan korábban a Hawksnál és a Bucksnál ebben a pozícióban nem volt túl sikeres, de segédedzőként elévülhetetlen érdemei vannak. Az egyetemen gólzsáknak tartott Lillard remekül mutatkozott be és végül meg is nyerte az Év újonca címet. A másik három húzóembernek is jól ment a játék, de a rájátszásba nem tudtak bejutni mivel az NBA történetének egyik, ha nem a legrosszabb kispadjával rendelkeztek. 2013 nyarán orvosolták a problémáikat: megszerezték a jól megtermett Robin Lopezt, a padra elhozták Mo Williamst, Dorrell Wrightot és Thomas Robinsont, valamint Lillard után ismét kisebb egyetemről (Lehigh) választva behúzták a vajkezű CJ McCollumot.

Erősségek

Az NBA jelenlegi leghatékonyabban működő támadógépezete. Tripladobás. Lepattanózás, főleg támadó oldalon. Büntetőzés. Nagyon megbecsülik a labdát: sok gólpassz, kevés labdaeladás. Csapaton belüli kémia. Fiatal, fejlődési potenciállal rendelkező játékoskeret. Félelmetes hazai pálya, híresen lojális, kosárszerető város áll a csapat mögött.

Gyengeségek

Csúfosan utolsók labdaszerzésekben. Védekezés. Évekig tartó, húzóemberek karrierjeit romba döntő (Brandon Roy, Greg Oden) sérüléshullám akadályozta meg a csapatot a komolyabb zajcsapástól. Hiányzó playoff-rutin.

Húzóemberek

LaMarcus Aldridge gyakorlatilag védhetetlen támadófegyver. Igazi “go-to scorer”. 211 centis magassága mellett a szépen kivitelezett tempóját is olyan magasan engedi el, hogy teljesen mindegy milyen védő áll előtte. A kijátszott figurák után magabiztosan büntet, ám a gyűrűnek háttal állva csinos lepördülések után elengedett tempói is betalálnak.

Labdavezetése, passzjátéka máig folyamatosan fejlődik. Gyorsabban jár a lába, mint a hasonló magasságú játékosoknak. Mostanra elit lepattanózóvá is előlépett. Büntetőit is biztos kézzel értékesíti. Sokan már a liga legjobb erőcsatáraként emlegetik.

Noha olajozott centermozgásait a palánk alatt sem könnyű védeni, mégis egyre kijjebb tolódik támadójátékának súlypontja és bár jó tempódobó, ezt megsínyli a dobószázaléka. A festéket is képes védeni, de fürgesége és karfesztávolsága különösen jól jön a pick-and-roll utáni elváltásoknál, mikor a kisembereket kell féken tartani. Mintha még mindig alulértékelné az egész liga.

Alulteljesítők

Thomas Robinson olyan fiatal játékos, aki egyelőre nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Az egyetemen masszív dupla-duplát átlagoló, együtese vezéregyéniségeként ötödik helyen draftolt erőcsatár keresi a helyét az NBA-ben. Szó szerint, hiszen két év alatt már a harmadik csapatánál van, ami egészen ritka ilyen magasan elvitt játékosnál. Támadásban el van veszve: a palánk alatt leblokkolják, a mezőnyben nem elég ügyes.

Hajtós, harcos játékos. Aktív, hatékony lepattanózó. Nem elég robbanékony. Lehet belőle jó védő. Ha legalább ebben nem tud fejlődni, akkor aligha marad más esélye, mint pattanózó-specialistaként megragadni a ligában.

Reménységek

Damian Lillard korát meghazudtolóan okos és türelmes játékos. Nagyszerű tripladobó hihetetlen távolságokból is. Labdavezetés után is villámgyorsan engedi el a dobásokat. A csapat motorja. Tudja, hogy mikor kell előtérbe lépni és mikor a társakat megdobatni. Sokszor egész meccsen alig lehet észrevenni, de amikor szorossá válik a szituáció az utolsó negyedben, szinte mindig várható tőle pár fontos dobás. Labdabiztos és alig hibázik a büntetővonalról. Betörés után jól osztogat a triplázóknak.

Már másodévesként sztárstátuszba lépett. Gondjai vannak védekezésben. Noha mindkét keze ügyes, a palánk közeli befejezések hatékonyságán még van mit javítania.

Kilátások

Szerző: Mayer György – Kun Zsolt

Dátum: 2014.03.09.